Zodiákus gyilkos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ismeretlen
Zodiac-logo.jpg
A zodiákusjel, amivel a leveleit szignózta

Álnév Zodiákus gyilkos
Született ismeretlen
Bűncselekmények részletei
Áldozatok száma 5 embert megölt, 2 megsérült; lehetséges több áldozat
Országok USA
USA-tagállamok Kalifornia
Időszak 1968 (vagy 1963)–1969 (vagy 1970)
Őrizetbe véve nem fogták el
A Zodiákus fantomképe a tanúk vallomása alapján

A zodiákus gyilkos (Zodiac Killer) vagy horoszkópos gyilkos néven ismert sorozatgyilkos az 1960-as években tevékenykedett Észak-Kaliforniában. Személyazonossága mindmáig ismeretlen. 1968. december és 1969. október között öt áldozatával végzett Beniciában, Vallejóban, a Berryessa-tónál és San Franciscóban. Négy férfit és három nőt (16 és 29 év között) támadott meg.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cheri Jo Bates[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1966. október 30.

Még mielőtt a köztudatba bekerült volna a Zodiákus neve, egy diáklányt brutálisan meggyilkoltak. Cheri Jo Bates halála előtt nemsokkal a Riverside-i Főiskola (Riverside City College) könyvtárában tartózkodott, ami este 9-kor zárt be. A kihallgatások során kiderült, hogy este fél 11-kor a szomszédok sikolyt hallottak (a halottkém is ezt az időpontot jelölte meg a halál beálltának). A lány holttestét másnap reggel fedezték fel két elhagyott, az egyetem tulajdonában lévő ház között. A helyszínre érkező rendőröket megdöbbentő kép fogadta; a lány testét 11 késszúrás borította: 1 a hátán, 3 mély vágás a mellkasán, a torkát pedig 7 alkalommal szúrta meg, szinte elválasztva fejét a testétől, az arcát könyörtelenül összeverte. A lány citromzöld Volkswagenje tocsogott a vérben. A későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy az autót működésképtelenné tették. Emellett kiderült az is, hogy a könyvtár világítását lekapcsolták az elektromos elosztóról. A lány értékeit nem vitték el; ruhája és pénztárcája is sértetlen volt valamint szexuális erőszakra sem utalt semmi. A lány mindössze 18 éves volt. Nem messze a tetthelytől találtak egy Timex típusú férfi karórát, az óra 12:24 (12:23)- kor megállt, de a rendőrség úgy gondolta, hogy a gyilkosság jóval hamarabb történt. A karóra festékpöttyös volt, amit később egyszerű szobafestékként azonosítottak. A karóra mellett találtak egy szakadt ingujjat is. A kés méreteit a következőképpen becsülték: 3 és fél inch hosszú és fél inch széles lehetett. A porban egy katonai bakancs lenyomatát is megtalálták a nyomszakértők, ami az angol méretezés szerint a 10-eshez volt közel. Az áldozat körmei alatt találtak vér, haj és szövetdarabokat.

Az üzenetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy hónappal később, november 29-én a Riverside-i rendőrség és a helyi lap, a Riverside Press-Enterprise csaknem azonos leveleket kapott, a leveleknek a vallomás (Confession) nevet adta. A levelek tartalma a következő volt:


A vallomás

Fiatal volt és gyönyörű de már ütött és kopott és halott. Nem ő az első és nem ő lesz az utolsó, éjszakánként virrasztok és a következő áldozaton gondolkodom. Talán a gyönyörű szőke lány lesz az, ki gyerekekre vigyáz a kisbolt mellett és minden este hét körül lesétál a sötét sikátorba. Vagy talán a formás barna lesz az, aki nemet mondott mikor randevúra hívtam a főiskolán. Talán egyikőjük sem. De ki fogom metszeni női szerveiket és letétbe helyezem hogy az egész város láthassa. Ne könnyítsék meg túlzottan a dolgom. Vigyázzanak a testvéreikre, lányaikra és feleségeikre az utcákon és a sikátorokban. Miss Bates ostoba volt. Bárányként vonult a mészárszékre. Nem harcolt. De én igen. Olcsó győzelem volt. Elvágtam az elosztó középső vezetékét. A könyvtárban vártam rá és két percen át követtem. Az elemek lemerültek. Felajánlottam a segítségem. Ezután örömmel beszélgetett velem. Mondtam neki hogy a kocsim az utcán áll és szívesen hazaviszem. Amikor távolodtunk a könyvtártól azt mondtam hogy eljött az idő. Mire ő azt kérdezte: minek jött el az ideje?. Azt mondtam neki hogy eljött az idő arra hogy meghaljon. Megszorítottam a nyakát és a kezemet a szájára tapasztottam és a másik kezemben lévő kicsi késsel elvágtam a torkát. Nagyon odaadóan távozott. A mellei meleggé és keménnyé váltak a kezem alatt, de én csak egy dologra gondoltam. Megfizettem azért a sok szemétségért amit az évek során velem tett. Nehezen halt meg. Reszketett és rázkódott ahogy megtámasztottam a testét az ajkai pedig remegtek. Még egyszer sikított és én fejbe rúgtam hogy befogja a pofáját. Belemártottam a kést és az eltört. Majd bevégeztem a munkát, elvágtam a torkát. Nem vagyok beteg. Nem vagyok elmeháborodott. De a játék nem fog abbamaradni. Ezt a levelet adják közre hogy mindenki elolvashassa. Talán megmenti azt a lányt aki a sikátorban jár. De ez már önökön múlik. Én leszek az önök lelkiismerete. Nem az enyém. Igen, a telefonáló is én voltam. Csak figyelmeztetés volt. Legyenek résen… most is fiatal lányokat cserkészek be.

A gyilkos mint, ahogy az a későbbi leveleiből is kiderül kevéssé tartotta fontosnak a mondatok megfelelő tagolását vagy épp a vesszők használatát.

A leveleket alaposan megvizsgálták, de semmi igazán használható információhoz nem jutottak. Megállapították, hogy az eredeti levelet egy Royal típusú hordozható írógépen írták, ami viszont akkoriban meglehetősen elterjedt volt. A borítékon összesen egy ujjlenyomatot találtak, ami egyrészt származhatott akár egy postástól is, másrészt sohasem sikerült azonosítani. Úgy döntöttek, hogy értesítik az FBI-t. De a kiküldött nyomozó sem tudott sokkal többet kideríteni mint, hogy az áldozat ismerte a tettest így tudott a bizalmába férkőzni és a sötétbe csábítani.

A Bates-ügyben hat hónappal később történt a következő fejlemény. 1967. április 30-án a Riverside Press-Enterprise, a rendőrség és az áldozat apja, Joseph (akinek a címe a gyilkosság utáni napon jelent meg az újságban) újabb üzenetet kapott. Ebben a macskakaparással írt, összecsapott levélben a következők álltak: „Bates-nek meg kellett halnia. Többek lesznek még így.” (BATES HAD TO DIE THERE WILL BE MORE). Az apának küldött levél annyiban különbözött, hogy a Bates helyett a She (azaz Ő-t) használja. Nem írták alá a leveleket, csak egy fordított Z betűt és egy 3-ast írtak. A leveleket megvizsgálták és találtak egy ujjlenyomatot de ezt sem sikerült sohasem azonosítani.

Közben más furcsa dolgok is előkerültek. Az egyetemi könyvtárban a gondnok egy padra vésett versre talált, amely stílusában és tartalmában hasonlít a Zodiákus által írt levelekre, de mivel a pad sokáig egy raktárban volt így nem lehet teljes bizonyossággal a Zodiákusénak mondani. A vers így hangzott:

::Élettől beteg

Halni nem akar
Vágás
Tiszta.
Vér tör elő,
Csürög
Ömlik:
Végig az új ruháján.
Remek
Vörös volt az
Úgy is.
Az életet leszívja
A bizonytalan halál.
De ő nem hal meg ezúttal.
Most valaki rálelt.
De majd
Legközelebb.''

A vers végén „rh” monogram is látható. Nincs bizonyító jellege, annak amit megtudtak erről: az egyetem akkor hivatalban lévő rektorát R. H. Brandshawnak hívták. A riverside-i gyilkosságot sose zárták le és a jövendölt gyilkolások sem következtek be, azt feltételezik, hogy a gyilkos elköltözött.

Vallejo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lake Herman Road[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968. december 20.

A gyilkosságokat Vallejo külterületén, a Lake Herman út mellett követték el. Péntek este 9 óra volt és a főleg szerelmes párok által látogatott útszakaszon, ahol meglehetősen kevés volt a forgalom a fiatal férfi és barátnője már egy órája lehettek ott amikor egy autó lassan feléjük közeledett, félelem lett úrrá rajtuk és elhajtottak, ám a kocsi követte őket egészen addig, amíg az el nem fordult Benicia felé. A kocsi valószínűleg egy világos színű Chevrolet Impala volt, amit később egy másik szemtanú is látott tíz óra körül.

Aznap este Betty Lou Jensen, és David Arthur Faraday eredetileg egy Karácsonyi koncertre mentek volna a Hogan High-ba, nem messze a lány lakásától, ehelyett azonban úgy döntöttek, találkoznak egy barátjukkal, betérnek egy vendéglőbe majd kettesben a szerelmesek útjának is nevezett részre autóznak. David Arthur Faraday 10:15 körül parkolta le anyja barna színű Ramblerjét ugyanott ahol az előbbi pár is parkolt.

Már egy órája lehettek ott, amikor nem sokkal 11 után (11:10) egy autó állt meg a fiatal pár mögött. A sofőr hátulról közelítette meg a kocsit majd gondolkodás nélkül tüzet nyitott, először a hátsó ablakra, majd a kocsi bal oldalára lőtt, kilyukasztotta a kocsi bal első kerekét, ezután a hűtőbe lőtt, végül a szélvédőre tüzelt. A két fiatal megpróbált elmenekülni. A lány alig tíz métert futott, amikor a golyók leterítették. A lányt öt lövés érte a hátán az 5. és 6. bordaköztől egészen a medencéjéig. A fiút miközben a kocsiból szállt ki hidegvérrel fejbelőtte, így a fiú azonnal meghalt. Az egész alig néhány másodperc alatt zajlott le, ezután a gyilkos autóba ült és elhajtott. A holtesteket Stella Borges fedezte fel, aki úgy vélte a Benicia felé tartó gyilkost látta világos színű Chevrolet-ében. Ő riasztotta a kapitány, Daniel Pitta-t és William T. Warnert. A nyomozást a Solano County Sheriff's Department végezte, Les Lundblad nyomzóhelyettes vezetésével. A nyomozás során csak kevés információhoz jutottak. Megállapították, hogy a lövéseket egy 22-es kaliberű fegyverből adták le, nem haszonszerzésből követték el, hiszen semmilyen értéktárgy nem tűnt el a kocsiból. A porban felfedeztek cipőnyomokat, amiből rekonstruálni tudták az események lefolyását. Robert Graysmith a gyilkosról írt könyvében találóan fogalmazott: „Nem voltak szemtanúk, indítékok és gyanúsítottak.”

Blue Rock Springs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969. július 4.július 5.

Félévvel később, 1969. július 4-ről 5-ére virradó reggelen 2 fiatal, a 22 éves Darlene Elizabeth Ferrin, aki felszolgálóként dolgozott (és férjnél volt) és a 19 éves Michael Renault Mageau lett a Zodiákus áldozatává. Mageau elmondása szerint enni indultak, amikor a lány azt mondta neki, hogy beszélni akar vele, ezért a Blue Rock Springs Golf Course-ban parkoltak le, egy a fiatalok által kedvelt helyen, 4 km-re a Herman Lake úttól, ahol az előző gyilkosság történt. Mageau kikapcsolta a világítást és a motort is csak a rádió szólt. Ezután nem sokkal 3 autó tele mulatozó fiatalokkal, akik nevettek ordibáltak és petárdákkal dobálóztak (a nagy vigalomra az amerikai nemzetünnep adott okot). Ezek a fiatalok hamar odébbálltak, így Mageau és Ferrin éjfél körülre egyedül maradtak, amikor egy barna Ford Mustang vagy Chevy Corvair hajtott be Vallejo felől és pár méterre tőlük megállt kikapcsolta a lámpáit, majd nemsokára elhajtott. Ekkor a fiú megkérdezte a lányt, hogy ismeri-e ezt a férfit, mire a lány csak annyit mondott: Ne törődj vele! Mageau később elmondta, nem tudta igazán mire vélni a választ; jelenthette azt is, hogy a lány nem ismerte, de azt is, hogy ismerte, csak nem érdekelte, mielőtt azonban tovább kérdezősködhetett volna, a kocsi nagy sebességgel elhajtott Vallejo felé.

Azonban nemsokára visszatért és újra mögéjük parkolt, de most égve hagyta a fényszórókat. Kiszállt a kocsiból és lámpával világított, amiből Mageau azt hitte, hogy rendőr, ezért elkezdte a személyi igazolványát keresni. Eközben a gyilkos nyugodtan az autóhoz sétált, amikor odaért egy 9 mm-es pisztolyt szegezett a fiúra és ötször rálőtt a lehúzott ablakon keresztül. Az első lövések a fiú testét és arcát érték, a nagy torkolati sebességű lövedékek és a közelről leadott lövések miatt egy-két golyó nem állt meg a fiú testében, átszaladt rajta és a kormánynál ülő lányba csapódott. A fájdalomtól vezérelve Michael a hátsó ülésre lökte magát, ám ekkor a gyilkos újra tüzet nyitott és a bal térdét találta el. Ezután Elizabeth felé fordult és kettőt a karjába egyet pedig a hátába lőtt. Mageau úgy gondolta, hogy a lövések halkak voltak, talán azért mert hangtompító volt a fegyveren. De a közelben lakó George Bryant hallotta a korábban robbanó petárdákat és a lövéseket is és a lövéseket sokkal hangosabbnak írta le. A tettes úgy gondolta elvégezte dolgát és visszasétált a kocsihoz, amikor meghallotta, hogy a fiú segítségért kiállt. Visszasétált a kocsihoz és két-két további lövést adott le mindkét áldozatára, ezután elhajtott. A fiú még ezek után is képes volt megfigyelni az arcát, amit nagy kerek arcként írt le, valamint testalkatát, 5’8” (176 cm) magasnak izmos testalkatúnak írta le, a férfi legkevesebb 195 pound (85-90kg) volt. Haját rövid világosbarnának írta le. Egy rövidujjú kék inget viselt. Még volt ereje visszamászni a kocsihoz és bekapcsolni az irányjelzőt (bár nem tudta biztosan megmondani, hogy ő vagy a lány kapcsolta be azt), annak reményében, hogy valaki majd segít nekik, kinyitotta az anyósülénél lévő ajtót majd az aszfaltra borult. Innen látta, ahogy a gyilkos elhajt Vallejo felé; George Bryant és Mageau is azt állította, hogy jóval gyorsabban ment a megengedettnél. Nemsokára egy arra autózó fiatal találta meg az akkor még élő párt és hamarosan a rendőrök és a mentők is megjelentek, de már nem tehettek sokat a fiatalokért a lány a korházba (Kaiser Foundation Hospital) vezető úton halt meg 12:38-kor. Michael túlélte az esetet annak ellenére, hogy meglőtték az arcát, a nyakát és a mellkasát.

12:40, mindössze negyven perccel a gyilkosságok után megcsörrent a vallejo-i rendőrörs telefonja. A diszpécser elmondása szerint a telefonáló hangja nyugodt volt, nem volt akcentusa, és olyan higgadtan beszélt mintha csak egy levelet olvasna fel. A hívást felvevő diszpécser azt is megjegyezte a hangjáról, hogy amikor a Viszonthallásra -t mondta gúnyt érzett a férfi hangjában. A diszpécser megpróbált rákérdezni a nevére, címére, de az közbevágott. Az üzenet tartalma a következő volt:

Szeretnék bejelenteni egy kettős gyilkosságot. Ha egy mérföldet megy kelet felé a Colombus Parkway-től a közpark felé, talál két kölyköt egy barna autóban. Egy 9 milliméteres Lugerrel lőtték le őket. A tavaly meggyilkolt kölyköket is én lőttem le. Viszonthallásra.

A rendőrségnek sikerült kiderítenie a hívás helyét; egy benzinkútról történt a Tuolumne Street és Springs Road sarkán, alig pár háztömbre a rendőrőrstől és a ¾ mérföldre a lány otthonától. Az ügyet John Lynch és Ed Rust a Vallejo Police Department nyomozói vizsgálták. Jack Mulanax egészen a 70-es évekig foglalkozott az üggyel.

Az ügyben kihallgatták Elizabeth férjeit. Az akkori férje, Dean tisztázta magát, mert a gyilkosság időpontjában a Caesar's Restaurant-ban (Caesar Étterem) dolgozott. Az első férje, James Phillips Crabtree is a lehetséges gyanúsítottak között volt egy ideig.

Az első levelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány hétre rá, július 31-én a San Francisco Examiner, a San Francisco Chronicle és a Vallejo Times újságok leveleket kaptak. A borítékokban egy háromfelé vágott rejtvény darabjai voltak. A Times-Herald-nak a következő levelet is mellékelte a rejtvényhez.


Kedves Szerkesztő,

Én öltem meg tavaly karácsonykor a két tizenévest Lake Herman-nál és azt a lányt július 4-én. Hogy bizonyítsam ezt, közlök néhány tényt, amelyet rajtam kívül csakis a rendőrség tud.

Karácsony

1. A lőszer márkája Super X
2. Tíz lövést adtak le
3. A fiú hátán feküdt, lábbal az autónak
4. A lány a jobb oldalon feküdt, lábbal nyugatnak

Július 4.

1. A lányon mintás pantalló volt
2. A fiú lövést kapott a térdébe
3. A lőszer márkája: Western

Mellékeltem egy titkosírás darabját. A másik két darabot a S. F. Examiner és a S. F. Chronicle kapta meg. Azt akarom, hogy nyomtassák ezt a titkosírást a címoldalra ’69. augusztus 1-jének délutánján. Ha nem tesznek így, akkor pénteken mészárlásba kezdek, amely a teljes hétvégén át fog tartani. Körbe-körbe fogok cirkálni, és leszedek minden csavargót vagy párt, és tovább folytatom a gyilkolást egészen addig, még legalább egy tucatnyi embert meg nem ölök. Ez a kód az én identitásom.

A rejtjelezett levelet lehozták az újságok. A Chronicle például egy napos késéssel, augusztus 2-án közölte a rejtvényt, a negyedik oldalon. A rejtvényt egy héten belül megfejtették. Egy Kaliforniában, North Salinas-ban élő középiskolai tanár és felesége fejtette meg, és a levélíró állításával ellentétben nem tartalmazta nevét. A rendőrség bár kezdetben nem hitte, hogy a levél az igazi gyilkostól való, alaposan megvizsgálta azt, de nem találtak egy ujjlenyomatot se. A levelet nem tagolták nem volt benne vessző vagy szóköz és a helyesírása is elég gyér volt. A rejtvény a következőket tartalmazta:


Szeretek embereket ölni mert élvezetes élvezetesebb mint vadállatokat ölni mert az ember a legveszélyesebb minden vadállat közt a gyilkolás oly hihetetlen élményt jelent még élvezetesebb mint egy lánnyal lenni a legjobb része hogyha majd meghalok a paradicsomban fogok újjászületni és mindenki akit megöltem a rabszolgám lesz nem mondom meg nektek a nevem mert megpróbáljátok majd lelassítani vagy megakadályozni hogy további szolgákat gyűjtsek a halál utáni életemre

ebeorietemethhpiti

Az utolsó 18 betű jelentését a mai napig nem tudták megfejteni.

Augusztus 4-én egy háromoldalas levél érkezett a S. F. Examiner szerkesztőségébe, ebben a három oldalas levélben nevezi először Zodiákusnak magát a gyilkos. A levél a következőket tartalmazta:


Itt a Zodiákus beszél. Válaszolva a kérdésükre, a Vallejo-ban töltött szép idők egyéb részleteit is megosztom önökkel, és boldog leszek, ha további anyaggal támogathatom önöket. Jut eszembe jól szórakozott a rendőrség a kóddal? Ha nem mondják meg nekik, hogy fel a fejjel: mire feltörik, engem is megkapnak.

Július 4: Nem nyitottam ki a kocsi ajtaját. Az ablak le volt húzva. A fiú az első ülésen ült, mikor elkezdtem tüzelni. Mikor az első lövés behatolt a fejébe, hátrakúszott. A hátsó ülésen volt, erősen rugdosta a padlót, így lőttem térden. Nem igaz, hogy gumicsikorgás és motorbömbölés közben hagytam el a helyszínt, miként azt a Vallejo-i újság írta. Csendben nyugodtan vezettem el, hogy ne vonjam magamra a figyelmet. Az ember, aki barna kocsiként azonosította az autómat, egy néger volt, 40-45 éves, viseltes göncökben. Ebben a telefonfülkében voltam, jól mulattam rajta, hogy a rendőrök elsétálnak mellettem. Amikor visszaakasztottam a kagylót, ez az átkozott el kezdett csörögni, ez vonta a néger figyelmét rám és az autómra.

A levél hátra lévő részében a karácsonykor történtekről ír le részleteket. A legfontosabb amit nagyon hangsúlyoz, hogy nem csak úgy vaktában lőtt, hanem a fegyvere csövére egy kis lámpát szerelt, amivel pontos tudott célozni. A leveleket alaposan megvizsgálták a második és a harmadik lapon is találtak ujjlenyomatokat, összesen kettőt, de ezeket a bizonyítékokat sosem tudták használni a nyomozás során.

A gyilkos augusztus 10-én hallatott magáról legközelebb, amikor elküldte a rendőröknek a rejtjelezett levél visszafejtéséhez szükéges kódokat. Azúttal aláírás gyanánt csak egy kereszttel áthúzott kört írt.

Gyanúsítottak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ügy első számú gyanúsítottja Arthur Leigh Allen volt. Leigh ismerte a feltételezés szerint Darlene Ferrin-t, és aki félt tőle, ezzel magyarázható a viselkedése a gyilkosság előtt. Leigh-t ki is hallgatta a rendőrség, miután egy barátja jelentette be, hogy pár héttel a gyilkosságok előtt ittas állapotban olyanokat mondott, hogy a Zodiákus nevet fogja használni, és hogy egyszer kilövi egy busz kerekét és "leszedi a kis drágákat". Leigh-t kirúgták általános iskolai állásából, mert molesztálta a diákjait. ("Hozzájuk ért.") Szolgált a hadseregben, a cipőmérete és típusa megegyezett a helyszínen talált lábnyomokéval. A személyleírás testalkatra stimmelt, bár a fantomképre nem igazán hasonlít, kézírása, ujjlenyomata, DNS- tesztje nem egyezik.

Robert Graysmith egy névtelen telefonáló tippje alapján nyomozott egy bizonyos Rick Marshall után. Rick filmrajongó volt, a telefonáló szerint a gyilkosságokat filmre vette, és egy barátja őrzi neki ezeket a filmeket.

Említésre méltó egy később reflektorfénybe került gyanúsított, Richard Gaikowski. Gaikowski újságíró volt, munkahelyi beceneve a "Gaik" vagy "Gyke" volt. A Zodiákus első kódolt levelében található meg ez a szócska, amiről azt állította hogy a megfejtés az ő személyazonossága, innen gondolják sokan hogy a GYKE egyenesen GAIKOWSKI- ra utalhat. Gaikowski emellett tagja volt egy rendőrellenes szervezetnek, hangját felismerte a Zodiákus egyik bejelentését fogadó diszpécser. Pam Huckaby, Darlene Ferrin huga állítólag azt mondta hogy Gaikowski követte őket hónapokkal a gyilkosság előtt. Gaikowski arca hasonlít a fantomképhez.

2007-ben, Egy Dennis Kauffmann nevű férfi, azt állította hogy az elhunyt keresztapja volt a Zodiákus. A neve Jack Tarrance volt. Saját állítása szerint akkor vált gyanússá előtte, amikor meglátta a kézírását, azután látta hogy egyértelműen hasonlít a fantomképre. Azt állította, hogy Tarrance bevallotta a gyilkosságot neki telefonon. Nem kevesebbet állít még, mint hogy Jack Tarrance nem csak hogy a Zodiákus, hanem a Fekete Dália gyilkosságot is ő követte el, ezt Jack házában talált fényképekkel tudja bizonyítani. Jack Tarrance kézírása egyértelműen hasonlít a Zodiákuséra, a fantomkép is hasonlít rá, és a személyleírás is. Kauffmannak van egy weboldala, ahol összegzi néhai a keresztapja ellen felhozható bizonyítékokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zodiac Killer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.