Árkádia
Árkádia[1] (görög: Ἀρκαδία; latin: Arcadia) az ókori Görögországban a Peloponnészosz középső, hegyvidéki területe. A mai Árkádia prefektúra a tengerparti részétől, Kinuríától (Észak és Dél-Kinuría) eltekintve megközelítőleg ugyanaz a terület, mint ami az ókori volt.
Nevét a legenda szerint Arkasz királyról kapta,[2] de mítikus első királya nagyapja, Pelaszgosz volt. Árkádia, árkádiaiak gyakran szerepelnek a görög mitológiában. Első városainak megalapítását Pelaszgosz fiának, Lükaónnak a 22, más források szerint 50 fiához[3] kötik.
Városai
Sztrabón szerint viszont ezek a városok több szomszédos kis faluból alakultak ki.[4] A legerősebbek azok a városok voltak, amelyek a kevés termékeny völgyet birtokolták: így Mantinea, Tegea és Orkhomenosz.
A többi város hegyes területeken feküdt, és esetleg kisebb sík területtel rendelkeztek. Ezek Aszea, Üpszunta, Teuthisz, Heraea, Thüraion, Nesztani, Alea, Lükoszüra, Trikolonon, Tropea, Caphyae, Pallantion, Petroszaka, Feneosz, Phoezon, stb.
I. e. 370-től Árkádia fővárosa az akkor alapított Megalopolisz lett. Mai fővárosa, Trípoli mint neve is mutatja, Tegea és két másik város egyesítésével jött létre, de az egykori Tegea romjai a mai Trípolitól hat kilométerre fekszenek.
Földrajza
Az ősi Árkádia a Peloponnészosz közepén elterülő felföldek. Északon Akhaia és Sziküónia, keleten Philaszia és Argolisz, délen Lakónia és Messzénia, nyugaton Élisz határolta.[5]
Részletesebben északról határa Akhaia hegygerincei mentén a magaslatokon futott az Erümanthosztól a Külléne hegyig, valamint az Aroania-hegy nagy része is Árkádiához tartozott. Az Aroania hegytől déli irányban egy hegylánc[6] Árkádiát egy kisebb keleti és egy nagyobb nyugati részre osztja.[7]
Keleti határa Argolisz és Korinthia tartományokkal a gerincek mentén futott a Külléne-hegytől a Oligürtusz-hegyig, majd délebbre a Partheniosz-hegy.
Délen a határ Lakónia és Messzénia tartományokkal a Parnon és a Tajgetosz hegy lábánál haladt úgy, hogy Árkádiához tartozott az Alfeiosz és a Neda folyó felső folyása, de az Eurotasz nem.
Délnyugat felől a Messzéniával közös határ a Nomia-hegy és az Elaeum-hegy tetején húzódott, onnan pedig az Élisszel közös határ az Erümanthosz és a Diagon folyók völgyein futott.
Árkárdia régiójának nagy része hegyvidéki volt, leszámítva a Tegeát és Megalopoliszt övező síkságokat, valamint az Alfeiosz és Ladon folyók völgyeit.
Történelme
-hu.svg)
A hellén törzsek (nevezetesen aiolok) bevándorlása előtt a térséget az ókoriak által is pelaszgoknak nevezett népesség lakta.[8] Erre utal mitikus első királyuk, Pelaszgosz király neve is. A görög sötét kor (kb. i. e. 1200–i. e. 800) idején a Peloponnészosz középső része, a hegyes-erdős Árkádia népessége nagyjából érintetlen maradt a dór és az északnyugati vándorlás során. Eszerint Árkádia lakói is a pelaszgok leszármazottjának tekinthetők.
.jpg)
A későbbi idők adatai szerint viszont az árkádiaiak nyelvjárásának közeli rokona a ciprusi volt.
Az i. e. VII. században sikeresen szált szembe Spárta fenyegetésével, és az árkádiaknak sikerült megőrizniük függetlenségüket. Arisztokratész nevű királyuk összejátszott a spártaiakkal. Ennek következménye néhány kisebb város Spártai fennhatóság alá kerülésén kívül a királyság bukása volt. A városok laza szövetségbe tömörültek (amphiktüonia), ennek ellenére közös pénzt használtak. Spárta veresége után Árkádia kinyilvánította függetlenségét. Újjáépítették Mantineiát, létrehozzták az árkádiai szövetséget és megalapították Megalopolisz városát.
A többi görög mellett részt vettek a perzsa háborúkban, katonákat küldtek a Thermopülai és a Plataiai csatába. A peloponnészoszi háború idején Árkádia szövetkezett Spártával és Korinthosszal. A következő években, Théba hegemóniájának időszakában a thébai Epameinóndasz tábornok megerősítette az arkádiai szövetséget annak érdekében, hogy rivális hatalom legyen a szomszédos Spártával szemben. Ezután alapította Megalopoliszt, amely új fővárosa lett. A következő évszázadok során Árkádia meggyengült. Először a makedónok igázták le, később pedig az árkádiaiak csatlakoztak az Akháj szövetséghez.
A terület i. e. 146-ban került római uralom alá.
Híres árkádiaiak
- Philopoimén (i. e. 253–183), görög hadvezér és államférfi, akháj sztratégosz, akit „az utolsó görög”-ként emlegettek.
- Polübiosz (kb. i. e. 200–118), görög történetíró a hellenizmus korából (Megalopolisz)
Olimpiai bajnokok
- Menaloszi Androszthenész, i. e. 420 és 416
- Menaloszi Euthümenész (birkózó), i. e. 400 és 392
Nyelv
Távoli és hegyvidéki jellege miatt úgy tűnik, Árkádia egyfajta kulturális menedékhely volt. Amikor a görög sötét korban (i. e. 1200 - i. e. 800) a dór görög nyelvjárások elterjedtek a Peloponnészoszon, a régebbi nyelv nyilvánvalóan továbbra is fennmaradt Árkádiában, és része volt a görög nyelvjárások arkado-ciprióta csoportjának, amely bár soha nem vált irodalmi dialektussá, de a feliratokból ismert. Az árkádiai c (tsan) a görög ábécé csak Árkádiában előforduló betűje. Alakja a cirill И betűre emlékeztet (de ahhoz képest kissé balra dőlő), és olyan zár-rés hangot (affrikáta) jelöl, amely labiovelárisból fejlődött ki olyan kontextusban, amelyből más dialektusokban t hang lett.[9]
Mitológia
Árkádia a nevét egyik mitikus királyáról, Arkaszról kapta. Pán isten lakóhelye, akinek tisztelete innen terjedt el a görög világban az i. e. V. századtól kezdve.
Kallimakhosz és más neves ókori szerzők[10] szerint Zeusz Árkádiában a Lükeion-hegy Krétéa (Κρητέα) nevű csúcsán született.[11] (A másik változat szerint Krétán.)
Árkádiához kötődik az özönvíz mítosz és a Föld újra benépesítésének (Deukalión és Pürrha) legendája, ugyanis Zeusz felháborodásában pusztította el a világot, mivel Lükaón, árkádiai király, majd a fiai fiúgyermeket áldoztak fel neki.[12] Egyes beszámolók szerint viszont az emberáldozat és a kannibalizmus később is része volt az árkádiaiak vallási gyakorlatának. Megszüntetését a legendák Orpheuszhoz kötik.[13]
Egyes legendaváltozatok szerint Árkádiában volt valahol a Heszperiszek kertje is. Más legendák szerint pedig a kentaurok, a félig ember, félig ló mondabeli lények Thesszália mellett Nyugat-Árkádia lakói is voltak.
Az árkádiai Erümanthosz-hegy illetve folyó vidékén Héraklésznek negyedik feladataként élve kellett elfognia az erümanthoszi vadkant. A történetben Héraklész összetűzésbe keveredik a környéken lakó kentaurokkal is.[14]
Árkádiához köthető mitológiai alakok
- Arkasz, Árkádia mítikus királya, amelyről a régió a nevét kapta.
- Atalanté, több mítoszban is szereplő árkádiai királylány.
- Kallisztó, Lükaón lánya és Artemis istennő követője. Medvévé változtatták és lelőtték, végül a Nagy Medve csillagkép lett.
- Evander, Hermész és Themisz, egy árkádiai nimfa fia. Ő volt Pallantium alapítója, az egyik olyan városé, amelyet később beolvasztottak az ókori Róma városába.
- Hermész, a pásztorok, az atlétika, az ékesszólás, a tolvajok védelmezője.
- Lükaón, Árkádia királya, akit Zeusz az említett okból farkassá változtatott. Ötven fia volt, akik közül sok a nevét a régió különböző városainak adta.[15]
- Pán, a vadon, a pásztorok és a nyájak, a hegyi vadak védelmezője, a vadászat és rusztikus zene istene, a nimfák kísérője.
- Themisz, egy helyi nimfa, Hermész szeretője és Evander anyja. A rómaiak Carmentának nevezték.
Az idealizált Árkádia
A térség nevéhez a római korban már többségében kellemes, idillikus képzetek társultak. Ennek következtében alakult ki egy idilli Árkádia képe, amely a mitológia és ókori szerzők, művészek alkotásai nyomán azután különféle későbbi művészeti alkotásokban is megjelent és szövődött tovább egészen a mai napig.
Továbbá ezek hatására a név, kifejezés a művészeti alkotásokon, később felvett helynevek kívül mára a kultúra, tudomány, gazdaság számos területén megjelent. Szállodák, lakóparkok, települések, különféle intézmények, hajók, épületek, vállaltok nevében.
Lásd még
Az egymással ellentétes beszámolók, értékelések hatása a legutóbbi időkig kimutatható Magyarországon is:
Források
- Pallas Nagylexikon, Arkádia szócikk
- Révai nagy lexikona, II. kötet, Árkádia, Árkádiában születtem én is ..., Árkádiái akadémia valamint az Árkádia-per szócikkek, 82. oldal
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Strabon: Geógraphika, Gondolat, Budapest, 1977, 998 oldal, ISBN 963280533x, fordította: Földy József. Említés több helyen is. A konkrétan Árkádiáról szóló fejezet VIII. 8. 1-től.
- Kallimakhosz himnuszai Európa, Budapest, 1977, benne Zeuszhoz címzett himnusza, fordította: Devecseri Gábor Online
- Robert Graves: A görög mítoszok I-II. (The greek myths, 1955), fordította: Szíjgyártó László, Európa Könyvkiadó, 1981, Budapest, ISBN 9630719754
- Sz. A. Tokarev: Mitológiai enciklopédia I-II., Gondolat Kiadó, Budapest, 1988
Megjegyzések
- ↑ Régebbi magyar irodalomban: Arkadia. Sőt ez lenne a helyes a mai átírási szabályok szerint is, azonban később ez a forma (Árkádia) honosodott meg, és így szerepel Az átírási és átbetűzési szabályok ellenében hagyományosan rögzült szavak listája szócikkben.
- ↑ Téves (gúnyos?), forrás nélküli etimológia szerint az árkádia szó jelentése: szamárlegelő, más forrás szerint: marhalegelő. (Pl. Árkádia-per irodalmában.)
- ↑ Graves, I. 200. oldal.
- ↑ Sztrabón VIII. 3. 2. (363. o.).
- ↑ Sztrabón VIII. 2. 2. (361-362. o.).
- ↑ Neve Ostracia, Ménalusz, néha Boreum.
- ↑ Ókori Lexikon.
- ↑ A nép neve körüli bizonytalanságokról: Sztrabón V. 2. 4. (244-245. o.).
- ↑ Egyéb tájszólásbeli jellegzetességekről még pl. Sztrabón VIII. 8. 4. (414. o.) (berethra-zerethra).
- ↑ Például Sztrabón, VIII. 3. 22., Polübiosz XVI. 12. 6., Pausaniasz VIII. 38. 5.
- ↑ Robert Graves: A görög mítoszok I-II., I. 49. oldal
- ↑ Graves, I. 199. oldal.
- ↑ Mitológiai enciklopédia, I./128. oldal, Kannibalizmus szócikk
- ↑ Graves II. 160-164. oldal.
- ↑ Feltehetően mitikus, népies névmagyarázat.
