Zlinszky Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zlinszky Imre
Portréja a Vasárnapi Ujságban Pollák Zsigmond metszete
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Pollák Zsigmond metszete
Született1834. november 4.
Pest
Elhunyt1880. július 14. (45 évesen)
Balatonfüred
Állampolgárságamagyar
GyermekeiZlinszky Aladár
Foglalkozásabíró, jogi szakíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Zlinszky Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zlinszky Imre (Pest, 1834. november 4.[1]Balatonfüred, 1880. július 14.)[2] a budapesti ítélőtábla bírája, jogi szakíró, az MTA levelező tagja, Zlinszky Aladár apja. Teljes neve Zlinszkÿ Emericus Martinus Joannes Baptista (védőszentje keresztelő Szent János)

Életpályája[szerkesztés]

Pest vármegyei előkelő, nemesi családban született Zlinszky Imre. Atyja, János (1794 május 29, Gyón–1853 január 9, Pest), akit 18 éves korában elvesztett, Pest vármegye főszolgabírája volt, aki tehetséges fiát szigorú nevelésben részesítette. Anyja Pichler Lujza (1795 március 2, Pest–1848 október 22, Gyón)). Tanult Pesten a piaristáknál, s már ekkor hajlamot mutatott az írói pályára; a jogtudományokat pedig a pesti egyetemen végezte. Korán árván maradt, mérsékelt örökségét csakhamar elköltötte és kénytelen volt hivatalt vállalni. Egy ideig az akkor helytartótanácsnál is szolgált, de csakhamar a bírói pályára lépett. Megházasodott, felesége Forentsits Eleonóra[3]. Bíróként szolgált Jászberényben, Cegléden, Kecskeméten, ahol 1867-től törvényszéki bíró volt. Gyermekei Emil és Géza (ikrek 1860; Cegléd), Aladár (1864), Ida (1866), Ilona (Kecskemét, 1868), Antónia (Budapest, 1872), Malvin (1876). 1869-ben a pesti Semmítőszékhez került, majd 1871-ben a Ítélőtáblánál pótbíróként, 18751880 között kúriai bíró volt. Irodalmi munkássága során főleg magánjoggal és polgári eljárásjoggal foglalkozott. Írói pályafutását a Jogtudományi Közlönynél kezdte, amelynek szerkesztője is volt. Főleg öröklési jogi kérdésekben konzervatív álláspontot foglalt el (pl. az öröklött és a szerzett vagyon különbségtételének fenntartása kérdésében). Olyan elveket vallott, amelyek a haladással szemben az ősi, lényegében feudális jogintézményeket védelmezték. Azonban tudósként a társadalmi haladást, minél több ember jólétének és boldogságának előmozdítását tekintette elsődleges célnak, melynek megvalósításához elengedhetetlennek tartotta a jogi rendszer megreformálását. Életművének fontos részét képezik a kommentárok, amelyek végrehajtási törvényekkel, örökösödési eljárásokkal, váltó-, kereskedelmi és közjegyzői eljárásokkal kapcsolatosak. 1876. június 6-án választották az MTA levelező tagjává. Számos jogi kommentár és gyakorlati jogi kézikönyv szerzője volt. Túlfeszített munkatempója megtörte egészségét, így 1880. július 14-én, 45 éves korában, Balatonfüreden halt meg.

Főbb művei[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Tóth Lőrinc: Emlékezés Z. I. 1. tagra (Ért. a Társadalomtud. köréből, VI., Bp., 1881).
  • Gazsó Balázs László, ifj. Lomnici Zoltán: Zlinszky Imre. = de Jure, 2009. 10. évf. 2. szám p.50-51.
  • Schreyer Jakab: Zlinszky Imre. = Magyar Igazságügy, 1880. 14. évf. 2. szám. p. 167-169.
  • Tóth Lőrinc: Emlékezés Zlinszky Imre l. tagra. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1881. 40 p.
  • Zlinszky János: Zlinszky Imre (1834-1880). In: Magyar Jogtudósok. II. Budapest: Professzorok Háza, 2001. p.31-46.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zlinszkÿ Emericus. familysearch. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
  2. Zlinszky Imre, hlotti bejyegyzés. familysearch. (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.) Meghalt a balatonfüredi kórházban, eltemették a rákövetkező nap Paloznakon
  3. Születettek anyakönyve. Forentsits Eleonóra. familysearch. (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.) Kunszentmiklós 1837–Budapest 1886

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap