Szvacsina Géza
| Szvacsina Géza | |
 | |
| Született | 1849 Mezőpanit |
| Elhunyt | 1917. április 16. (67-68 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | polgármester (1898–1913, Kolozsvár) |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
| Kolozsvár polgármestere | |
| Hivatali idő 1898 – 1913 | |
| Előd | Albach Géza |
| Utód | Haller Gusztáv |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szvacsina Géza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szvacsina Géza (Mezőpanit, 1849.[1] – Budapest, 1917. április 16.) jogász, királyi tanácsos, Kolozsvár polgármestere 1898 és 1913 között, a kolozsvári süketnémák és vakok intézeteinek megalapítója, azok felügyelő bizottsági elnöke.
Életpályája[szerkesztés]
Elemi iskoláit Szamosújváron végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig a kolozsvári piarista főgimnáziumban. Ügyvédi pályára készült, de hamar otthagyta az ügyvédi gyakorlatot, mert az nem felelt meg az egyéniségének. 1880-ban Kolozsvár város szolgálatába állott, amikor jegyzővé választották. Három év múlva egyhangúlag városi tanácsossá választották. 1898-ban polgármesterré választották. 1913-ban, betegségei miatt, 15 évi polgármesterség, valamint 33 évi közszolgálat után nyugdíjba vonult.
Nyugdíjba vonulása után Balatonfüreden, majd a Bécs melletti Badenben kezeltette magát. Valamennyire jobban érezte magát, amikor a román betöréssel járó izgalmak miatt nem tudott Kolozsvárra hazamenni, útját Budapesten megszakítva szanatóriumba vonult. Itt érte a halál 1917. április 16-án. Kívánsága szerint Kolozsváron temették el a város által felajánlott díszsírhelyen.
Munkássága[szerkesztés]
A süketnémák intézetének 25 éves jubileumán elhangzott beszédéből[1]
Kolozsváron a nagyméretű közművesítés Albach Géza és Szvacsina Géza polgármesterek hivatali ideje alatt valósult meg. Ebben az időszakban épült ki a csatornarendszer, a vízvezeték, a közúti vasút, majd a villanyhálózat.[2] Polgármestersége alatt a város a monarchia fontos központjává vált, nemhiába emlegették akkor Kolozsvárt kis Athén néven, főleg a fontos kulturális intézmények létesítése miatt. Sok hasznos intézmény mellett, egyik fontos alkotása a süketnémák és vakok intézetének megalapítása volt.
1902-ben felavatták Mátyás király szobrát, 1906-ban átadták a nemzeti színház új épületét, 1903-ban emléktáblával jelölték meg Bolyai János szülőházát.
Megjelent munkái[szerkesztés]
- A Siketnémák Kolozsvári Országos Intézetének története a létesítés eszméjének keletkezésétől mostanig terjedő 9 évről; Magyar Polgár Ny., Kolozsvár, 1896
- A siketnémák államilag segélyezett kolozsvári intézetének ismertetése; Kolozsvár, 1900 (magyar és francia szöveggel)
- Jelentés a vakok kolozsvári országos intézetének 1-ső évi működéséről.(1900–1. tanév); Kolozsvár, 1901
Kitüntetései[szerkesztés]
- Ferenc József-rend lovagkeresztje, 1894
- Királyi tanácsosi cím, 1900
- Magyar királyi udvari tanácsosi cím, 1910
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Születési éveként 1850 szerepel a Magyar Siketnéma-Oktatás (1917. ápr.–jún. 57–60. o.) című folyóiratban közölt megemlékező cikkben. Máshol 1849 szerepel.
- ↑ Fazakas, László: „Cipeltessünk vele terheket." A villanyáram bevezetése és hatása a kolozsvári ipar fejlődésére (magyar nyelven). Erdélyi Krónika, 2020. október 3. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Fazakas László: Közművesítés a dualizmus kori Kolozsváron. In Romsics Ignác (szerk): Közelítések. Korunk-Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2018.
- Szvacsina Géza (1850–1917), Magyar Siketnéma-Oktatás, 1917. ápr.–jún. 57–60. o. Online hozzáférés
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Minta és felzárkózás. Kolozsvár és Marosvásárhely fejlődéstörténetének összehasonlítása Szvacsina Géza és Bernády György polgármestersége idején; szerk. Fazakas László, Ferenczi Szilárd, Fodor János, Gál Zsófia; Iskola Alapítvány–Lector, Kolozsvár–Marosvásárhely, 2021
.svg){kind=small}
