Ugrás a tartalomhoz

Zelenogorszk (Krasznojarszki határterület)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2019. július 11., 01:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta15))
Zelenogorszk (Зеленогорск)
Zelenogorszk címere
Zelenogorszk címere
Zelenogorszk zászlaja
Zelenogorszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKrasznojarszki határterület
Irányítószám663690
Körzethívószám39169
Népesség
Teljes népesség
  • 9200 fő (1959)[1]
  • 48 700 fő (1979)[1]
  • 64 000 fő (1992)[1]
  • 66 700 fő (1996)[1]
  • 68 800 fő (2000)[1]
  • 69 500 fő (2001)[1]
  • 69 355 fő (2002)
  • 69 400 fő (2003)[1]
  • 69 200 fő (2005)[1]
  • 69 000 fő (2006)[1]
  • 68 600 fő (2007)[1]
  • 68 500 fő (2008)[1]
  • 68 583 fő (2009)
  • 66 056 fő (2010)
  • 66 100 fő (2011)[1]
  • 65 617 fő (2012)
  • 65 055 fő (2013)[2]
  • 64 343 fő (2014)
  • 63 388 fő (2015)
  • 62 670 fő (2016)
  • 62 466 fő (2017)[3]
  • 62 245 fő (2018)[4]
  • 61 915 fő (2019)
  • 61 633 fő (2020)
  • 54 279 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Zelenogorszk (Oroszország)
Zelenogorszk
Zelenogorszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 06′, k. h. 94° 35′56.100000°N 94.583333°EKoordináták: é. sz. 56° 06′, k. h. 94° 35′56.100000°N 94.583333°E
Zelenogorszk (Krasznojarszki határterület)
Zelenogorszk
Zelenogorszk
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Zelenogorszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zelenogorszk témájú médiaállományokat.

Zelenogorszk (oroszul: Зеленогорск) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, zárt közigazgatási egység. Korábbi nevei: Zaozjornij-13, illetve Krasznojarszk-45.

Népessége: 66 056 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[5]

Elhelyezkedése

Krasznojarszktól 167 km-re keletre, Zaozjornijtól kb. 18 km-re északnyugatra, a kis Barga folyó torkolatánál, a Kan bal partja mentén terül el. Mellette egykori homokbányák helyén kialakult kis tavak sorakoznak. A régi városrész a Jenyiszej-hegyvonulat déli nyúlványainak dombjaival érintkezik. A Barga a föld alá bujtatva folyik át a városon.

A transzszibériai vasútvonallal a Zaozjornij állomásnál leágazó szárnyvonal biztosítja az összeköttetést, de azt kizárólag áruszállításra használják.

Története

Az első orosz ideiglenes települést (téli szállást) 1628-ban alapította egy 50 fős kozák csapat. Később az üldözés elől menekülő óhitűek telepedtek le itt, akik békét kerestek a tajga csendjében. A Barga folyóról elnevezett kis települést 1735-ben említik egy földrajzi expedíció feljegyzései között. A 19. század közepén egy gazdag kereskedő a folyó torkolatánál vasgyártó üzemet létesített, mely kb. 30 évig létezett. A 19–20. század fordulóján, amikor Közép-Oroszországból orosz parasztok tömegesen telepedtek át Szibériába, öt kis falu keletkezett a mai város környékén, köztük Uszty-Barga (jelentése: 'a Barga torkolata'). A folyó mentén és torkolatvidékén ugyanekkor kezdődött a csillám nagyobb arányú bányászata is.

A szovjet kormány 1955 végén hozott határozatot az atombombához szükséges uránt előállító gyár létesítéséről a Kan partján. A mocsaras, erdős vidéken rövid idő alatt épült fel az ún. elektrokémiai gyár, mellette a város és az ezeket kiszolgáló hőerőmű (Krasznojarszkaja GRESZ-2), amely ma az egyik legnagyobb széntüzelésű hőerőmű Kelet-Szibériában (1250 MW).

A feszített tempójú építkezésen nagy részt a hadsereg erői dolgoztak. 1956 nyarán rakták le az első lakóház alapjait. A leendő gyár területének előkészítése 1957 nyarán kezdődött, az első egységek 1962 őszén kezdték meg a magasan dúsított urán előállítását. A hőerőmű első blokkja már bő egy évvel korábban áramot adott. A vonatkozó nemzetközi szerződések megkötése után, 1988-tól a gyár áttért az alacsony, csupán néhány %-os dúsítású urán előállítására, amit az atomerőművekben használnak. Ugyanabban az évben a kis Barga folyó kilépett medréből, és a fél város víz alá került.[6]

Jegyzetek

Források