Stefan George
| Stefan George | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1868. július 12. Büdesheim Rajna-vidék-Pfalz |
| Elhunyt | 1933. december 4. (65 évesen) Locarno |
| Sírhely | Minusio Cemetery |
| Nemzetiség | német |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, műfordítás |
| Irodalmi irányzat | szimbolizmus |
| Első műve | Die Fibel, Hymnen |
| Kitüntetései |
|
| Hatottak rá | Stéphane Mallarmé Friedrich Nietzsche |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan George témájú médiaállományokat. | |
Stefan George (Büdesheim (ma Bingen am Rhein része), 1868. július 12. – Minusio (Locarno mellett), 1933. december 4.) német költő, műfordító, a modern német líra képviselője.
Művészete
Művészetére a francia szimbolisták voltak hatással (különösen Stéphane Mallarmé). Művészetét a szimbólumhasználat és az impresszionista hangulatok jellemzik. Elutasította azon felfogást, miszerint a művészetnek közvetlen társadalomformáló szerepe lenne, és véleménye szerint a művészet csak a kiválasztottakhoz és beavatottakhoz szól. Arisztokratikus művészetfelfogás, fogalmi nyelvhasználat, illetve különös hangzásokra épülő versbeszéd jellemezte. Homoszexuális vonzalma és ennek hatása művészetére a kortárs kritikusok érdeklődésének középpontjában állt.[1]
"George-kör"
1892-ben folyóiratot alapított Blätter für die Kunst (Levelek a művészetért) néven, melybe csak a körülötte kialakult csoport tagjai írhattak, így jött létre az úgynevezett "George-kör".
Hatása
Jelentős hatást gyakorolt a német és az európai irodalom lírájára, Magyarországon elsősorban a fiatal Szabó Lőrinc költészetére. A "kiválasztottság" kultuszát megfogalmazó költészetfelfogása miatt gyakran kapcsolatba hozták a fasizmus eszmeiségével, annak ellenére, hogy George 1933-ban visszautasította a Porosz Művészeti Akadémia elnöki tisztét, és Svájcba utazott.
"Az álarcos hölgy"
"A termen illeg a sok-sok selyembáb. De az ő lázát némán födi rizspor. Lelkében látja a hamvazószerdát, a bús zsivaj körötte bárhogy is forr.
Kimegy a puszta parkba, a bokorban röviden int még a farsangi bálnak, didergve dől a jégre... zengve roppan. Csend, néma fagy, benne táncra muzsikálnak.
A pípes lovag urak és a hölgyek nem is látták a hináros mederbe... De hogy tavasz lett és a kertbe jöttek, a tó feléjük sóhajtott remegve.
Hallották. És a könnyűvérű század nem kérdezte, mi e tompa, moraj ős dal... Tovább fecsegtek, vígan dudorásztak tréfálva a tréfálkozó habokkal." (Fordította: Kosztolányi Dezső)
Művei
Verskötetek
- Die Fibel (első versei, 1901-ben jelentek meg)
- Hymnen (1890)
- Pilgerfahrten (1891)
- Algabal (1892)
- Die Bücher der Hirten- und Preisgedichte der Sagen und Sänge und der hängenden Gärten (1895)
- Das Jahr der Seele (1897)
- Der Teppich des Lebens und die Lieder von Traum und Tod mit einem Vorspiel (1900)
- Tage und Taten (1903)
- Der siebente Ring (1907)
- Der Stern des Bundes (1914)
- Das neue Reich (1928)
Műfordítások
- Charles Baudelaire: A romlás virágai (1901)
- Kortárs költők 2 kötetben (1905)
- Dante Alighieri: Isteni színjáték részletek (1909)
- William Shakespeare: Szonettek (1909)
Levelezések
- Briefwechsel zwischen George und Hofmannsthal (1938)
- Stefan George / Friedrich Wolters: Briefwechsel 1904–1930 (1998)
- Briefe. Melchior Lechter und Stefan George (1991)
- Briefwechsel. Stefan George und Ida Coblenz (1983)
Magyarul
- Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei; ford. Áprily Lajos et al., vál., utószó Szabó Ede; Európa, Bp., 1981 (Lyra mundi)
Jegyzetek
- ↑ Marita Keilson-Lauritz.szerk.: Jens Rieckmann: Ubergeschlechtliche Liebe: Stefan George's Concept of Love, A Companion to the Works of Stefan George. Camden House (2005)
Források
- Pethőné Nagy Csilla. Irodalomkönyv 11., Korona Kiadó. Budapest, 2006
- Az álarcos hölgy a Wikiforrásban
További információk
-
A magyar Wikidézet további idézeteket tartalmaz Stefan George témában. -
A magyar Wikiforrás további forrásokat tartalmaz Stefan George témában.
