Stans (Svájc)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Porrima (vitalap | szerkesztései) 2021. február 18., 19:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (hasonló sablon felvéve)
Stans
Stans címere
Stans címere
Stans zászlaja
Stans zászlaja
Közigazgatás
Ország Svájc
KantonNidwalden
GépkocsijelNW
Irányítószám6370
Körzethívószám041
Népesség
Teljes népesség8393 fő (2018. dec. 31.)[1]
Népsűrűség740 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság452 m
Terület11,09 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 57′ 34″, k. h. 8° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 34″, k. h. 8° 22′ 00″
Stans weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Stans témájú médiaállományokat.

Stans Svájc egyik városa, Nidwalden kanton székhelye. Lakossága 2013-ban 8175 fő volt.

Története

Arnold von Winkelried emlékműve

Stans az egész nidwaldeni völgy egyik legrégebbi települése. A régészeti leletek tanúsága szerint már az i.e. 2. században laktak itt emberek. A római korból kevés emlék maradt fent, csak néhány halotti máglya maradványa és a város nevét is a latin stagnum (tavacska, mocsár) szóból eredeztetik.

A 7-8. században germán alemannok telepedtek le a térségben. A keresztény hitre térített alemannok emelték az első stansi templomot 750-ben; az épület az egész Engelberg-völgyet kiszolgálta. A templomot több ízben is kibővítették, majd 1647-ben a mai Szent Péter és Pál-templom vette át e helyét.

Stans első említése 1124-ből való. Mikor 1291-ben Unterwalden, Uri és Schwyz kantonok megalapították az Ósvájci Konföderációt, Stans már Unterwalden nid dem Kernwald régió (Unterwalden kanton azon része, amelyből később Nidwalden lett) központja volt.

A krónikák szerint Stansból származott az az Arnold von Winkelried, aki 1386-ban megfordította a sempachi csata menetét, azzal, hogy önfeláldozóan az ellenség pikáira vetette magát és felbontotta hadrendjüket. Léte vagy hősi cselekedete nem bizonyított, mert csak 150 évvel később említik először tettét és 1389-ben egy hasonló nevű ember szerepel egy periratban. A kétségektől függetlenül Stans ápolja hősi szülöttének emléket, a városban megtalálható a szobra és a valamikori háza.

A 15. század végén a Burgundia elleni győztes háború után a zsákmány elosztása majdnem a konföderáció széteséséhez vezetett. A városi kantonok ragaszkodtak a nagyobb részhez, mert több katonát állítottak ki, az "erdőkantonok" viszont egyenlő elosztást követeltek. A szövetségi gyűlés (Tagsatzung) 1481-ben Stansban gyűlt össze és a konfliktus már háborúval fenyegetett. Egy helybeli remete, Flüei Szent Miklós üzenetet (melynek mibenléte ismeretlen) küldött a gyűlés résztvevőinek, amely lehűtötte a kedélyeket és létrehoztál a stansi egyezményt (amely egyben beengedte a szövetségbe Fribourg és Solothurn kantonokat).

A középkorban a város védelmét hét torony szolgálta, bár ezeket soha nem kötötte össze városfal.

Pestalozzi és a stansi árvák (Konrad Grob képe, 1879)

1713-ban egy tűzvész a város kétharmadát elpusztította. Az újjáépítés során jött létre a mai főtér (Dorfplatz) barokk házaival és a városi tanács épületével (Rathaus).

1798-ban Nidwalden megtagadta a napóleoni Helvét Köztársaság alkotmányának elfogadását és emiatt a franciák megostromolták a várost. A támadásban meghaltak árvái számára Johann Heinrich Pestalozzi a helyi apácazárdában hozott létre iskolát, az épületet azonban a következő évben a francia hadsereg elrekvirálta.

Nidwalden (és Stans) 1845-ben csatlakozott a katolikus kantonok ligájához, a Sonderbundhoz és az ő oldalukon vett részt az 1847-es Sonderbund-háborúban. A vasút 1893-ban érte el Stanst. 1964-ben megépült a Luzern-Stans-Engelberg vasútvonal, 1966-ban pedig a várost is érintő észak-déli Bázal-Chiasso A2 autóút.

Stansban évente megrendezték a hagyományos szabadtéri népgyűlést (Landsgemeinde), egészen annak 1997-es megszüntetéséig.

Földrajza

Stans és környéke

A stansi önkormányzathoz tartozó terület 11,08 km², melynek 43,7%-a mezőgazdasági hasznosítású, 36,5%-a erdő és csak 17% maga a település. Az önkormányzat területének legmagasabb pontja az 1898 méteres Stanserhorn. A főtér 452 m-en fekszik.

Stansnak évente átlagosan 137,7 esős napja van és az éves csapadékmennyiség 1224 mm. A legesősebb hónap az augusztus (166 mm), a legszárazabb pedig a január(65 mm).

Lakossága

Stansnak 2013 decemberében 8175 lakosa volt. 2007-ben a lakosok 9,4%-a volt külföldi állampolgár. Az utóbbi tíz évben a lakók száma 13,2%-kal gyarapodott. Legtöbbjük anyanyelve a német (91,6%), melyet az olasz (2,0%) és a szerb-horvát (1,2%) követ. 2000-ben 2816 háztartás volt a városban, melyek közül 1837 (65,2%) egy vagy kétfős, 202 (7,2%) pedig ötfős vagy annál nagyobb volt.

Gazdasága

A stansi munkanélküliségi ráta 1,27%. 2005-ös adatok alapján 89-en (1,2%) az elsődleges, kitermelő szektorban 2463-an (34%) a másodlagos, feldolgozó szektorban, 4601-an (65%) pedig a harmadlagos, szolgáltató szektorban dolgoztak.

Stanst érinti a Luzern–Stans–Engelberg vasútvonal. A luzerni S4 S-Bahn félóránként érinti a várost és az óránkénti Luzern-Engelberg közti InterRegio vonat is megáll Stansban.

Látnivalók

A Halál és a Lányka

A város melletti hegy, az 1898 méteres Stanserhorn népszerű turistacélpont. Egy 1893-ban épített vasút vezetett fel egészen a csúcsig, míg 1970-ben egy villámcsapás okozta tűzben leégett a csúcson épített szálloda és az alagsorában lévő vasúti irányító. A vasút felső és középső szakaszát később felvonóval pótolták. A csúcson ma egy 2001-ben épített forgó étterem , a Rondorama található.

A városi főtér, a Dorfplatz az 1713-as tűz után épült újjá 1715-ben Josef Aebi és Ludwig Gassmann tervei alapján. A korabeli házakon kívül itt látható a Winkelried-szökőkút és a Halál és a Lányka (Der Tod und das Mädchen) szobor (Rudolf Brem műve). Arnold von Winkelried emlékműve (Ferdinand Schlöth műve) carrarai márványból készült Rómában és 1865-ben szállították mai helyére hajóval, vasúton és lovas vontatással. szekérrel.

A Szent Péter és Pál plébániatemplom 1641-1647 között épült Jakob Berger tervei alapján. A templom korai barokk stílusban készült, míg harangtornya régebbi, román stílusú. A torony a korábbi templomhoz tartozott, amely a mai háromhajós épülettől északra helyezkedett el. A templom mellett található a közeli kapucinus kolostor osszuáriuma és egy kétszintes kápolna.

A kapucinus kolostort 1583-ban alapította Melchior Lussy, aki a tridenti zsinaton képviselte Svájc katolikus kantonjait. 1777-ben a szerzetesek egy latin nyelvű iskolát alapítottak, melyet a Helvét Köztársaság idején elnyomtak. A kapucinusok építették 1895-ben a Kollegium St. Fidelist, melyet a kanton 1980-ban megvásárolt. Az apátsági templom 1683-ban épült.

A Szent Péter és Pál templom

A Szent Klára apácazárdát 1618-ban alapította Katharina és Maria Gut, épületei 1621-25 között készültek el. 1799-ben itt alapította Heinrich Pestalozzi iskoláját a város árváinak. A zárda temploma 1723-ban épült.

A Winkelriedhaus a Winkelried család birtokában volt, bár Arnold von Winkelried (ha egyáltalán létezett) biztosan nem élt benne, mert a ház legrégebbi része is a 15. század közepéről, száz évvel későbbről származik. Az eredeti gerendavázas házat 1541-ben a Lussy család vásárolta meg és Melchior Lussy idejében, mintegy 50 év alatt egy jóval nagyobb, reneszánsz stílusú udvarházzá építették át. 1766-ban Jost Remigi Trachsler főtanácsnok, 1815-ben pedig a Kayser család vásárolta meg a házat. A Winkelriedhaus 1974-ben került a kanton tulajdonába, ezután felújították és kulturális és néprajzi múzeumot nyitottak benne.

A Salzmagazin (Sóraktár) 1700-ban épült, mint neve is mutatja, só- és gabonaraktárnak. Azóta színház és középiskola is működött benne, ma pedig múzeum.

A korábbi Nidwaldner Kantonalbank kertjében látható a stansi születésű 19. századi festő, Melchior Paul von Deschwanden 1933-ban felállított szobra (August Stanser Blaesi műve).

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. https://www.pxweb.bfs.admin.ch/pxweb/fr/px-x-0102020000_201/-/px-x-0102020000_201.px, 2020. június 2.