Suger apát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suger apát
Suger cour Napoleon Louvre.jpg
Suger apát szobra a Louvre-ban, Nicholas Bernard Raggi alkotása, 19. század
Született
1080
Elhunyt
1151. január 13. (71 évesen)
Foglalkozása építész
történész
szerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Suger apát témájú médiaállományokat.

Suger apát, franciául: Suger de Saint-Denis (10811151. január 13.) teológus, bencés szerzetes, adminisztrátor, író, politikus, építész, kortársai ötvösként is említették. VI. és VII. Lajos királyok tanácsadója, a királyi hatalom központosításának fő támasza. Jelmondata: „Novum contra usum” (Az új a megszokottal szemben) volt.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalon, a 12. század első évtizedében került Saint-Denis-apátságba, 1122-ben apáttá választották. 1127-től reformálta meg az apátságot. VII. Lajos tanácsadójaként közreműködött a király és Aquitániai Eleonóra házasságának létrejöttében, később pedig igyekezett a válásuk ellen hatni. Történeti munkái közül a legfontosabb VI. Lajosról szól, de saját tevékenységéről is két könyvet írt.

Nevéhez fűződik a párizsi Saint-Denis átépítése, amelynek során tulajdonképp megteremtette a gótikát. A neustriai építészetből vett elemekkel olyan építészeti rendet teremtett, ami megfelelt teológiai-művészeti nézeteinek, nevezetesen annak a fénymisztikának, ami Suger nyomán az egész gótikus művészetet áthatotta. E nézeteit Az igazgatásról és A felszentelésről című munkáiban fejtette ki. Hatott rá Dionüsziosz Areopagitész.

Saint-Denis átépítésével nemcsak elviekben alapozta meg a gótikát. A templom hagyományos tájolása (kelet felé néző szentély) a fény, vagyis Isten szolgálatában áll úgy, hogy a felkelő nap a szentélyt világítja meg, a lemenő pedig a nyugati főhomlokzatot. A szentély elrendezését ezért úgy oldotta meg, hogy minél több fény beáramolhasson: megmagasította a boltozatokat, de úgy, hogy közben szerkezetüket is megmásította (bordás boltozat). Változtatott a nyugati homlokzaton is: hármas kapuzat (utalás a Szentháromságra), rózsaablak, függőleges tagolás. A fény poézisét a főhajóba is szerette volna bejuttatni, de halála miatt erre nem került sor, csak sejthetni lehet írásai alapján, hogy a csarnokteret tartotta megfelelőnek ahhoz, hogy mindenki átérezze a liturgiát. Suger apát példaképe Salamon, a Templom építője volt, s vezéreszméje a dilectio decoris domus Dei, az Isten házának szépségében való gyönyörködés.[2] Bár ő maga egyszerű és mértékletes volt, a kolostort fényűző módon alakíttatta át.

Clairvaux-i Szent Bernát élesen bírálta Suger apátot és az első gótikus templom pompáját.[3]

Suger apát kelyhe (Louvre, Párizs)

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Georges Duby: A katedrálisok kora, Bp., 1984. p 93-105.
  • Marosi, Ernő. A középkori művészet történetének olvasókönyve. Balassi Kiadó [1997]. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 27. 
  1. Újlaki, Gabriella. „A látványelvűség és a Kunstwollen” (html). Polanyiana 1993 (3). Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 27.  
  2. Eco, Umberto. „A középkor esztétikai fogékonysága”. Jelenkor. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 27.  
  3. Sághy, Marianne: Új európai dinasztiák, in Európa ezer éve: A középkor. Szerk. Klaniczay Gábor. Budapest: Osiris. 2005. = Osiris tankönyvek, ISBN 963389820X, ISBN 9633898196  , I. kötet, 249. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Suger apát témájú médiaállományokat.
  • Herbert, Zbigniew. „A gótika születése” (html). Új Ember LXIV (4). Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 27.