Szerkesztő:Tevan Andor
Tevan Andor (Békéscsaba, 1889. augusztus 15. - Budapest, 1955. október 5.) nyomdászattörténeti szakíró, a békéscsabai Tevan-nyomda tulajdonos. A modern magyar könyvkiadás úttörője.
Élete[szerkesztés]
Tevan Andor 1889-ben született Békéscsabán. Apja, Tevan Adolf volt. Rajongott a könyvekért, ezért 1903-ban átvette Lepage Lajos könyv- és papírkereskedését, amelyet később Tevan nyomda néven működött. Kilenc gyermeke közül csak Andort küldte el, hogy kitanulja a nyomdászat mesterségét. Tanulmányait 1907-ben kezdte a bécsi Graphische Lehr- und Versuchsanstalt grafikai főiskolán. Két év tanulás után, hazatért Békéscsabára és átvette a egyik nyomdát apjától. A nyomdában 10-15 sornyi meghívót vagy gyászjelentést adtak ki, amelyek divatjamúlt betűkből álltak. Elhatározta, hogy korszerű műhellyé fejleszti ezt a vidéki kis nyomdát. Szép kiadványai ismertté tették a nyomdát. Elsőként Dapsy Gizella írónő verseskötetét készítette el. A könyv kiadása után néhány hónap múlva Dapsy Gizellát feleségül vette az akkori magyar irodalom és művészet világának egyik legérdekesebb és kalandos életet élő dilettánsa, Rozsnyay Kálmán. Vele való barátsága két könyv kiadását eredményezte, Oscar Wilde: Vera és Jegyzetek Oscar Wilde-ról. Ennek a két műnek a kiadásával jelent meg a pesti lapokban a Tevan név. Több íróval és költővel ismerkedett meg. Kosztolányi Dezsővel és Karinthy Frigyessel kötött barátságot és több jelentős művüket adta ki a nyomdájából. Ezek után a nyomda kiemelkedett az ismeretlenség köréből és virágzásnak indult. 1911-ben megindította a filléres Tevan-könyvtárat, amelynek keretében kiadta a haladó magyar és külföldi irodalom számos kiváló alkotását, majd a bibliofil Amatőr Tevan sorozat első kötetét, amelyből különösen Anatole France Nyársforgató Jakabja és Aesopus illusztrált kiadása emelkedett ki. 1944-ben a német megszállás után, deportálták, 1945-ben visszatért Bécsből. Cége 1928-tól gyógyszerdobozok gyártásával is foglalkozott. 1949-ben nyomdáját felajánlotta az államnak, mely Békési Nyomda névem működött tovább és 1963-ban egyesítettek a gyomai Kner-nyomdával. 1950-től a Művelt Nép kiadónál működött, majd ugyanettől az évtől haláláig az Ifjúsági Könyvkiadó képszerkesztője volt. 1955. októberében halt meg Budapesten.
Fontosabb művei:[szerkesztés]
• A könyv évezredes útja
• Narancsliget az Északi-sarkon