Téli rege (opera)

A Téli rege Goldmark Károly 1908. január 2-án bemutatott operája, amely Shakespeare azonos című drámája nyomán íródott. A darab a szerző második legnagyobb sikere lett az opera műfajában, több külföldi, elsősorban német operaház is műsorára tűzte és sikeresen játszotta több évadon át.

Az opera szereplői

Szereplő	Hangfekvés
Leontész, Szicília királya	tenor
Hermione, a felesége	szoprán
Mamilius	nem énekes szerep
Perdita, a lányuk	szoprán
Polikszenész, cseh király	tenor
Florizel, a fia	tenor
Antigonus, szicíliai nemes	basszus
Paulina, a felesége	alt
Bálint, pásztor	basszus
Camillo, cseh nemes	basszbariton

• Játszódik: Szicíliában és Csehországban, az i. e. I. században

Az opera cselekménye

I. felvonás

Polikszenész már hosszabb ideje régi barátjánál, a szicíliai királynál vendégeskedik, amikor távozni akar Hermiona marasztalja. Ekkor Polikszenész féltékeny lesz és azt gyanítja, hogy Perditának nem ő az apja. Elhatározza, hogy Camillóval megöleti a férfit. Camilló azonban hű embere Polikszenésznek, így felfedi előtte Leontész tervét és segít neki elmenekülni. A szicíliai király eszeveszett dühével Perditát kiteteti az erdőbe. Hermionét pedig éppen akkor fogják el, amikor annak kisfia a téli regét akarja neki elmesélni. A megalázott, megszégyenített Hermione kisfiával együtt belehal a bánatba. Ezután nem lesz örököse a cseh trónnak, Polikszenész tévedését pedig egy jóslat is felfedi. De már nincs mit tenni: bűneit csak azzal tudja enyhíteni, ha felkutatja az erdőbe kitett Perditát.

II. felvonás

16 év telt el az első felvonás után. Perdita nem halt meg: Bálint, egy idős pásztor talált rá és nevelte fel. Florizel beleszeret a lányba. Miután megtudja a fiatalok titkát, Polikszenész el akarja őket szakítani. Florizel, miután megtudja apja szándékát, megszökteti szerelmét. Camillo segítségével Szicíliába szöktek.

III. felvonás

Leontész király boldogan fogadja a szerelmeseket. Bálint irataiból kiderül, hogy a pásztorlány nem más, mint a király elveszett lánya. Végül minden jóra fordul: a szerelmesek egymásáé lesznek, majd a két király is kibékül. Hermione szobra ekkor hirtelen megelevenedik és magához emel Leontészt. Kiderül: Hermione nem halt meg, csak elvonult és titokban élt 16 évig.

Az opera zenéje és szövegkönyve

Az opera librettóját ezúttal is A. M. Willner írta, igen silány és gyenge munkát alkotva. Az eredeti dráma lélektani megoldásainak helyét a színpadi gépezet, a jóslat és a véletlen vette át. De ezúttal Goldmark zenéje sikeresen javít ki minden hibát és dramaturgiai fogyatékosságot. A Téli rege az egyetlen operája a szerzőnek, amelyben ismét el tudta érni a nagy sikerű Sába királynője színvonalát. Az opera nyitánya a történet két fontos tényezőjét hangsúlyozza ki: Leontész féltékenységét és a fiatal szerelmesek érzelmeinek szenvedélyességét.

Az elő felvonás már a cselekmény vezetése miatt is, bővelkedik a drámai hatásokban. A felvonás különösen jól sikerült részletei Leontész féltékenységi monológjai, de a korábbi Goldmark izzó drámaiságát megszelídítette az öregkor. A felvonás lírikus részletekben is bővelkedik. Ilyen Hermione megjelenését megelőző kórus részlet vagy a királyné népdalszerű altatódala, illetve Polikszenész ariettája. Ezek a részek szinte nyugvópontok gyanánt szelídítik meg a cselekmény dramaturgiai izgalmait. A második felvonás fő jellemzője a pasztorális vidámság, a fiatalok szerelmi lírája. Már az előjáték előre vetíti a pásztori, falusi hangulatot, majd a nyitó kórus bontja ki teljes egészében. Goldmark korábbi operájának, A házi tücsöknek a naiv, népies hangja köszön vissza a zenében. A felvonás csúcspontja a fiatal szerelmesek, Perdita és Florizel szerelmi kettőse és a menekülési jelenet. Ezekben a jelenetekben a szólamok a legmagasabb regiszterekben mozognak, a Sába királynője drámai hangvétele éledt itt újjá. Perdita megformálása zeneileg különösen jól sikerült. Alakja lágy, de kevéssé szentimentális.

Összességében elmondható, hogy az opera zenéje szerencsés kézzel ötvözte össze A házi tücsök lírai báját és a korábbi operák fennkölt pátoszát. A Téli rege egy korokon és stílusokon kívül helyezhető gyengéd, öregkori mű. Goldmark élete végén is képes volt jelentőset alkotni.

Források

• Káldor Márton és Várnai Péter: Goldmark Károly élete és művészete, Művelt nép, tudományos és ismeretterjesztő kiadó, Bp., 1956, 205-209. o.
• Németh Amadé: A magyar opera története, Anno, 2000, 178-179. o.