Szent Mangin Leó-Ignác
| Szent Mangin Leó-Ignác | |
 | |
| vértanú | |
| Születése | |
| 1857. július 30. Verny,  Franciaország | |
| Halála | |
| 1900. július 20. Csu-kia-hó, .svg){kind=small} Kína | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1955. június 17., Róma Boldoggá avatta: XII. Piusz pápa |
| Szentté avatása | 2000. október 1., Róma Szentté avatta: II. János Pál pápa |
| Ünnepnapja | július 11. |
Szent Mangin Leó Ignác (Ignace Mangin, kínaiul: 任德芬) (Verny, 1857. július 30. – Csu-kia-hó, 1900. július 20.)[1] szentté avatott jezsuita misszionárius Kínában, aki a bokszerlázadás során vesztette életét.
Élete[szerkesztés]
Ignace Mangin 1857. július 30-án született a Franciaországi Metz melletti Vernyben, egy tábornok fiaként. Metzben és Amiensben végzett bölcsészeti tanulmányokat, majd belépett a jezsuita rendbe. Filozófiai tanulmányait a Belgiumi Louvainban végezte el. Filozófiai-teológiai tanulmányainak befejezése után pappá szentelték, és beosztották a délkelet-cselyi misszióba, melyet az 1700-as évek óta a jezsuiták vezettek, olyan sikerrel, hogy 1900-ban már a környéken 50000 katolikus élt. Ignác 1882-ben érkezett Kínába, s a Csu-kia-hó község lelkipásztora lett.
A környék folyamatos lázongásai és támadásai ellenére ekkor még kínai katonák segítségével meg tudta menteni a pusztulástól az iskolát, a nyomdát, a kínai nővérek kolostorát és a szemináriumot. Mangin atya ezekről az eseményekről és az előzményekről részletes tudósítást írt a francia jezsuiták folyóiratának, az Études-nek. Ebben egyértelműen leírja, hogy a bokszerek azért támadják a missziót, mert véleményük szerint a meggyengült mandzsu dinasztiát támogatják. Szintén leírja, hogy céljuk az európaiak elűzése és a keresztények megölése.
A bokszerek céljai viszont a helyi hatóságoknak sem voltak egyértelműek, s felszólították a missziót, hogy tegyenek meg mindent a saját védelmük érdekében. Mangin Leó-Ignác ezért sáncokat építtetett, valamint igyekezett minél több élelmiszert összegyűjteni a fosztogatások és támadások miatt 3000 főre nőtt közössége részére. Lelkipásztori érdekekből még egy pappal a francia származású, szintén jezsuita 1872-től Kínában szolgáló Denn atyával bővült ekkor a misszió.
Mangin Leó-Ignác realistán látta sorsukat. 1900. június 10-én egyik utolsó levelében a misszió helyzetének áttekintése után befejezésül ezt írta az Études szerkesztőjének: "Ez minden, kedves Atya, amit jelenlegi helyzetünkről mondhatok Önnek, hogy kívánsága szerint új hírekkel szolgáljak. Amint látja, a helyzet nem rózsás, és emberileg tekintve bőven van félnivalónk. Minden reménytelenség ellenére remélünk az isteni Szív mérhetetlen irgalmában. Folytassa imáit értünk és keresztényeinkért!" 1900. július 28-án utolsó levele fivérének írt levele még többet mond: "Életemet áldozatul adom a lelkek üdvéért és egész családunk jólétéért. Ha majd értesülsz a halálomról, imádkozz értem, és köszönd meg Istennek, amiért arra méltatott, hogy kiválasztott a családunkból erre az áldozatra."
A bokszerek végső támadása 1900. július 14-én kezdődött, de ezt még sikerült elhárítani. Egy nappal később viszont - teljesen váratlanul - a kínai császári hadsereg 2.000 jól felfegyverzett katonája Pekingbe vonultában csatlakozott a támadókhoz. A folyamatos támadások felőrölték az ellenállást, s a misszió július 20-án reggel elesett. Akinek nem sikerült az előző éjszakán elmenekülnie, az a két pap köré gyűlt össze a templomban. A bokszerek a menekülés egyetlen útjaként a keresztény hit megtagadását fogadták el, tehát, ha valaki egy bizonyos, általuk meghatározott ajtón kiment az megmenekülhetett, de egyúttal kijelentette azt, hogy megvallja a keresztény hittől való elszakadását. Ezt a templomban tartózkodók megtagadták, mire a bokszerek a templomot, a benne tartózkodó mintegy 1300 emberrel felgyújtották. Aki kimenekült a lángok közül azt agyonlőtték.
Tisztelete[szerkesztés]
A kivégzett vértanúk tisztelete fennmaradt. Az 1955. április 17-én XII. Piusz pápa boldoggá avatott ötvenhat vértanút, amely csak egy kis csoport a 3.000 áldozatból, akiket a bokszerfelkelés követelt a tartományban. 2000. október 1-jén II. János Pál pápa avatta őt és társait szentté.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Léon-Ignace Mangin (francia nyelven). jesuits.global. (Hozzáférés: 2023. július 11.)
- Vanyó László: Ókeresztény írók II. Bp., 1980
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
