Ugrás a tartalomhoz

Zlinszky Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2021. március 7., 10:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kapcsolódó szócikkek)
Zlinszky Imre
Portréja a Vasárnapi Ujságban Pollák Zsigmond metszete
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Pollák Zsigmond metszete
Született1834. november 4.
Pest
Elhunyt1880. július 14. (45 évesen)
Balatonfüred
Állampolgárságamagyar
GyermekeiZlinszky Aladár
Foglalkozásabíró, jogi szakíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Zlinszky Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zlinszky Imre (Pest, 1834. november 4.Balatonfüred, 1880. július 14.) a budapesti ítélőtábla bírája, jogi szakíró, az MTA levelező tagja, Zlinszky Aladár apja.

Életpályája

Pest vármegyei előkelő, nemesi családban született Zlinszky Imre. Atyja, János, akit 18 éves korában elvesztett, Pest vármegye főszolgabírája volt, aki tehetséges fiát szigorú nevelésben részesítette. Tanult Pesten a piaristáknál, s már ekkor hajlamot mutatott az írói pályára; a jogtudományokat pedig a pesti egyetemen végezte. Korán árván maradt, mérsékelt örökségét csakhamar elköltötte és kénytelen volt hivatalt vállalni. Egy ideig az akkor helytartótanácsnál is szolgált, de csakhamar a bírói pályára lépett. Bíróként szolgált Jászberényben, Cegléden, Kecskeméten, ahol 1867-től törvényszéki bíró volt. 1869-ben a pesti Semmítőszékhez került, majd 1871-ben a Ítélőtáblánál pótbíróként, 18751880 között kúriai bíró volt. Irodalmi munkássága során főleg magánjoggal és polgári eljárásjoggal foglalkozott. Írói pályafutását a Jogtudományi Közlönynél kezdte, amelynek szerkesztője is volt. Főleg öröklési jogi kérdésekben konzervatív álláspontot foglalt el (pl. az öröklött és a szerzett vagyon különbségtételének fenntartása kérdésében). Olyan elveket vallott, amelyek a haladással szemben az ősi, lényegében feudális jogintézményeket védelmezték. Azonban tudósként a társadalmi haladást, minél több ember jólétének és boldogságának előmozdítását tekintette elsődleges célnak, melynek megvalósításához elengedhetetlennek tartotta a jogi rendszer megreformálását. Életművének fontos részét képezik a kommentárok, amelyek végrehajtási törvényekkel, örökösödési eljárásokkal, váltó-, kereskedelmi és közjegyzői eljárásokkal kapcsolatosak. 1876. június 6-án választották az MTA levelező tagjává. Számos jogi kommentár és gyakorlati jogi kézikönyv szerzője volt. Túlfeszített munkatempója megtörte egészségét, így 1880. július 14-én, 45 éves korában, Balatonfüreden halt meg.

Főbb művei

Irodalom

  • Tóth Lőrinc: Emlékezés Z. I. 1. tagra (Ért. a Társadalomtud. köréből, VI., Bp., 1881).
  • Gazsó Balázs László, ifj. Lomnici Zoltán: Zlinszky Imre. = de Jure, 2009. 10. évf. 2. szám p.50-51.
  • Schreyer Jakab: Zlinszky Imre. = Magyar Igazságügy, 1880. 14. évf. 2. szám. p. 167-169.
  • Tóth Lőrinc: Emlékezés Zlinszky Imre l. tagra. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1881. 40 p.
  • Zlinszky János: Zlinszky Imre (1834-1880). In: Magyar Jogtudósok. II. Budapest: Professzorok Háza, 2001. p.31-46.

Források

Kapcsolódó szócikkek

  • jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap