Sörbet
A sörbet (ejtsd: sörbet, serbet, franciásan szorbé) egy nagyon régi (talán 13. századi Kínából származik), a fagylaltok őseként is emlegetett friss vagy fagyasztott gyümölcsből készített üdítő jeges édesség, amit általában az étkezés végén desszertként, de a két főfogás között gyomornyugtatóként szolgálnak fel. Az utóbbi esetben, az ízlelőbimbók semlegesítését is szolgálja. Az igazi sörbet kizárólag gyümölcspüréből, cukorból és esetleg kevés alkoholból áll.
Név eredete, kiejtése
A magyarosodott "sörbet" ill. "serbet" szó eredetije a perzsa "شربت" (ejtsd "serbet"),illetve a török "şerbet" (ejtsd: "serbet"), mindkettő az arab "شربة" ("sarba", jelentése "ital") szóból. Magyarországra vélhetően a törökök hozták be. Európában írják még franciásan "sorbet"-nek, "szörbé"-nek ejtve, illetve az olaszok "sorbetto"-nak (e.: szorbétto). Arany János Szondi két apródja című balladájában a magyarosodott serbet alakot használja ("...Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,..."), de megtalálható a "sörbet" kifejezés is ("Odalenn vár mézizü sörbet.")
Gyümölcssörbet
Gyümölcsből (ananász, barack, citrom, dinnye, eper, erdei gyümölcs, narancs, málna, meggy, szeder stb.) és jégdarából készül. A gyümölcsarány minimum 25% - citrusfélék esetén 15%. Különösen nagy melegben praktikus desszert, egzotikus, fűszeres, ázsiai menü után pedig, az ételekkel jól harmonizáló üdítő, édesség.
