Szuzun
| Szuzun | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 633621, 633623 | ||
| Körzethívószám | 38346 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 15 577 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | Omsk Time, Krasnoyarsk Time | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Szuzun
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 53° 47′, k. h. 82° 19′Koordináták: é. sz. 53° 47′, k. h. 82° 19′ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szuzun témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Szuzun (oroszul: Сузун) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki területen; a Szuzuni járás székhelye.
Népessége: 15 364 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Novoszibirszki terület déli határához közel, Novoszibirszktől délnyugatra, a Nyizsnyij Szuzun (az Ob mellékfolyója) partján helyezkedik el. Vasútállomás a Kameny-na-Obi–Barnaul közötti vasútvonalon
Története[szerkesztés]
A települést 1765-ben alapították, miután II. Katalin cárnő elrendelte rézöntöde és rézpénzverő manufaktúra felállítását Szibériában. (A Kolivany környékén bányászott rézércet ugyanis túl költséges lett volna a messzi európai országrészbe szállítani). Az ipari üzem mellett település is alakult, itt nyitották meg a leendő Novoszibirszki terület első kórházát és az első iskolát (1770). A pénzverde csaknem nyolcvan évig termelt, 1847-ben leégett. A rézöntöde 1914-ig működött, harangöntéssel, fegyverkészítéssel is foglalkozott. A település és az egykori üzem történetének megőrzésére a 2010-es években múzeumot létesítettek.
Népessége[szerkesztés]
| 2016 | 15 550
|
| 2018 | 15 577
|
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 1.)
Források[szerkesztés]
- Geografija Rosszii (Hozzáférés: 2018-04-22)
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)[halott link]
- A helytörténeti múzeum honlapja
További információk[szerkesztés]
- Artyom Sersnyov: Grjaznije gyenygi (Az egykori pénzverdéről. Szib.fm, 2011-07-28. Hozzáférés: 2018-04-24)
