Tengerkék jácintara
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Anodorhynchus glaucus (Vieillot, 1816) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tengerkék ara témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerkék ara témájú kategóriát. |
A tengerkék ara (Anodorhynchus glaucus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Az utolsó hiteles megfigyelés 1960-ban volt, 1989-ben egy brazil ornitológus, Antonio Silva azt állította, hogy még nem pusztult ki a természetből, de ezt nem sikerült bizonyítania. Sokak szerint már kipusztult.
Rendszerezése
A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Macrocercus nembe Macrocercus glaucus néven.[3]
Előfordulása
Argentína, Brazília, Paraguay határvidékén, valamint Uruguay északnyugati részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők és szavannák. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 72 centiméter.[3] Tollazata türkizkék, feje szürke.
Életmódja
Főleg diófélékkel táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül kicsi, utolsó észlelése 1960-ban volt, egyedszáma pedig 50 alatti lehet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
