Wabrosch Géza
| Wabrosch Géza | |
| Született | 1929. június 21. Ózd |
| Elhunyt | 2000. november 25. (71 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Batthyány-Strattmann László-díj (1997) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (25/1-1-75)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wabrosch Géza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Wabrosch Géza (Ózd, 1929. június 21. – Budapest, 2000. november 25.) orvos, urológus, sebész.
Élete[szerkesztés]
Nagyapja: Wabrosch Béla (1858–1946) gépészmérnök, a Salgótarjáni Acélgyár főmérnöke, a Salgótarjáni SE alapító elnöke (1904), nagyanyja: Glaser Hermine. Apja Wabrosch Béla, (1891–1943), a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. vaskohómérnöke, anyja bodoki Henter Irén (1896–1960) tanítónő, általános iskolai igazgató. Testvére: Wabrosch Béla, ifj. (1923–2001). Felesége Benkő Éva dr.
Salgótarjánban érettségizett 1947-ben, a Budapesti Orvostudományi Egyetemen általános orvosi oklevelet szerzett 1953-ban. Urológus szakorvosi vizsgát tett 1957-ben. 1976-ban lett az orvostudományok kandidátusa. Elvégezte a MLEE általános tagozatát.
Munkássága[szerkesztés]
A budapesti Uzsoki Utcai Kórház Urológiai-sebészeti Osztályának segédorvosaként kezdte pályáját 1953-ban. 1954-ben került a budapesti Szent János Kórház Urológiai-sebészeti Osztályára, amelynek 1968–72 között már főorvosa lett. 1972–73 között a budapesti István Kórház Urológiai-sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa volt, majd ismét a János Kórház, ill. a Szent János Kórház Urológiai-sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa volt egészen 1998-ig.
Urológiai helyreállító és plasztikai sebészettel, nefrológiával foglalkozott. Számos új, a veseműködést megtartó és helyreállító műtéti megoldást dolgozott ki és fejlesztett rutineljárássá, nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el. Ő vezette be Magyarországon az extrakorporális lökéshullámú vesekőzúzást. Az elsők között foglalkozott Magyarországon az „életminőség” fogalmával, vizsgálta az orvoslás ökobiotikus körülményeit és lehetőségeit.
Tudományos tevékenysége[szerkesztés]
A Magyar Urológusok Társasága vezetőségi tagja. Az Országos Urológiai Intézet Szakmai Kollégiuma (= Urológiai Szakmai Kollégium) tagja. A Magyar Urológia c. folyóirat főszerkesztő-helyettese. Jelentős szakmai tanulmányok hosszú sorát publikálta.
Az Erdélyi Múzeum Egyesület alapító tagja volt, 1991-től.
Ő állította össze a Noszkay Aurél-emlékkönyvet az iskolateremtő magyar urológus halálának 10. évfordulójára az urológiai osztály orvosai közreműködésével, 1997-ben.
Elismerései[szerkesztés]
- Madzsar József-díj (1983)
- Batthyány-Strattmann László-díj (1997)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források[szerkesztés]
- ↑ Kozák: Kozák Péter: Wabrosch Géza. nevpont.hu, 2013 (Hozzáférés: 2016. szeptember 28.)
- ↑ R. Várkonyi: R. Várkonyi, Ágnes (2001). „In memoriam: Wabrosch Géza professzor 1929–2000”. Erdélyi Múzeum 63 (1-2). (Hozzáférés: 2016. szeptember 28.)
További információk[szerkesztés]
- Privát ki kicsoda? Szerk. Szigeti Sándor (Bp., 1992)
- A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett orvostanhallgatók jegyzéke. 1951–1969. Szerk. Molnár László (Bp., 1997)
- Kovács András: Köszöntő W. G. professzor 70. születésnapján (Magyar Urológia, 1999)
- Benkő Samu: A létrehozható teljesség. W. G. – Kovács András: Búcsú W. G. professzortól. – Kovács András: Beszámoló a Szent János Kórház Urológiai-sebészeti Osztályának nov. 15-én tartott tudományos üléséről. Prof. dr. W. G. halálának egyéves évfordulóján (Magyar Urológia, 2001)