Ugrás a tartalomhoz

„Marc Chagall” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a törölt képre hivatkozás kommentbe
Lynu (vitalap | szerkesztései)
28. sor: 28. sor:


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=921 Marc Chagall festményei - TerminArtors.com]
* [http://www.chagall.fr Catalogue raisonné of the graphic work]
* [http://www.chagall.fr Catalogue raisonné of the graphic work]
* [http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=67&cid=105689 Marc Chagall kalandos élete (Délmagyarország)]
* [http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=67&cid=105689 Marc Chagall kalandos élete (Délmagyarország)]

A lap 2007. október 4., 17:05-kori változata

Portré, 1941.

Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal, oroszul: Марк Захарович Шагал, Мойше Хацкелевич Сегалов) (Vityebszk, Oroszország, 1887. július 7. – Saint-Paul de Vence, Franciaország, 1985. március 28.) belorusz–zsidó származású francia festőművész, a modern festészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

Élete

Apja heringkereskedő, anyja eladó volt Vityebszkben. Életének e szakaszára mint szegény, de boldog időszakra utal a későbbi műveiben. 1906-ban kezdett festészetet tanulni Yehuda Penn, egy helybeli művész keze alatt, majd néhány hónapal később, 1907-ben Szentpétervárra költözött és különböző iskolákban festészetet tanult. Nyikoláj Rörich (Николай Рёрих) volt a mestere a Művészettámogatók Társaságának iskolájában, ahol találkozhatott minden festészeti iskola és stílus képviselőjével. 1908 és 1910 között a Zvanceva magániskolában Leon Bakst volt a mestere. 1910-ig élt Szentpéterváron, ahol zsidők csak engedéllyel tartózkodhattak, egyszer egy rövid időre bebörtönözték. Rendszeresen visszalátogatott szülőfalujába, ahol 1909-ben megismerkedett későbbi feleségével, Bella Rosenfelddel, egy jómódú ékszerész lányával. 19101914 között támogatója, Vinaver ösztöndíjának köszönhetően Párizsban élt, a Montparnasse közelében. Barátja lett – többek között – Guillaume Apollinaire, Robert Delaunay és Fernand Léger. Részt vett a Sturm 1914-es berlini kiállításán, és azonnal ismert festővé vált. Visszatért Vityebszkbe, és 1915-ben feleségül vette menyasszonyát, Bellát, akitől 1916-ban lánya született, Ida.

Az első világháborúban katonáskodott. 1917-ben a párizsból ismert Lunacsarszkij Vityebszk kerület művészeti népbiztosává nevezte ki. A politizálás nem tetszett neki, így 1919-ben már Moszkvában dolgozott, az Állami Zsidó Színháznál, majd 1923 őszén a családjával Párizsba költözött. 1937-ben megkapta a francia állampolgárságot. A náci megszállás elől egy ideig Marseille-ben rejtőztek, majd Spanyolországon és Portugálián át Amerikába menekültek. 1941 és 1947 között New York-ban élt. 1944. szeptember 2-án meghalt felesége, szeretett társa, alkotásainak visszatérő alakja. 1946-ban visszatért Európába, és 1949-ben a franciaországi Vence-ban telepedett le. Életének ezen intenzív szakaszában újra felfedezte az élénk, vibráló, életteli színeket; az alkotásai témáit a szerelem és az életöröm adta. Ekkor kezdett el foglalkozni szobrászattal, kerámiával, üvegfestéssel. 1952-ben újra megnősült, felesége Valentina Brodsky lett. Többször utazott Görögországba és Izraelbe. 1960-ban alkotta a jeruzsálemi Hadassa egyetemi klinika zsinagógájának üvegablakait.

1973-ban Nizzában megnyílt a Musée National Message Biblique Marc Chagall (Chagall Múzeum). A nevét viselő vityebszki múzeumot csak 1997-ben alapították, az egykori lakóházában – a szovjet időkben Chagall nemkívánatos személy volt. Itt csupán műveinek másolata látható.

2005. szeptember 16-tól október 30-ig Szegeden, Nizza testvérvárosában állítják ki a művész Odüsszeiához készített litográfia-sorozatát és három olajfestményét. ([1])

Művészete

Chagall nem sorolható be a századeleji avantgarde egyik irányzatába sem. Ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra.

Emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. Műveiben a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből.

Művészetét általában három szakaszra bontják. Az első az 190710 közötti korszak, amelyben tematikáját sötét színekkel, hagyományos eszközökkel jeleníti meg. 1911-től a kubista térarchitektúra és a modern színelmélet szabályai szerint ábrázol. Az 1930-as évektől pedig jelképei (szárnyas óra, kecske, gyertyatartó, szerelmespár, kecske, hal, …) minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerülnek a képre.


  • Forrás: Művészeti Lexikon; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.

Külső hivatkozások