Tudun
A tudun a Türk Birodalom és az azt követő pusztai birodalmak magas rangú tisztsége, méltósága volt. Elképzelhető, hogy a cím korábbi, a jüecsiktől vették át a hsziungnuk közvetítésével, akik (feltételezések szerint) indoeurópai, közelebbről kelet-iráni nyelvet beszéltek. A germán gótoknak is volt hasonló szava, a thiudnassam ('királyság').
A tudun türköknél a kagán bizalmi embere, a behódolt hűbéres népek vezetőinek ellenőrzésére kirendelt tisztviselő volt, elsősorban adóügyekben.[1]
A nyugati türköknél – miután törzsi szervezetüket nyolc helyett tíz egységből alakították ki – mind a keleti, mind a nyugati szárnynál a harmadik törzsfőnök, azaz sad címének eleme volt a tudun. A teljes cím tudun csor illetve tudun erkin.
A Kárpát-medencei avaroknál a kagán és jugurrus után a harmadik legmagasabb rangú volt a nyugati országrészt irányító tudun.
A volgai bolgároknál is kimutatható turun alakban.[1]
A karahánidáknál azonban veszített jelentőségéből, ott falusi elöljárót, az öntözőcsatornák felügyelőjét jelentette.[1]
A szó jelentése
[szerkesztés]Vámbéry Ármin szerint a tudun – helyesebben tudan – cím magyarázata tudó, figyelő, s gyökere a törökös tud, tuj, duj (tudni, figyelni) szó. A tujun cím Vámbéry szerint a mai időkben papot jelent a törökös népek körében.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9
- ↑ Vámbéry 1882
Források
[szerkesztés]- Dobrovits Mihály: A nyugati türkök első uralkodójáról (Antik Tanulmányok XLVII 2004)
- Dobrovits Mihály: A nyugati türkök tíz törzsének kialakulása (Antik Tanulmányok XLVII 2004)
- Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2
- Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
- Vámbéry Ármin (1882): A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány. Budapest.