Szvacsina Géza

Szvacsina Géza
Született	1849 Mezőpanit
Elhunyt	1917. április 16. (67-68 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász helyi politikus
Tisztsége	magyarországi polgármester (1898–1913, Kolozsvár)
Sírhelye	Házsongárdi temető
Kolozsvár polgármestere
Hivatali idő 1898 – 1913
Előd	Albach Géza
Utód	Haller Gusztáv
A Wikimédia Commons tartalmaz Szvacsina Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szvacsina Géza (Mezőpanit, 1849. – Budapest, 1917. április 16.) jogász, királyi tanácsos, Kolozsvár polgármestere 1898 és 1913 között, a kolozsvári süketnémák és vakok intézeteinek megalapítója, azok felügyelő bizottsági elnöke.

Életpályája

Elemi iskoláit Szamosújváron végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig a kolozsvári piarista főgimnáziumban. Ügyvédi pályára készült, de hamar otthagyta az ügyvédi gyakorlatot, mert az nem felelt meg az egyéniségének. 1880-ban Kolozsvár város szolgálatába állott, amikor jegyzővé választották. Három év múlva egyhangúlag városi tanácsossá választották. 1898-ban polgármesterré választották. 1913-ban, betegségei miatt, 15 évi polgármesterség, valamint 33 évi közszolgálat után nyugdíjba vonult.

Nyugdíjba vonulása után Balatonfüreden, majd a Bécs melletti Badenben kezeltette magát. Valamennyire jobban érezte magát, amikor a román betöréssel járó izgalmak miatt nem tudott Kolozsvárra hazamenni, útját Budapesten megszakítva szanatóriumba vonult. Itt érte a halál 1917. április 16-án. Kívánsága szerint Kolozsváron temették el a város által felajánlott díszsírhelyen.

Munkássága

„Kolozsvár város közönsége a valódi értékénél mindig többre becsülte működésemet. Azt hitte, akkor is dolgozom, fáradok, mikor idejöttem. Ugyan melyik szülő fárad ki, mikor gyermekét oktatja, neveli? A szeretet munkája nem fáraszt, az felüdít. Nekem is szükségem volt arra, hogy azt a szeretetet nyilvánítsam, amely szívemet betöltötte. Amikor a városért kifejtett munkáimban elfáradtam, eljöttem ide pihenni és mindenkor felüdülve távoztam innen. Ha erőszakkal elvinnének is innen, én mindig visszatérnék, mint az apa, aki gyermekét szereti és látni akarja azt.”
A süketnémák intézetének 25 éves jubileumán elhangzott beszédéből

Kolozsváron a nagyméretű közművesítés Albach Géza és Szvacsina Géza polgármesterek hivatali ideje alatt valósult meg. Ebben az időszakban épült ki a csatornarendszer, a vízvezeték, a közúti vasút, majd a villanyhálózat. Polgármestersége alatt a város a monarchia fontos központjává vált, nemhiába emlegették akkor Kolozsvárt kis Athén néven, főleg a fontos kulturális intézmények létesítése miatt. Sok hasznos intézmény mellett, egyik fontos alkotása a süketnémák és vakok intézetének megalapítása volt.

1902-ben felavatták Mátyás király szobrát, 1906-ban átadták a nemzeti színház új épületét, 1903-ban emléktáblával jelölték meg Bolyai János szülőházát.

Megjelent munkái

• A siketnémák államilag segélyezett kolozsvári intézetének ismertetése. Kolozsvár, 1900. (Magyar és francia szöveggel).
• Jelentés a vakok kolozsvári országos intézetének 1-ső évi működéséről. (1900–1. tanév). Kolozsvár, 1901.

Sírja a Házsongárdi temető II.a. parcellájában

Kitüntetései

• Ferenc József-rend lovagkeresztje, 1894.
• Királyi tanácsosi cím, 1900.
• Magyar királyi udvari tanácsosi cím, 1910.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Fazakas László: Közművesítés a dualizmus kori Kolozsváron. In Romsics Ignác (szerk): Közelítések. Korunk-Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2018.
• Szvacsina Géza (1850–1917), Magyar Siketnéma-Oktatás, 1917. ápr.–jún. 57–60. o. Online hozzáférés

Kapcsolódó szócikkek

• Kolozsvár polgármestereinek listája