Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij
(Анатолий Васильевич Луначарский)
Anatoly Lunacharsky.jpg
Született 1875. november 11.[1][2]
Poltava[3][4]
Elhunyt 1933. december 26. (58 évesen)[2][3][5][6][7]
Menton[3][4]
Állampolgársága
Házastársa Natalja Alekszandrovna Rozenel
Foglalkozása
Tisztség
  • Közoktatási Népbiztosság ( – 1929. szeptember)
  • az orosz alkotmányozó közgyűlés tagja
  • nagykövet
Iskolái Zürichi Egyetem
Halál okaszívelégtelenség
Sírhely Temető a Kreml falánál

A Wikimédia Commons tartalmaz Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij témájú médiaállományokat.

Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij (Poltava, 1875. november 24.Menton, Franciaország, 1933. december 26.) bolsevik művelődéspolitikus, esztéta, kritikus, író, műfordító.

Életútja[szerkesztés]

Lunacsarszkij magas rangú tisztviselő fia volt. 1892-ben, még a kijevi gimnázium tanulójaként, csatlakozott a munkásmozgalomhoz. 1895 és 1898 között a zürichi egyetemen hallgatott természettudományokat és filozófiát. Itt kapcsolatba került Plehanovval és Akszelroddal. 1898-ban hazatért Moszkvába, illegális propagandát terjesztett, letartóztatták, börtönbe került. Itt ismerkedett meg Bogdanovval, aki filozófiai fejlődésére is hatással volt. 1904-ben kiszabadult, külföldre utazott, a Vperjod és a Proletarij című újságokban dolgozott. Leninnel is ekkor ismerkedett meg, jó barátok is maradtak. Az 1905-ös felkelés hírére Lunacsarszkij hazasietett, agitált, letartóztatták. 1907 nyarán újra emigrált, a Bogdanov vezette bojkottistákhoz, 1909-től a Vperjod-csoporthoz csatlakozott. Az istenépítők eszméjét vallotta, ezen össze is veszett Leninnel. Jó ismerőse volt Gorkijnak is. 1913-ban a Pravda publicistája lett, Leninnel rendeződött úgy-ahogy a viszonya. A világháború alatt békepárti volt. Publikált Trockij lapjában, a Goloszban, a Novij Mirben, a Vperjodban. 1917-ben kibékült Leninnel, és belépett a bolsevik pártba (VI. pártkongresszus). Az októberi fordulat után az egyik legbefolyásosabb kultúrpolitikus lett. 1929-ig közoktatásügyi népbiztos. Leninnel többnyire jóban volt, csak a proletkult-kérdésen vesztek össze. 1929-ben a Tudományos Bizottság elnöke lett, Sztálinnal való rossz viszonya miatt aztán nagykövetnek nevezték ki Spanyolországba. Szolgálati helyére utazott, amikor a dél-franciaországi Mentonban meghalt.

Munkássága[szerkesztés]

Lunacsarszkij irodalomtörténésznek kevésbé jelentős. Persze írt Gorkijról, Csehovról, aztán Dosztojevszkijről, a modern színházról, Hauptmannról stb. Magyarul ilyen művei az Irodalmi tanulmányok (Gondolat, 1959), a Viták és kritikák (Szính.Tud.Int., 1965) és a Válogatott esztétikai munkák (Kossuth, 1968) c. kötetben jelentek meg. Írt néhány zeneelméleti tanulmányt is. Lefordította oroszra Petőfi Sándor egy pár művét.

Saját művei nem ilyen jók: drámáit (Don Quijote, Cromwell stb.) általában egy-két hét alatt ütötte össze. A furcsa az, hogy ezekre volt a legkényesebb.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Marx Károly; ford. Raab Nándor; Oroszországi Kommunista Párt Magyar Csoportja, Moszkva, 1920 (Forradalmi írások)
  • Irodalmi tanulmányok; vál. Erdődi József, ford. Erdődi József, Nyilas Vera, bev. Lengyel Béla; Gondolat, Bp., 1959 (Auróra)
  • Viták és kritikák; szerk., jegyz. Szekeres Zsuzsa, ford. Szekeres Zsuzsa, Péter Ágnes; Színháztudományi Intézet, Bp., 1967 (Korszerű színház)
  • Válogatott esztétikai munkák; szerk. S. Nyirő József, bev. Mihail Lifsic, ford. Magos László et al.; Kossuth, Bp., 1968
  • Az egységes munkaiskola alapelvei. Tanulmányok; ford. Falus Ivánné, utószó Ábent Ferenc; Tankönyvkiadó, Bp., 1973 (Pedagógiai források)
  • Művészet és forradalom; ford., bev., jegyz. Csehi Gyula; Kriterion, Bukarest, 1975 (Téka)
  • A zene világában. Válogatott cikkek, beszédek, tanulmányok; ford. Aczél Ferenc, Katona Erzsébet, jegyz. Aczél Ferenc; Gondolat, Bp., 1975
  • Emlékképek; vál., előszó, jegyz. Donáth Péter, ford. Kállai Tibor, Szabó Magdolna; Kossuth, Bp., 1988

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  2. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. a b c Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  4. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Луначарский Анатолий Васильевич, 2015. szeptember 28.
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Луначарский Анатолий Васильевич, 2015. szeptember 27.
  6. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

További információk[szerkesztés]

  • [1] (oroszul)
  • [2] (angolul)
  • Donáth Péter: Elmélet és gyakorlat a "baloldaliság" korai történetéhez. Gorkij, Lunacsarszkij, Bogdanov, 1907–1910; BTF, Bp., 1990

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]