Zelenodolszk (Tatárföld)

Zelenodolszk (Зеленодольск)
Zelenodolszk címere Zelenodolszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Irányítószám	422540–422551
Körzethívószám	84371
Testvérvárosok	Lista Kronstadt Dzerzsinszk Szeverodvinszk
Népesség
Teljes népesség	100 009 fő (2021. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
Zelenodolszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 51′, k. h. 48° 31′55.85, 48.516666666667
Zelenodolszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zelenodolszk témájú médiaállományokat.

Zelenodolszk (oroszul: Зеленодольск, tatár nyelven: Яше́л Үзә́н) város Oroszország európai részén, a Volga partján, Tatárföldön; a Zelenodolszki járás székhelye. Területe 37,73 km².

Népessége: 97 674 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Nemzetiségi összetételében az oroszok (67%) és kisebb részben a tatárok (29%) dominálnak (2018).

Elhelyezkedése

Tatárföld nyugati szélén, a Marifölddel közös határ közelében, a Volga bal (északi) partján helyezkedik el. 38 km-re nyugatra fekszik Kazanytól, melynek vonzáskörzetéhez tartozik.

Vasúti csomópont a Moszkva–Kazany vasúti fővonalon. Állomásáról (Zeljonij Dol) szárnyvonal indul ki észak felé a mariföldi fővárosba, Joskar-Olába, illetve nyugat felé a közeli Volzsszkba is. A város mellett ível át a folyón a vasúti fővonal Volga-hídja, és évtizedekig az itteni komp volt a fő közúti átkelőhely a Volgán. A déli part mentén haladó M7-es „Volga” főút hídja azonban mégsem itt, hanem kb. 15 km-rel lejjebb, Kazany mellett épült fel.

Zelenodolszk nem egy kompakt területtel rendelkező város, egyes részei viszonylag távol esnek egymástól és a központtól is. Bár 9 km hosszan terül el a Volga mentén, a lakónegyedeknek nincs kijárata a folyóhoz, nincs egybefüggő, kényelmes parti sétánya. A város egy régi, központi részből és egy szellősebb, különböző építésű lakónegyedeket egyesítő Mirnij ('Békés') nevű részből áll. Ezektől délre, a mocsaras, földnyelvekkel szabdalt partszakaszon az ipari zóna terül el.

Története

A város helyén keletkezett Kabacsiscse nevű település írásos említése 1865-ből való. A faluban egy amerikai vállalkozó 1890-ben gyufaüzemet létesített, megteremtve ezzel a későbbi faipar alapjait. Két évvel később a település és a közeli Gar falu egyesítésével létrejött Zeljonij Dol falu. Ugyanezt a nevet kapta a 3 km-rel arrébb 1893-ban épült vasútállomás is. 1895-ben a Volga partján hajóüzemet alapítottak, és 1898-ban francia részvényesek megkezdték egy acélöntöde építését. 1910–1913 között felépült a Volgán át vezető vasúti híd.

A szovjet korszakban az üzemeket államosították, a település 1932-ben Zelenodolszk néven városi jogot kapott, 1958-ban járási székhely lett. Az egykori öntödéből létrejött vállalatot 1931-ben hadiüzemmé alakították, mely fontos szerepet kapott a második világháború idején. 1934-től a hajógyár is részben hadiipari megrendelésekre dolgozott. Később is ez a két nagyvállalat adta a városi termelés túlnyomó részét, és lakóházakat, egészségügyi és kulturális létesítményeket is épített a dolgozói számára.

Az 1913-ban átadott vasúti híd mellett az 1950-es évek közepén egy újabb, magasabb híd épült a második sínpár számára. 1957-ben befejeződött a Volgán kialakított Kujbisevi-víztározó feltöltése. A tározó visszaduzzasztó hatása a városnál is érvényesült: megváltoztatta a partvonalat és megemelte a folyó vízszintjét, ezért a régi vasúti hidat is megmagasították. A régi vasúti híd elemeit a centenáriumra, 2011-re befejeződött felújítás során teljesen kicserélték.

Gazdasága

Zelenodolszk vasútállomása

A vasúti híd a Volgán

Az 1930-as évek óta a két nagy iparvállalat – a Szergo Gyár és a Zelenodolszki Gorkij Hajógyár – határozza meg a város gazdasági életét. További fontos ágazat a fafeldolgozás (furnér-, rétegelt lemez- és bútorgyártás) és a vasúti szállítás.

A Szergo nevű speciális gépgyár (mai rövidített nevén: POZIS) a Rosztyeh állami korporatív termelési társuláshoz tartozik. Az eredetileg 1898-ban alapított, majd Szergo Ordzsonikidze szovjet kommunista politikusról 1931-ben elnevezett vállalat a kis kaliberű tüzérségi lőszerek egyik legfontosabb szovjet gyártója volt. Időközben, az 1960-as évektől háztartási hűtőgépek gyártására is szakosodott: itt folyt a Mir márkanevű hűtőszekrények sorozatgyártása. Kb. felerészben napjainkban is hadiipari célokat szolgál: kis kaliberű lőszereket gyárt légi, tengeri és szárazföldi tüzérségi rendszerekhez. Polgári célra háztartási hűtőszekrényeket és fagyasztókat, gyógyászati hűtőberendezéseket, például vér és plazma tárolására szolgáló speciális hűtőket állít elő. A 2020-as évek elején megkezdi az ún. „okos” hűtőszekrények gyártását.

Az 1895. évi alapítású hajógyár – most már részvénytársasági formában – a különféle polgári célú hajók mellett 1934 óta foglalkozik kisebb hadihajók építésével is. Az 1960-as évek elején itt kezdődött el a Metyeor légpárnás szárnyashajók gyártása. Oroszország 2018–2027. közötti fegyverkezési programja keretében korvettek, tengeri part menti őrhajók, kisebb méretű, de modern szárnyasrakétákkal felszerelt hadihajók (például a Bujan-M típusú és továbbfejlesztetett változata) készülnek az orosz haditengerészet számára. Az új konstrukciók kialakítását a városban 1949 óta működő tervezőiroda segíti.

Zelenodolszk fafeldolgozó- és bútoripari kombinátjának elődjét 1929-ben alapították. A Szovjetunió felbomlása után a vállalat gazdasági társasággá alakulva működött tovább, de a 2009. évi válság idején csődbe ment, és a város másik faipari cége, a rétegelt-lemez gyár vásárolta meg.

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
• О городе Зеленодольск Archiválva 2020. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (zelenodolsk.tatarstan.ru, 2013-07-17. Hozzáférés: 2020-05-15)