Status Quo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pegy22 (vitalap | szerkesztései) 2021. május 25., 16:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Az együttes tagjai)
Status Quo
A Status Quo 2005-ben
A Status Quo 2005-ben
Információk
EredetNagy-Britannia
Alapítva1962
Aktív évek1962 – napjainkig
MűfajRock
KiadóEagle, Polydor, Pye, Vertigo, Sanctuary
Tagok
Francis Rossi (szólógitár, ének)
Richie Malone (ritmusgitár)
Andy Bown (billentyűsök, szájharmonika)
John "Rhino" Edwards (basszusgitár)
Leon Cave (dob, ütőhangszerek)
Korábbi tagok
John Coghlan
Alan Lancaster
Pete Kircher
Jeff Rich
Roy Lynes
Rick Parfitt
Matt Letley

A Status Quo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Status Quo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Status Quo angol rockzenekar, mely még az 1960-as években alakult, jellegzetes hangzásvilággal. Elődje az Alan Lancaster és Francis Rossi által alapított iskolai zenekar, a „The Spectres” volt. Ma is ismert nevét és arculatát 1967-ben nyerte el az együttes. Az Egyesült Királyságban több mint hatvan toplistás kiadványt adtak ki, többet, mint bárki valaha is. Ezek közül 22 a TOP 10-be is bekerült. Lemezeikből több mint 120 millió példány kelt el.[1]

Története

Az együttes még „The Spectres” néven alakult 1962-ben. Francis Rossi és Alan Lancaster iskolatársak voltak, mindketten játszottak az iskolai zenekarban, így határozták el, hogy együttest alapítanak. 1963-ban felvették a dobos John Coghlant. Egy évvel később találtak rá Rick Parfittra, aki akkoriban a The Highlights együttesben zenélt. 1966-ban öt évre szóló szerződést kötött velük a Piccaddily Records. Három kislemezt adtak ki, ám egyik sem lett túl népszerű.

1967-ben nevet változtattak, ekkor lettek Traffic, majd jogi okok miatt Traffic Jam, mivel Traffic nevű zenekar már létezett. Ekkor vették fel billentyűsnek Roy Lynest. A formáció hamarosan felvette a Status Quo nevet. Ezen a néven kiadott első kislemezük, a "Pictures of Matchstick Man" hatalmas siker lett, a brit lista hetedik helyéig jutott, és Amerikában is rendkívül népszerű lett. Az ezután következő "Black Veils of Melancholy" és "Ice in the Sun" pedig bebiztosították a sikert. Mindegyikük kissé pszichedelikus, beat-es hangzású szám volt. Habár lemezeik megjelentek a tengerentúlon is, sikerük sohasem lett odaát akkora, mint szülőföldjükön.

A hetvenes évek elején kissé stílust váltottak, elindultak a boogie-s kemény rock felé. Lynes 1971-ben kilépett, helyére Jimmy Horovitz és John Parker ugrott be, de csak a stúdióban. Helyére csak 1976-ban sikerült állandóra szerződtetni Andy Bownt.

A hetvenes évek során a zenekar egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Ekkoriban merész hangzásvilágukkal számos rajongót szereztek, és az olyan számok, mint a "Paper Plane", a "Caroline", a "Down Down", a "Rockin' All Over The World", és a "Whatever You Want" meghozták a sikert is. A Down Down egyébként az egyetlen kislemezük, amely ténylegesen vezette is a brit listát.

A nyolcvanas években feszültségek támadtak a tagok között, minek hatására Jogh Coghlan kilépett. Helyére Pete Kircher érkezett, de úgy tűnt, hogy a zenekarnak vége. Utolsó fellépésüket ebben a formációban 1985-ben tartották a Wembley Stadionban megrendezett Live Aid-en. A tagok közben szólólemezeket kezdtek kiadni. Rick Parfitt saját szólóanyagát John "Rhino" Edwards és Jeff Rich segítségével készítette. Később ők hárman, valamint Francis Rossi és Andy Bown elkezdtek dolgozni egy új Status Quo-albumon. Alan Lancaster, aki akkoriban Ausztráliában élt, le akarta tiltatni, hogy ez a formáció használhassa a "Status Quo" megnevezést. Az ügyből jogvita lett, mely 1986-ban az együttes javára döntött.

Az üzletileg is sikeres "In The Army Now" album 1986-ban jelent meg, és a róla kimásolt azonos című kislemez a brit lista második helyéig jutott. A kilencvenes években a lemezeladások visszaesését az együttes is megsínylette. Kísérleteztek néhány egészen jónak mondjató lemezzel, némelyikükön feldolgozások is helyet kaptak. "Burning Bridges" című számukat a Manchester United csapatával újraírták, így 1994-ben technikailag másodszor is listavezetők lettek. Parfittet 1997-ben megműtötték, de miután felépült, visszajött a zenekarba. Nem úgy, mint Jeff Rich, aki 2000-ben végleg kilépett, helyére Matt Letley érkezett. Ideiglenesen, családi okok miatt, Andy Bownt Paul Hirsh helyettesítette.

A 2000-es években főleg korábbi számaik válogatásaiból éltek meg, de néhány DVD-s kiadvány is készült, valamint sorozatokban is szerepeltek. 2005-ben bejelentették, hogy Parfitt valószínűleg gégerákos, ám a tesztek kimutatták, hogy a daganat valójában jóindulatú, eltávolításával Parfitt ismét visszatérhetett az együttesbe. 2008-ban a Scooterrel közösen feldolgozták a "Whatever You Want"-ot, az év végén pedig megjelentették 75. kislemezüket, mely az első karácsonyi számuk volt. 2016 december 24-én Rick Parfitt elhunyt a Marbella-i kórházban, egy vállsérülése okozta súlyos fertőzés következtében.

Az együttes tagjai

Jelenlegi tagok
  • Francis Rossi – szólógitár, vokál (1962– )
  • Andy Bown – billentyűsök, ritmus gitár, szájharmonika, vokál(1982– )
  • John Edwards – basszusgitár, ritmus gitár, vokál(1985– )
  • Leon Cave – dobok, ütőhangszerek, háttérvokál (2013– )
  • Richie Malone – ritmus gitár, háttérvokál (2016– )

Korábbi tagok

Turnén besegítő tagok

Diszkográfia

Nagylemezek

  • Picturesque Matchstickable Messages from the Status Quo (1968)
  • Spare Parts (1969)
  • Ma Kelly's Greasy Spoon (1970)
  • Dog Of Two Head (1971)
  • Piledriver (1972)
  • Hello! (1973)
  • Quo (1974)
  • On The Level (1975)
  • Blue For You (1976)
  • Live! (1977)
  • Rockin' All Over The World (1977)
  • If You Can't Stand The Heat (1978)
  • Whatever You Want (1979)
  • Just Supposin' (1980)
  • 12 Gold Bars (válogatás) (1980)
  • Never Too Late (1981)
  • 1+9+8+2 (1982)
  • Live At The NEC (1982)
  • From The Makers Of (válogatás) (1982)
  • Back To Back (1983)
  • 12 Gold Bars Vol.2. (válogatás) (1984)
  • In The Army Now (1985)
  • Ain't Complaining (1988)
  • Perfect Remedy (1989)
  • Rockin All Over The Years (válogatás) (1990)
  • Rock 'til You Drop (1991)
  • Live Alive Quo (1993)
  • Thirsty Work (1994)
  • Don't Stop (1996)
  • Whatever You Want – The Very Best Of Status Quo (1997)
  • Under The Influence (1999)
  • Famous in the Last Century (2000)
  • Heavy Traffic (2002)
  • Riffs (2003)
  • XS All Areas (válogatás) (2004)
  • The Party Ain't Over Yet (2005)
  • In Search Of The Fourth Chord (2007)
  • Pictures – 40 Years of Hits (válogatás) (2008)
  • Quid pro Quo (2012)
  • Bula Quo (2013)
  • Aquostic (Stripped Bare) (2014)

Kislemezek

Szám címe Legjobb brit
listahelyezés
Év Album
"I (Who Have Nothing)" - 1966 -
"Hurdy Gurdy Man" - 1966 -
"(We Ain't Got) Nothin' Yet" - 1967 -
"Almost But Not Quite There" - 1967 -
"Pictures of Matchstick Men" #7 1968 Picturesque Matchstickable Messages from The Status Quo
"Black Veils of Melancholy" - 1968 Picturesque Matchstickable Messages from The Status Quo
"Ice in the Sun" #8 1968 Picturesque Matchstickable Messages from The Status Quo
"Make Me Stay A Bit Longer" - 1969 -
"Are You Growing Tired of My Love" #46 1969 Spare Parts
"The Price of Love" - 1969 -
"Down the Dustpipe" #12 1970 -
"In My Chair" #21 1970 -
"Tune To the Music" - 1971 -
"Gerdundula" - 1971 Dog of Two Head
"Paper Plane" #8 1972 Piledriver
"Mean Girl" #20 1973 Dog of Two Head
"Caroline" #5 1973 Hello!
"Break the Rules" #8 1974 Quo
"Down Down" #1 1974 On the Level
"Roll Over Lay Down" [live] #9 1975 -
"Rain" #7 1976 Blue For You
"Mystery Song" #11 1976 Blue For You
"Wild Side of Life" #9 1976 -
"Rockin' All Over The World" #3 1977 Rocking All Over The World
"Again and Again" #13 1978 If You Can't Stand The Heat
"Accident Prone" #36 1978 If You Can't Stand The Heat
"Whatever You Want" #4 1979 Whatever You Want
"Living on an Island" #16 1979 Whatever You Want
"What You're Proposing" #2 1980 Just Supposin'
"Lies" /
"Don't Drive My Car"
#11 1980 Just Supposin'
"Something 'Bout You Baby, I Like" #9 1981 Never Too Late
"Rock n' Roll" #8 1981 Just Supposin'
"Dear John" #10 1982 1+9+8+2
"She Don't Fool Me" #36 1982 1+9+8+2
"Caroline" [live] #13 1982 Live at the N.E.C.
"Ol' Rag Blues" #9 1983 Back to Back
"A Mess of Blues" #15 1983 Back to Back
"Marguerita Time" #3 1983 Back to Back
"Going Down Town Tonight" #20 1984 Back to Back
"The Wanderer" #7 1984 -
"Rollin' Home" #9 1986 In the Army Now
"Red Sky" #19 1986 In the Army Now
"In The Army Now" #2 1986 In the Army Now
"Dreamin'" #15 1986 In the Army Now
"Ain't Complaining" #19 1988 Ain't Complaining
"Who Gets the Love?" #34 1988 Ain't Complaining
"Running All Over The World" #17 1988 -
"Burning Bridges (On and Off and On Again)" #5 1988 Ain't Complaining
"Not At All" #50 1989 Perfect Remedy
"Little Dreamer" #76 1989 Perfect Remedy
"The Anniversary Waltz – Part One" #2 1990 -
"The Anniversary Waltz – Part Two" #16 1990 -
"Can't Give You More" #37 1991 Rock Til You Drop
"Rock Till You Drop" #38 1992 Rock Til You Drop
"Roadhouse Medley (Anniversary Waltz – Part 25)" #21 1992 Live Alive Quo
"I Didn't Mean It" #21 1994 Thirsty Work
"Sherri, Don't Fail Me Now!" #38 1994 Thirsty Work
"Restless" #39 1994 Thirsty Work
"When You Walk in the Room" #34 1995 Don't Stop
"Fun Fun Fun" ' #24 1996 Don't Stop
"Don't Stop" #35 1996 Don't Stop'
"All Around My Hat" #47 1996 Don't Stopm
"The Way It Goes" #39 1999 Under the Influence
"Little White Lies" #47 1999 Under the Influence
"Twenty Wild Horses" #53 1999 Under the Influence
"Mony Mony" #48 2001 Famous in the Last Century
"Old Time Rock n' Roll" #76 2001 Famous in the Last Century
"Jam Side Down" #17 2002 Heavy Traffic
"All Stand Up (Never Say Never)" #51 2002 Heavy Traffic
"You’ll Come 'Round" #14 2004 -
"Thinking of You" #21 2004 -
"The Party Ain’t Over Yet" #11 2005 The Party Ain't Over Yet
"All That Counts is Love" #29 2005 The Party Ain't Over Yet
"Beginning of the End" #48 2007 In Search of the Fourth Chord
"It's Christmas Time" #40 2008 -
"Jump That Rock (Whatever You Want)" #57 2008 -

Források

További információk

Jegyzetek