Voxel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Voxel (a név „volume pixel” rövidítéséből származik) egy háromdimenziós kép legkisebb megkülönböztethető egysége, amely mindhárom tengely mentén kiterjedéssel bír. A három koordináta, amely legtöbbször az egyik sarkát, vagy középpontját írja le, meghatározza az adott pontot a háromdimenziós térben [1][2].

A voxelizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A voxelizáció folyamata során mélységet adnak a már meglévő kétdimenziós képnek. Ezt egy sor kétdimenziós keresztmetszeti ábra, vagy réteg segítségével hajtják végre, amelyek pixelekből állnak[3]. Bármely két pixel közötti távolságot pixelközi távolságnak hívják, amely egy valódi, mérethű távolságot jelöl. Bármely két réteg közötti távolságot pedig rétegközi távolságnak nevezik, amely a valódi mélységet jelöli. A pixelközi és rétegközi távolságok alapján dolgozza fel a számítógép a betáplált adatállományt. Ezután további rétegek kerülnek hozzáadásra, hogy egy adattömbként jelenjen meg a teljes kép. Ennek eredményeképp a pixeleknek mélységük lesz, így voxelekké válnak.

A voxelek használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A voxel lehetővé teszi, hogy a megfelelő szoftverekkel egy tárgyról alkotott képet több szögből is láthassunk[4]. Elsősorban orvosi célokra használják, például Röntgen, CT (Computed Axial Tomography), és MRI/fMRI (mágneses rezonancia) vizsgálatoknál, hogy a szakmabeliek pontos háromdimenziós képet kapjanak az emberi testről.

De más területeken is egyre elterjedtebbé válik ez a technológia. A geológia a föld részleteiről készített képekhez használja a voxeleket, amelyeket hangvisszaverődések alapján mérnek. A mérnöki tudományokban többek között komplex műszerek és gépezetek, valamint meghatározott anyagok szerkezetének feltérképezésére használják.

Voxel alapú interpolációs technikát használnak egyes számítógépes játékok is[5], amely így kíméli a memória kapacitást.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]