Szerkesztő:Kisdongo/A sötét évek és a "Bolygó Hollandi" (1974-1985)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

1974 - 1985: A sötét évek és a "Bolygó Hollandi"[szerkesztés]

Tanulás a "vereség művészetéből"[szerkesztés]

Jan Mulder, a makacs balszélső, és ma már cinikus televíziós személyiség, egyszer azt írta a "de Volkskrant" nevű újságban: "Én része voltam annak a generációnak, amely megtanította az Ajax csapatát, hogyan kell veszíteni."

Mulder 1973-ban csatlakozott az Ajax-hoz. Ő nem több mint 4 mérkőzést játszott csak az első szezonban. Abban évben, amelyben az Ajax megnyerte a harmadik Európa-kupáját. Tudta, hogy milyen a dicsőség íze, de a karrierje az amszterdami csapatnál igazából az 1973-1974 szezonban kezdődött. Akkor amikor az Ajax már kezdett összeomlani, a sok eligazolás miatt. Johan Cruyff már elment és az FC Barcelona már "húzogatta" Johan Neeskens pólójának ujját is.

A holland labdarúgás - talán - eddigi legjobb generációjának sikertörténete a müncheni Olympia Stadionban kezdődött . Az egész világ arra várt, hogy Johan Cruyff és társai megszerezzék a VB-trófeát. Rinus Michels volt megbízva azzal a feladattal, hogy megtanítsa az Oranje-val a "totális futballt", amelyet már sikeresen megtett az Ajax-al is.

Az 1974-es Oranje-nek egy piros-fehér "gerince" volt. Az egész válogatott az Ajax csapatára épült. Senki sem tudta tartani Johan Cruyff-t, hogy a holland álmot valóra váltsa. A döntőben a házigazdák - Nyugat-Németország – ellen játszottak. Mindössze egy perc telt el a mérkőzésből amikor Johan Cruyff szólóját követően az egyik német játékos szabálytalkodott vele szemben a tizenhatoson belül. A megítélt büntetőt Johan Neeskens értékesítette. Hollandiaa jó úton haladt, hogy megszerezze a győzelmet. De a mérkőzés lefújásakor már a hazaiak vezettek 2:1-re és így nem sikerült valóra váltani az álmot. Megvolt rá 4 év múlva is az esély de akkor sem sikerült, mivel a döntőben – ahogy 4 évvel ezelőtt – a házigazdák, Argentína győzte le az Oranje-t. Az első igazi sikerre 1988-ig kellett várnia Hollandiának.

Nincs jövő, a huliganizmus születése[szerkesztés]

Az Ajax 1973-ban nyert még egy Európai Szuperkupát az AC Milannal szemben. A döntő első mérkőzésén Milánóban még az olaszok nyertek 1:0-ra de a visszavágón már az Ajax 6:0-ra győzte le ellenfelét. De ebben a szezonban csak a 3. helyet szerezték meg a bajnokságban és 1975-ben és 1976-ban is csak ezt a helyet tudták megszerezni. Ezekután elkezdődött az úgynevezett "sötét korszak", amiben valamennyire nem csak a labdarúgás volt érintett. A világgazdaság 1973-ban összeomlott a széles körben elterjedt pesszimizmus következtében. 1976-ban egy zenei punk csoportnak a "Nincs jövő" volt a mottója.

A labdarúgásnak volt egy saját punk mozgalma, amelyet egy meglehetősen műveletlen ír család után neveztek el Hooligan-nek. Az első alkalommal a De Meer stadionban mutatta meg az igazi arcát a huliganizmus, amikor egy csoport FC Utrecht szurkoló átmászta a stadion kerítéseit, átmentek a pályán és megtámadták az amszterdami ellenségeiket. Kerékpárláncokat használtak fegyverként.

A "támogató felek" elkezdtek felbukkanni a nagyobb holland városokban is. Amszterdam városa is megnevezett egyet-egyet saját kerületei után a De Meer stadionban. Azt állapították meg, hogy minden Ajax mérkőzésen a hangulat néha pozitív, néha pedig kevésbé kedvező módon alakul. A vita soha nem ér véget, de elmondhatjuk, hogy a holland labdarúgás nem lett békésebb az "F-Side" születése után sem.

Dán invázió[szerkesztés]

Marco van Basten

Ebben az időszakban új nagy játékosai lettek a csapatnak és ezáltal új hősök játszottak a De Meer stadionban. Ilyenek voltak például a jobbszélső Tscheu-La Ling és az alacsony balszélső Simon Tahamata. A csapat nyert is velük több címet, 3 bajnokságot (1977, 1979 és 1980) és 1 kupát (1979). Az Ajax szurkolói ekkor hozzá voltak szokva, hogy csapatuk Európa egyik legjobbja volt. A "sötét időszak" (1974-1986) közötti valóság azonban fájdalmasan bizonyította, hogy a hatalmas Ajax Amsterdam már nem volt egy nemzetközi szuperhatalom. Ebben az időben a legjobb nemzetközi eredményt az 1979/1980-as szezonban érte el a csapat. Ekkor a Bajnokcsapatok Európa Kupájában eljutottak a negyeddöntőig. De az itteni ellenfél, az angol Nottingham Forest csapata viszont túl erősnek bizonyult, így az Ajax-nak nem sikerült bejutnia az elődöntőbe.

Időközben, a nemzetközi labdarúgás fejlesztése és átviteli rendszere a halálát okozta a hagyományos "klub ember" kifejezésnek. A kifejezésnek, ami azáltal jött létre, hogy néhány játékos az egész karrierjét egy klubban töltötte. A labdarúgók lettek a saját karrierjük építői, amely arra "kényszerítette" az Ajax-ot, hogy kevesebb holland labdarúgója lett. Ekkor az Ajax a tehetségek utáni kutatását Dániára, az akkori egyik legolcsóbb labdarúgó nemzetre összpontosította. Az első ilyen játékosok Frank Arnesen és Soren Lerby voltak akik 1975-ben kötöttek szerződést a klubbal. Utánuk, 1979-ben jött Henning Jensen és 1981-ben pedig a balszélső Jesper Olsen.

Ebben az időben az Ajax egy dologra tudott pusztán hagyatkozni, a tehetségkutatásra. Ez maradt a csapat fő forrása. Az 1980-as évek elején több nagy tehetség debütált a csapatban, akik később nagy játékosokká váltak. A védő Sonny Silooy, a középpályás Gerald Vanenburg, Frank Rijkaard, a jobb szélső John van 't Schip és a támadó Wim Kieft. De ebben az időben sokak szerint a csapat megfigyelői a 16 éves Marco van Bastent, becenevén a "Bolygó hollandit" tartották a legnagyobb tehetségnek.

Cruyff visszatért...[szerkesztés]

A pesszimizmusból lassan optimizmus lett. Különösen akkor, amikor 1981-ben Johan Cruyff újra aláírt a csapathoz. A visszatérésekor rögtön egy ragyogó gólt lőtt a De Meer-ben a Haarlem csapata elleni mérkőzésen. "Jopie", ahogy az amszterdami rajongók hívták hazatért. Visszatérése után, csapatkapitányként két bajnoki címet és két KNVB-kupát nyert vele a csapat, de a rajongók körében valójában az újabb nemzetközi siker volt a vágy.

Úgy tűnt, hogy ez az álom egyre csak távolodott. 1982 és 1986 között az Ajax ötször egymás után kiesett az európai kupák első fordulójában. A fő kérdés az volt, hogy valaha is tagja lehet-e a csapat újra az európai elitnek. Úgy látszott, hogy még Johan Cruyff sem nem tudta, hogy ez újra megtörténjen.

...és újra elment[szerkesztés]

Ronald Koeman

Johan Cruyff újra elhagyta a csapatot az 1982/1983-s szezon után. "J.C. szupersztár " megtartása túl sokba került, túl gyakran is volt sérült és a csapat ez miatt döntött így. A szurkolók nagyon dühödten reagáltak erre a lépésre. Rohamrendőrség kellett ahhoz, hogy a csapat elnöke, Ton Harmsen biztonságban elhagyhassa a stadiont a felháborodott F-Side-os drukkerek miatt a szezon utolsó hazai mérkőzésén.

Abban az időben sokak szerint Cruyff a következő lépését bosszúból tette. A döntése hatalmas megdöbbenést keltett a szülővárosában. Olyat tett, amit senki sem várt tőle. Egyéves szerződést írt alá a Feyenoord csapatával. A rotterdamiak Cruyff-al a csapatban az 1983/84-es szezonban 10 év után megnyerte első bajnoki címét. 1983. szeptember 18-án volt az úgynevezett "vegyes érzelmek" napja. Az Ajax elég simán, 8:2-re legyőzte a Feyenoord csapatát melynek keretében ott volt a szeretett Cruyff.

Annak ellenére, hogy éppen a "sötét időszakában" volt a csapat, sikerült véghezvinniük egy dolgot ami a labdarúgás történelmében is fennmaradt. 1984. október 3-án az Ajax elérte az európai kupák eddigi legnagyobb győzelmét. Az UEFA-kupa első fordulójában a luxemburgi Red Boys Differdange volt az ellenfél. Az első mérkőzésen vendégcsapatként nem sikerült győznie az amszterdami klubnak és a végeredmény 0:0 lett. Az Ajax rajongói nagyon csalódottan utaztak haza. Az amszterdami mérkőzésen az Ajax 14:0-s győzelmet aratott a De Meer-ben. A csapat sztárjai is jól játszottak, Marco van Basten öt, míg Ronald Koeman három góllal járult hozzá a sikerhez.