Zlinszky Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zlinszky Imre
Zlinszky Imre portréja a Vasárnapi Ujságban
Zlinszky Imre portréja a Vasárnapi Ujságban
Született 1834. november 4.
Pest
Elhunyt 1880. július 14. (45 évesen)
Balatonfüred
Állampolgársága magyar
Gyermekei Zlinszky Aladár
Foglalkozása bíró, jogi szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zlinszky Imre témájú médiaállományokat.

Zlinszky Imre (Pest, 1834. november 4.Balatonfüred, 1880. július 14.) a budapesti ítélőtábla bírája, jogi szakíró, az MTA levelező tagja, Zlinszky Aladár apja.

Életpályája[szerkesztés]

Pest vármegyei előkelő, nemes családban született. Atyja, János, akit már 18 éves korában elvesztett, Pest vármegye középponti főszolgabírája volt, aki tehetséges fiát szigorú nevelésben részesítette. Tanult Pesten a piaristáknál, s már ekkor hajlamot mutatott az írói pályára; a jogtudományokat pedig a pesti egyetemen végezte. Korán árván maradt, mérsékelt örökségét csakhamar elköltötte és kénytelen volt hivatalt vállalni. Egy ideig az akkor helytartótanácsnál is szolgált, de csakhamar a bírói pályára lépett. Bíróként szolgált Jászberényben, Cegléden, Kecskeméten. 1869-ben a pesti semmítőszékhez került, majd 1871-ben a táblához pótbíróként. 18751880 között kúriai bíró volt. Irodalmi munkássága során főleg magánjoggal és polgári eljárásjoggal foglalkozott. Főleg öröklési jogi kérdésekben konzervatív álláspontot foglalt el (pl. az öröklött és a szerzett vagyon különbségtételének fenntartása kérdésében). 1876. június 6-án választották az MTA levelező tagjává. Számos jogi kommentár és gyakorlati jogi kézikönyv szerzője volt.

Főbb művei[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]