Szabó Zoltán (művészettörténész)
| Szabó Zoltán | |
.JPG) | |
| Az 1990-ben megjelent Csodák között élünk című könyvben Koós Gyula felvétele | |
| Született | Szabó Zoltán[1] 1936. július 18.[1] (88 éves) Zsira[1] |
| Elhunyt | 2022. április 30. (85 évesen) Budapest |
| Művészneve | Zsirai Szabó Zoltán |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | pap, művészettörténész, festőművész |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1985, PhD) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Zoltán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szabó Zoltán (Zsirai Szabó, Zsira, 1936. július 18. –) pap, festőművész, művészettörténész.
Életpályája
Szülővárosában majd Csepregen tanult. Érettségiét Sopronban a Reál Gimnáziumban szerezte. A teológiát Győrött végezte, mely után 1961. június 18-án[2] pappá szentelték.[1]
Már gyerekkora óta rajongott a művészetért, azon belül is a festészetért. Somogyi Antal, győri kanonok és művészettörténész fedezte fel. Bánk József, akkori győri segédpüspök segítette hozzá művészeti tanulmányai megkezdéséhez.[3] 1965-től 1974-ig Borsa Antal mellett folytatott művészeti tanulmányokat, melynek során restaurálással ismerkedett.[1] Győri mestere halála után Budapestre hívatta Lékai László bíboros, akinek segítségével[4] 1976-tól az ELTE-re járt, annak Bölcsész Karára, ahol művészettörténetet hallgatott. Disszertációját korábbi mesteréről, Borsa Antal életművéről írta. 1985-ben megvédte A modern magyar egyházművészet 1945-től napjainkig című bölcsészdoktori értekezését,[1] amelyet Zádor Anna és Németh Lajos tanszékvezető professzorok opponensi véleményükben úttörőnek minősítettek.[4]
Autonóm festészete minden témakört (például táj, csendélet) magába foglal. Művei öt hazai – köztük Zsira, Csepreg, Szombathely – és két ausztriai (Lutzmannburg és Feldbach) kiállítás mutatta be.[1] Restaurálási munkálatait húsz templom őrzi. Ilyen például a szekszárdi Belvárosi katolikus templom, amelyet 1984-ben fejezett be. Régi technikával készített üvegablakai több (például Molnári, Sajtoskál,[4] Fenyőfő, Bakonyszentlászló, Kiscsősz, Csáfordjánosfa,[6] budapesti Szent Kereszt-) templomot is díszítenek.[1] Szülővárosában üvegablaka és falfestménye is látható.[1] Liturgikus tér tervezései készületek szintén szülővárosában (ezeket 1984-ben tervezte. 1996-ban elkészítette a templomot körülvevő hét ólmozott színes üvegablakot, majd 2001-ben Nemeskürty István akkori kormánybiztos támogatásával a templom egész belső terének kifestését is elvégezte.[5]) valamint Tárkányon. Monumentális mozaikot tervezett és kivitelezett az egyik budapesti METRÓ szálló előterében.[6]
Segédlelkészként 1961–1964 között Csepregen, 1964–1965-ben Röjtökmuzsajon, 1965–1966-ban Győrszigeten, 1966–1967-ben Győr–Újvárosban, 1967–1975 között Győrszentivánban, 1975–ben az Esztergomi Főegyházmegyében teljesített szolgálatot. Ezután 1975–1976 Budapestre a Karolina úti Plébániára, 1976-ban Szentendrére került. 1976–1977-ben Farkasréten majd 1977–től a Külső-Ferencvárosban töltötte be hivatalát. 2017-ben nyugdíjba vonult.[2]
Írásai az Új Ember című magyar katolikus hetilapban jelentek meg.[1]
Jegyzetek
Források
- Salamon Nándor. Kisalföldi művészek lexikona – Építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók: XVI. - XX. század: A-Z. Győr: Kisalföld Művészetéért Alapítvány. ISBN 963-04-9975-4 (1998)
- Balássy László, Szeghalmi Elemér.szerk.: Czoborczy Bence: Csodák között élünk – Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról – Felelősséggel talentumokért (Balássy László). Miskolc: Új Misszió (1990)
- Elmer István: Villanófényben: Szabó Zoltán: Istenhez nyújtott kézmozdulat. Új Ember, LXXII. évf. 22. sz. (2016) 10. o.
További információk
- Rászlai Tibor: „Az el nem ásott talentum”. Új Magyarország, IV. évf. 73. sz. (1994) 14. o.
- Tóth Sándor: Lelkipásztor, aki festőművész: Szétfoszlanak az előítéletek és leomlanak az elválasztó falak. Új Magyarország, VI. évf. 56. sz. (1996) 13. o.
