Ugrás a tartalomhoz

Tünet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Csigabi (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. május 19., 09:46-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 217.197.177.223 (vita) szerkesztéséről 89.132.194.169 szerkesztésére)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A migrénes fájdalom megsemmisítő érzés
Heveny tüdővizenyő röntgenképe.

Tünetnek (szimptóma)[1] nevezik azokat a betegségre utaló, a normális testi vagy szellemi működéstől eltérő jelenségeket, amelyekről vagy a beteg számol be, vagy azokat az orvos a beteg kikérdezése, fizikális, eszközös vagy laboratóriumi eredménye alapján észlel és a betegség felismerhető.

Típusai

[szerkesztés]

Tehát a tünet kétféle lehet: szubjektív (ezek a panaszok), vagy objektív, ez utóbbiakat az orvos a betegen történő megfigyelése, fizikális vizsgálata, vagy különböző vizsgálati módszerekkel mutatja ki.

Ezek lehetnek általános tünetek, mint pl. a láz, a fájdalom, a fáradékonyság, viszketés, magas vérnyomás, fehérjevizelés, a köhögés, sárgaság a tüsszentés illetve egy adott betegségre inkább jellemző, mint a hirtelen jelentkező rendkívül erős szegycsont táji fájdalom (pl. Szívinfarktus), kitapintható fájdalmas, jobb oldali alsó hasfali izomfeszülés (pl. Heveny féregnyúlvány-gyulladás) (Appendicitis acuta), hirtelen jelentkező, általános a szemhéjra is kiterjedő vizenyő (pl. Heveny vesegyulladás) (Glomerulonephritis acuta), laboratóriumi vizsgálattal azonosított kórokozó a vérből vagy valamelyik testváladékból.

A beteg által nem észlelt jelenséget nem tünetnek, hanem jelnek nevezik. Az eszközös vagy laboratóriumi vizsgálatok során feltárt, normálistól eltérő sajátosságokra inkább a lelet elnevezést alkalmazzák. A kettő között lényegében nincs éles határ.

Egyes betegségekre meghatározott tünetek együttes előfordulása[2] lehet jellemző, ezt tünetegyüttesnek (szindróma) nevezzük. A tünetek összegzése, a kórismeret felállítása az orvos egyik legjelentősebb feladata.

Tüneti kezelés

[szerkesztés]

A tüneti kezelés az, amikor a beteg számára kellemetlen tüneteket megszüntetik anélkül, hogy az azokat kiváltó oko(ka)t kezelnék. A betegségek kísérő tünete lehet a láz, fájdalom,[3] rossz közérzet, émelygés, hányinger[4] stb. ami a beteg számára rendkívül kellemetlen is lehet, megszüntetésekor a beteg közérzete javul.

Néha a betegség oka nem küszöbölhető ki, ilyenkor az ok megszüntetése nélkül tüneti kezelést alkalmaznak. Az orvosi gyakorlatban a csak a tünetek enyhítésére szolgáló és nem a betegség, probléma megszüntetésére irányuló kezelést palliatív kezelésnek[5] nevezik, a terminális palliatív medicina célja pedig a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állásfoglalása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése.[6]

Oki kezelés

[szerkesztés]

Az oki kezelésnél[7] a betegséget kiváltó tényező(k) ellen küzdenek, pl. baktériumfertőzéseknél antibiotikumokkal a baktériumok elpusztíthatók.

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tünet (szimptóma) (magyar nyelven)
  2. Szindróma - tünetegyüttes (magyar nyelven)
  3. Fájdalomcsillapítás (magyar nyelven)
  4. Plósz János: Hányinger csillapítása B6 vitaminnal (magyar nyelven)
  5. Palliatív kezelés (magyar nyelven)
  6. Palliatív terápia - WHO definíciója (angol nyelven)
  7. Az oki kezelés a fontosabb (magyar nyelven)

Források

[szerkesztés]
  • Petrányi, Gyula: Belgyógyászati diagnosztika. Medicina Könyvkiadó, 1983. ISBN 963-241-103-X
  • Szarvas, Ferenc - Csanády, Miklós: A belgyógyászat fizikális diagnosztikai alapjai 3. kiadás, 2002.
  • Egészségügyi ABC Medicina Könyvkiadó Budapest, 1974. ISBN 963-240-705-9