Transit navigációs műhold
Transit (angolul: átvonulás) Az Egyesült Államok Haditengerészetének katonai navigációs műholdja (US Navy Navigation Satellite System, NNSS), amely helyzetbemérő jelzéseket sugároz a flotta hadihajóinak, tengeralattjáróinak.
Tartalomjegyzék |
Jellemzők[szerkesztés]
A műholdas helymeghatározás és navigáció múltja egyidős a műholdak megjelenésével. A fejlesztés 1958-ban meg is kezdődött.
A Transit rendszer geodéziai hasznosítását hosszú észlelési idő, utófeldolgozás és viszonylag alacsony, 1 méter körüli pontosságok jellemezték. A TRANSIT rendszerben a mérés alapelve az volt, hogy a vevő a földi pont és a műhold távolságának megváltozását határozta meg egy megadott időintervallumra a Doppler csúszások segítségével.
A Transit rendszernek egyéb szolgáltatásai is voltak. Ez volt az első olyan rendszer, amely világméretű pontos időjelzést adott, ami 50 mikromásodperces pontossággal tette lehetővé a hozzá igazított órák szinkronizálását. Emellett a haditengerészeti felhasználók titkosított üzeneteket is küldhettek rajta keresztül. Az NNSS navigációs műholdrendszert az 1990-es évek elejéig használták.
Transit–1[szerkesztés]
Transit–1 kísérleti műhold indítása rögtön kudarccal végződött. Az 1959. szeptember 17-i start során a Thor-Able rakéta hibája miatt a prototípus-műhold az Atlanti-óceánba zuhant. A második startig több mint fél évet kellett várni.
Transit–1B[szerkesztés]
Az első műhold 1960. április 13-án indult Cape Canaveralből Thor-Able-Star hordozórakétával. Indításának időpontja a műholdas helymeghatározás létrejöttének napja. Forgásstabilizált mesterséges műhold. Az orbitális űreszközök pályája perigeuma 388 kilométer, az apogeuma 740 kilométer között változott. A programot 1962-től titkosították, 1976 december végéig legalább 20 darab került Föld körüli pályára. 1963-tól a rendszer 3-4 darab, teljes kiépítése után 6 üzemelő műholdja volt, amelyek egy-egy kör alakú poláris pályán egyidejűleg keringtek. A kieső, meghibásodott példányokat újakkal pótolták. 1967 óta polgári navigációs célokra is rendelkezésre bocsátották.
Jelzésük 1A,- 1B,- 2A,- 4A,- 5A volt. Alakjuk gömb, illetve henger, napelemekkel borítva, átmérőjük 0,51-1,09 méter közötti, tömegük 60-121 kilogramm között változott. Az 5A-tól kezdve új szériát fejlesztettek ki, amely négy napelemtáblája mellett még SNAP nukleáris radioizotóp-generátort is vitt magával, így az aktív élettartama 5-7 évre hosszabbodott meg. Helyzetmeghatározó képességük fokozatosan javult. Az első objektumokkal 200, 1990-re 20 méteres pontosságot lehetett elérni.
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Demeter György: Űrhadviselés, 1984. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó – ISBN 963 326 175 9
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- TRANSIT. agt.bme.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
