Várkonyi Nagy Béla
| Várkonyi Nagy Béla | |
| Született | Nagy Béla József Jenő 1896. szeptember 3. Kéty |
| Elhunyt | 1980. november 27. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Farkasréti temető (NVcs-126. fülke)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Várkonyi Nagy Béla, születési nevén Nagy Béla József Jenő (1919-ig Ligeti, 1928-ig Ligethy Béla, Kéty, 1896. szeptember 3.[3] – Budapest, 1980. november 27.) magyar költő, újságíró.
Életútja[szerkesztés]
Nagy József tanító és Kring Mária fiaként született. Tanulmányait Debrecenben, majd Nyíregyházán végezte, s újságíró lett. 1919-ben vöröskatonaként szolgált, 1923-ban pedig önként vonult emigrációba. Az 1920-as évek derekán bejárta a Csendes-óceán szigetvilágát, eljutott többek közt Samoa-, Tonga-szigetekre és Tahitira. A második világháború után tért haza, az irodalmi életnek 1957-től lett részese. Az új magyar líráról fogalmazott meg kritikákat, valamint verseket is írt, melyek saját sorsának eseményeivel és a nemzeti sorskérdésekkel is foglalkoznak.
Főbb művei[szerkesztés]
- Viharban (versek, Kaposvár, 1920)
- Ecce homo (versek, Békéscsaba, 1921)
- Siess, Odysseus! (Bécs, 1925)
- Virághajó (Bécs, 1928)
- Odysseus megtérése (válogatott versek 1919-1959, Budapest, 1960)
- Ének az óceánról (versek, Budapest, 1963)
- Egyszerű varázslat (versek, Budapest, 1965)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1971)
- Tanácsköztársasági Emlékérem (1969)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- (szerk.) F. Almási Éva: Kortárs magyar írók 1945–1997. Bibliográfia és fotótár I–II., Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-8477-38-5.
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Várkonyi Nagy Béla (1896–1980)
