Ugrás a tartalomhoz

Taranói Boldog Ágoston

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taranói Boldog Ágoston
Simone Martini triptichonja középső táblaképén
Simone Martini triptichonja középső táblaképén
Születése
1240
Tarano
Halála
1309. május 19. (68-69 évesen)
Siena
Tisztelete
Ünnepnapjamájus 19.
A Wikimédia Commons tartalmaz Taranói Boldog Ágoston témájú médiaállományokat.

Taranói Boldog Ágoston (olaszul Beato Agostino Novello) (Tarano v. Termini Imerese, 1240Siena, 1309. május 19.) Matteo da Termini néven született itáliai vallási személyiség.

Élete

[szerkesztés]

A 13. század első felében született szicíliai faluban látta meg a napvilágot, ahonnan a vezetéknevét származtatta. Mivel faluja Palermo közelében volt, néha Palermitanónak is hívják. Az Ágoston-rendiek viszont úgy vélik, hogy Taranóban született (Rieti közelében, Rómától nem messze, északra). A rendbe való belépésekor vette fel az Ágoston nevet, később a Novello megkülönböztető nevet kapta.

Matteo szülei, akik egy nemesi családból származnak, Spanyolországból, Katalóniából, a leggondosabb oktatásban részesítették az összes akkor ismert tudományból. A Bolognai Egyetemen polgári és kánonjogi doktorátust szerzett, és jogi professzor lett. A Szicíliai Királyság kancelláriáján dolgozott Manfréd szicíliai király udvarában.[1]

Ebben a minőségében elkísérte a királyt az Anjou I. Károly szicíliai király elleni háborúba, aki vitatta Manfréd jogát Szicília koronájához. A beneventói csatában, amelyben Manfrédet megölték, és hadseregét kiszorították, Matteo megsebesült. Azt hitték, hogy meghalt, így a csatatéren hagyták más katonák holtteste mellett. Magához tért, és hazajutott. A világból és minden földi dicsőség elmúlásából kiábrándulva elhatározta, hogy elhagy minden világi kitüntetést és méltóságot.[2]

E döntés után laikus testvérként felvételét kérte a Szent Ágoston-rendbe, és egy szicíliai kolostorba fogadták be. Ott vette fel az Ágoston nevet. A világ számára ismeretlenül, távol otthonától és népétől, magát a kegyesség gyakorlásának szentelve, nyugodtan élt ott, amíg egy előre nem látható esemény a világ elé vezette.[2]

A kolostorhoz tartozó egyes ingatlanok jogait egy helyi püspök követelte. Az ágostonosokat Siena tanult ügyvédje, Giacomo Pallares képviselte, aki egykori kollégájaként ismerte Ágostont, s nem vesztegette az idejét, hogy tájékoztassa az egyházi hatóságokat Ágoston személyazonosságáról. Azt tanácsolta nekik, hogy ne tartsanak homályban egy ilyen nagy tudóst.[3]

Amikor Osement Kelemen, a rend generálisa erről értesült, engedelmességre kényszerítette Ágostont, hogy fogadja el a Szent Rendeket, és Rómába vitte, ahol Agostino megreformálta a rend alkotmányait, IV. Miklós pápa kinevezte Agostinót gyóntatójává és az Apostoli Penitenciária vezetőjévé tette.[4] Olyan állást adva neki, amelyet csak engedelmességgel fogadott el. Ágostont 1298-ban választották meg rendje első generálisának. Annak ellenére, hogy megpróbálta visszautasítani ezt a pozíciót, a pápa elrendelte, hogy fogadja el. 1300-ban lemondott hivataláról, és élete hátralévő tíz évét a San Leonardo al Lago remeteségben töltötte.

Visszavonultságában nemcsak a vallási állapotnak megfelelő erények gyakorlásának szentelte magát, hanem a környező falvak és a közeli Siena népének is szolgált. Mély alázatáról és a szemlélődésszeretetéről ismerték, és tisztelték. Fontos szerepet játszott a sienai Santa Maria della Scala kórház megalapításában, és egy sor iránymutatást készített a kórházi közösség számára.[3]

Tisztelete

[szerkesztés]

1309. május 19-én hunyt el, San Leonardóban, és eredetileg a sienai Szent Ágoston-templomban őrzött ereklyéit később a szicíliai Termini Imeresébe továbbították, ahol szobra a székesegyház homlokzatán található.[1] A Boldog Ágoston közbenjárása során végbement csodák közül sokat igazoltak és hitelesítettek. XIII. Kelemen pápa 1761-ben ünnepélyesen boldoggá avatta, XIV. Kelemen pedig 1770. július 23-án engedélyezte kultuszát.

Ikonográfia

[szerkesztés]

Ágostont hagyományosan a jobb füle mellett lebegő „suttogó angyal”-lal ábrázolják, ami isteni ihletettségére utal.[4]

Simone Martini Triptichonja

Simone Martini oltárképet festett róla, amely öt táblából áll, őt és négy csodatételét ábrázolja. A táblakép eredetileg a Szent Ágoston-templomban függött a falon Boldog Ágoston koporsója fölött.[5] A neki szentelt oltárral együtt a koporsó és a táblakép egy jellegzetes emlékegyüttest alkotott. A táblaképet csak hozzávetőlegesen tudták datálni, 1324-ben valószínűleg már kész volt, amikor a város nagyszabású és költséges ünnepségsorozatot tartott Boldog Ágoston tiszteletére.[5] A táblakép közepén a fiatal arccal ábrázolt Ágoston áll könyvvel (az Ágoston-rend szabályzatával) a kezében. A festő dicsfénnyel ábrázolta, pedig nem avatták szentté.[5] A mellette látható fák és a fölötte lévő medalionokba festett idős remeték a világtól elvonult remeteéletre utalnak, amit San Leonardo al Lagóban folytatott. A négy csoda mindegyike balesetet szenvedett emberek (három esetben gyerekek) számára nyújtott segítségéről szól. A „Gyermeket megtámadó farkas csodája” jeleneten Siena városa, „Az erkélyről lezuhanó gyermek csodája” jeleneten a város egyik utcája, a „Bölcsőből kizuhanó gyermek csodája” jeleneten egy ház belseje, a „Szakadékba zuhanó lovag csodája” jeleneten Siena környéke látható a háttérben.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Agostino Novello című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]