Tamim katari emír

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tamim ibn Hamad Al Táni
تميم بن حمد آل ثاني
Tamim bin Hamad Al Thani.jpg

Katar emírje
Uralkodása
Uralkodás kezdete: 2013. június 25.
Elődje Hamad ibn Halífa Al Táni
Életrajzi adatok
Született
1980. június 3.
Doha
Édesapja Hamad ibn Halífa Al Táni
Édesanyja Mozah bint Nasszer Al Misszned

Sejk Tamim ibn Hamad ibn Halífa Al Táni (arabul: الشيخ تميم بن حمد آل ثاني; született 1980. június 3.) Katar nyolcadik emírje. 2013. június 25-én vette át az állam vezetését, miután apja, az előző emír lemondott. Trónra lépésekor a harminchárom éves Tamim volt a világ legfiatalabb uralkodója.[1]

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamim ibn Hamad 1980. június 3-án született Katar fővárosában, Dohában[2] . Apja Hamad ibn Halífa Al Táni emír, anyja pedig annak második felesége, Mozah bint Nasszer Al Misszned. Tamim az emír negyedik fia. Angliai elit iskolákban tanult, előbb a Sherborne Schoolban, majd a Harrow Schoolban. 1998-ban végzett a Sandhursti Királyi Katonai Akadémián.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamim herceg a Katari Fegyveres Erők alhadnagyaként kezdte pályafutását. 2003. augusztus 5-én jelentették be, hogy ő lett a trónörökös, miután Dzsasszed bátyja apjuk nyomására lemondott a pozícióról. Ekkortól kezdődött felkészítése az uralkodásra, különböző fontos állami tisztségeket töltött be. Szorosabbra fűzte a kapcsolatokat a szomszédos Szaúd-Arábiával és állítólag ő állt amögött, hogy Katar támogatta a Moammer Kadhafi rendszere ellen felkelt líbiai lázadókat. 2009-ben kinevezték az emírség fegyveres erőinek főparancsnok-helyettesévé.

Tamim jelentős lépéseket tett, hogy erősítse Katar befolyását a világ sportéletében. 2005-ben megalapította a Qatar Sport Investments-t, amely más befektetések mellett megvásárolta a Paris Saint-Germain FC futballcsapatot. 2006-ban ő volt a 15. Ázsiai Játékok szervezőbizottságának elnöke. Elérte hogy a játékok történetében először valamennyi tagország részt vegyen a Dohában megrendezett eseményen. Tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak és vezetője a nemzeti olimpiai bizottságnak is. Az ő szervezőképességének köszönhető, hogy országa elnyerte a 2014-es úszó-világbajnokság és a 2022-es futball-világbajnokság rendezési jogát. Katar ezenkívül sikertelenül pályázott a 2020-as nyári olimpia rendezésére.

Tamim vezeti a Katari Befektetési Hatóság igazgatótanácsát. Az ő irányításával több milliárd dollárt fektettek be az Egyesült Királyságban, jelentős részt vásároltak a Barclays Bankban és a Sainsbury's és Harrods áruházláncokban. Részben a katari állam birtokolja Európa legmagasabb épületét, a londoni Shardot is.

Egyéb megbízatásai:

  • A Környezet és Természeti Erőforrások Legfelsőbb Tanácsának vezetője
  • A Legfelsőbb Oktatási Tanács vezetője
  • Az Információ és Kommunikációs Technológia Legfelsőbb Tanácsának vezetője
  • A Közművek Hatósága és a Várostervezési és -Fejlesztési Hatóság igazgatótanácsának vezetője
  • A Katari Egyetem vezetői tanácsának elnöke
  • Az Uralkodócsaládi Tanács helyettes vezetője
  • A Gazdasági Kapcsolatok és Befektetések Legfelsőbb Tanácsának alelnöke
  • A Koordinációs és Követési Felső Tanács alelnöke

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamim emír és Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter 2013. december 10-én

2013. június 25-én Hamad ibn Halífa emír lemondott a trónról Tamim javára[3]. Televíziós beszédében csak így indokolta döntését: "Itt az ideje, hogy új lapot nyissunk nemzetünk történelmében, ahol az új nemzedék viseli gondját kötelezettségeinknek ... az ők innovatív ötleteikkel"[4]. Három generációra visszamenőleg Hamad volt az első katari emír aki önszántából mondott le a trónról és nem örököse kényszerítette ki puccsal távozását.

Az állam legfontosabb posztjain az uralkodócsalád tagjai állnak, ezért a hatalomváltás gond nélkül zajlott. Az új uralkodó várhatóan csökkenti majd a szíriai lázadóknak nyújtott katari segítséget. Tamim vallásosabb mint apja, de emellett pragmatikusan viszonyul a kormányzáshoz; felhasználja a vallást országa érdekeinek támogatásához de nem engedi hogy az iszlamista szélsőségek túlzott befolyásra tegyenek szert.

A különböző források Tamim ibn Hamadot "erős egyéniségnek", barátságos, magabiztos és nyitott személynek valamint okos, óvatos és számító személyiségnek írták le. Pragmatikus politikusnak tartják, aki kiváló kapcsolatokat tart fent az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Tamim emellett konzervatívabb és kockázatkerülőbb apjánál. Rokonszenvezik az egyiptomi Muszlim Testvériséggel.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamim herceg 2005. január 8-án feleségül vette másod-unokatestvérét, Dzsavahír bint Hamad ibn Szuhaim Al Táni-t. Két fiuk és két lányuk született:

  • Almajassza bint Tamim Al Táni (2006)
  • Hamad ibn Tamim Al Táni (2008)
  • Aisa bint Tamim Al Táni (2010)
  • Dzsasszim ibn Tamim Al Táni (2012)

2009. március 3-án Tamim összeházasodott második feleségével, Anúd bint Mana Al-Hadzsival. Két gyermekük van, egy fiú és egy lány:

  • Najla bint Tamim Al Táni (2010)
  • Abdullah ibn Tamim Al Táni (2012)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tamim bin Hamad Al Thani című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.