Transzeurópai közlekedési hálózat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A transzeurópai közlekedési hálózat, vagy röviden csak TEN-T, egy tervezett közúti, vasúti, légi és vízi közlekedési hálózat, melynek célja, hogy szolgálja az egész európai kontinenst. A TEN-T hálózat része egy tágabb rendszernek, a transzeurópai hálózatoknak (TEN), mely tartalmazza a közlekedésen kívül még a távközlési hálózatot (eTEN), az energetikai hálózatot (TEN-E). Az Európai Bizottság 1990-ben fogadta el az első cselekvési tervet a transzeurópai hálózatokról (közlekedés, energia és távközlés).[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 1996 júliusában elfogadta a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozatot[2], amelyben az európai közlekedési infrastruktúra legjelentősebb elemeit transzeurópai közlekedési hálózatként definiálta.[3] Ezt 2010 nyarán a 661/2010/EU határozat váltotta fel.[4]

A transzeurópai közlekedési hálózatok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A transzeurópai közlekedési hálózat az alábbi elemekből áll:[4]

TEN-T kiemelt fontosságú projektek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994-ben Essenben az Európai Tanács jóváhagyott egy listát a 14 TEN-T "különleges" projektről, és létrehozott egy csoportot, melynek elnöke, akkor a bizottság alelnöke, Henning Christophersen volt.[1]

Az ajánlásokat követve 2003-tól a Karel Van Miert vezette magas szintű csoport összeállított egy új listát, és 30 kiemelt fontosságú projektet indított 2010-ig.[5]

Az alábbi 30 kiemelt fontosságú projektet a 661/2010/EU határozat[4] III. melléklete tartalmazza; a térképek a PDF-változatban is megtekinthetők.

  1. A Berlin–Verona / Milánó–Bologna–Nápoly–Messina–Palermo vasúti tengely (térkép)
  2. A Párizs–Brüsszel–Köln–Amszterdam–London nagysebességű vasúti tengely (térkép)
  3. A délnyugat-európai nagysebességű vasúti tengely (térkép)
  4. A keleti nagysebességű vasúti tengely (térkép)
  5. A Rotterdam–Zevenaar-vasútvonal (térkép)
  6. A Lyon–Trieszt–Divača / Koper–Divača–Ljubljana–Budapest–Ukrán határ vasúti tengely (térkép)
  7. Az Igoumenitsa / Patras–Athén–Szófia–Budapest autópálya tengely (térkép)
  8. A Portugália/Spanyolország-Európa többi része multimodális tengely között (térkép)
  9. A Cork–Dublin–Belfast–Stranraer vasúti tengely (térkép)
  10. A Milánó-Malpensai repülőtér (térkép)
  11. Az Øresund híd (térkép)
  12. Az északi vasúti/közúti háromszög tengely (térkép)
  13. Az Egyesült Királyság / Írország / Benelux közúti tengely (térkép)
  14. A nyugati parti fővonal (térkép)
  15. A Galileo műholdas rendszer (térkép)
  16. A Sines/Algeciras–Madrid–Párizs teherszállító vasúti tengely (térkép)
  17. A Párizs–Strasbourg–Stuttgart–Bécs–Pozsony vasúti tengely (térkép)
  18. A Rajna / Mosel–Majna–Duna belvízi tengely (térkép)
  19. A nagysebességű vasúti vonalak kölcsönös átjárhatósága az Ibériai-félszigeten (térkép)
  20. A Femer-Bælt vasúti tengely (térkép)
  21. Tengeri gyorsforgalmi utak (térkép)
  22. Az Athén–Szófia–Budapest–Bécs–Prága– Nürnberg / Drezda vasúti tengely (térkép)
  23. A Gdansk–Varsó–Brünn / Pozsony-Bécs vasúti tengely (térkép)
  24. A Lyon / Genova–Basle–Duisburg–Rotterdam / Antwerpen vasúti tengely (térkép)
  25. A Gdansk–Brünn / Pozsony-Bécs közúti tengely (térkép)
  26. Az Írország/Egyesült Királyság/kontinentális Európa vasúti/közúti tengely (térkép)
  27. A „Rail Baltica”: a Varsó–Kaunas–Riga–Tallinn–Helsinki tengely (térkép)
  28. Az „Eurocaprail”: a Brüsszel–Luxembourg–Strasbourg vasúti tengely (térkép)
  29. A Jón/Adria intermodális folyosó vasúti tengelye (térkép)
  30. A Szajna–Schelde belvízi út (térkép)

Finanszírozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A transzeurópai hálózatok finanszírozására jelenleg az alábbi jogszabályok vonatkoznak:

  • Az Európai Parlament és a Tanács 680/2007/EK rendelete (2007. június 20.) a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól[6]
  • Az Európai Parlament és a Tanács 67/2010/EK rendelete (2009. november 30.) a közösségi pénzügyi támogatás a transzeurópai hálózatok területén történő nyújtásának általános szabályairól[7]

A finanszírozás jelentős mértékben függ a beruházó országoktól. További finanszírozási források közé tartoznak a regionális alapok és a Kohéziós Alap, a TEN-T költségvetés, a hitelek a nemzetközi pénzügyi intézményektől (pl. az Európai Beruházási Bank), és a magánfinanszírozás.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]