Wald Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kolibri1803 (vitalap | szerkesztései) 2021. április 29., 22:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Pt)
Wald Béla
Született1906. szeptember 30.
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1960. január 31. (53 évesen)
Budapest XII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaPintér Katalin
(h. 1933–1960)
SzüleiWald Lajos
Eisler Gizella
Foglalkozása
  • orvos
  • radiológus
  • onkológus
IskoláiBécsi Egyetem (–1928)
SírhelyeFarkasréti temető (609-101. templomi fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Wald Béla (Budapest, Terézváros, 1904. szeptember 30.[3] – Budapest, 1960. január 31.)[4][5] röntgenológus, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Élete

Wald Lajos (1868–1916) magánhivatalnok, kereskedő és Eisler Gizella (1875–1945) gyermekeként született zsidó családban.[6] Négy fivére volt. Egyetemi tanulmányait a numerus clausus miatt Würzburgban és Bécsben végezte. 1928-ban a Bécsi Egyetemen orvossá avatták, majd hazatért és a Szabolcs utcai Zsidókórház röntgenosztályán működött előbb segéd-, majd alorvosként Weiss Ármin, később pedig Bársony Tivadar mellett. Ekkoriban kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal és 1932-ben a Sallai-Fürst per kapcsán őrizetbe vették, majd sokáig rendőri megfigyelés alatt állt, de mindezek ellenére a második világháború végéig segítette a Vörös Segélyen keresztül a pártot. 1938-ban megszűnt kórházi állása és megélhetési problémák miatt családjával Hollandiába emigrált. Röntgenszakértőként dolgozott a Philips gyárban, s ellenszolgáltatás nélkül egy amszterdami klinikán. Az ország náci megszállása után hazatért Magyarországra, s előbb magánorvosként működött, majd munkaszolgálatos volt a Szent János Kórházban. A háború után részt vett az Orvos-Egészségügy Szakszervezet megalakításában. 1945-ben rövid ideig a Zsidókórház röntgenosztályának, majd az Eötvös Loránd Rádium és Röntgenintézetnek főorvosa és később, az intézet Országos Onkológiai Intézetté való átszervezésekor, annak igazgatója, 1954-től pedig tudományos vezetője lett. Monográfiája, „Tanulmányok a szívárnyékről” és közleményei alapján 1948-ban a Budapesti Tudományegyetemen magántanári habilitációt nyert, majd 1953-ban elnyerte az orvostudományok kandidátusa fokozatát. Kiépítette az onkológiai gondozói hálózatot. Több tanulmánya jelent meg a röntgensugárzás biológiai hatásáról. Tagja volt az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának.

Felesége, Pintér Katalin (1910–?), Madzsar Alice tanítványa, a felszabadulás után a gyógytorna egyik hazai meghonosítója, az Állami Gyógytornászképző Iskola igazgatója, akivel 1933. április 2-án Budapesten kötött házasságot.[7][8]

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.

Díjai, elismerései

  • Magyar Köztársasági Érdemérem bronz fokozata (1948)

Jegyzetek

Források