Nagy halfarkas

Nagy halfarkas
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Halfarkasfélék (Stercorariidae);
Nem:	Stercorarius;
Faj:	S. skua;
Tudományos név
	Stercorarius skua; (Brünnich), 1764
Szinonimák
	Szkua, Catharacta skua
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy halfarkas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy halfarkas témájú médiaállományokat és Nagy halfarkas témájú kategóriát.

A nagy halfarkas vagy szkua (Stercorarius skua) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Morten Thrane Brünnich dán zoológus írta le 1815-ben, a Catharacta nembe Catharacta skua néven.^[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Az Északi-sark környékén, Izlandon, Feröeren és Skócia északi tájain fészkel, és szokatlan módon a Déli-sark környékén is honos. A fészkelésen kívüli időt a tengereken tölti, de közel a szárazföldhöz. Mind a két populáció az egyenlítő irányába vonul. Természetes élőhelyei a tundrák, tengerpartok és a nyílt tengerek.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon ritka kóborló, az őszi időszakban.^[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 53–58 centiméter, szárnyfesztávolsága 132–140 centiméter, testtömege pedig 1400–1600 gramm.^[5] Tollruhája sötétbarna, világosabb mintázattal. Repülés közben látszik a szárnyain lévő fehér folt.

Életmódja[szerkesztés]

Halakból álló táplálékát vagy maga fogja, vagy a halászó madarakat addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékot, amit még a levegőben elkap. A legyengült madarakat is megöli. A szárazföldön elkapja az egereket, patkányokat, de akár az üregi nyulat is. A fészkeket megdézsmálja és a dögöket is elfogyasztja.^[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Május-június között földre, fűcsomók közé készíti fészkét, általában 1-2 darab 70 milliméteres tojást tojik, melyen 29 napig kotlik.^[5] A kikelt fiókák közül általában csak egy nő fel. A szülők felöklendezett falatokkal táplálják utódjukat. Veszély esetén az idős madarak rátámadnak a közeledőkre.