Berlini konferencia

A Berlini Konferencia vagy másképp berlini Kongó-konferencia 1884. november 15. és 1885. február 26. között került megrendezésre.

Bismarck kancellár berlini rezidenciáján 14 európai nagyhatalom külügyminiszterei gyűltek össze 1884 novemberében, hogy lefektessék a „fekete kontinens” feltárásának és gyarmatosításának alapelveit. A konferencia előzménye volt, hogy II. Lipót meggyőzte mind Franciaország, mind Anglia kormányát, hogy az afrikai szabad kereskedelem minden gyarmattartó hatalom érdekében áll. Portugál kezdeményezésre Bismarck meghívta az előző három ország, illetve Ausztria–Magyarország, Dánia, Olaszország, Hollandia, Portugália, Oroszország, Spanyolország, Svédország–Norvégia (1905-ig perszonálunió állt fenn közöttük), az Ottomán Birodalom és az Egyesült Államok (ténylegesen nem vett részt) külügyminisztereit.

Az 1885-ben aláírt záróokmányban az alábbiakban egyeztek meg a nagyhatalmak:

• A Kongói Szabadállamot, II. Lipót nagy megkönnyebbülésére, az általa irányított Kongó-társaság felügyelete alá helyezték, így II. Lipót egy csapásra 2 millió km²-nyi terület lényegében egyszemélyi birtokosa lett.
• A 14 aláíró nagyhatalom garantálta a szabadkereskedelmet a Kongó-medencében.
• A Niger és Kongó folyók szabad hajózhatóságát is biztosították.
• Megújították a rabszolga-kereskedelem tilalmát.
• Életbe léptették az ún. „hatékonyság elvét” (Principle of Effectivity).
• A nagyhatalmak vállalták, hogy bármilyen új területfoglalást bejelentenek a többi aláíró nagyhatalomnak.
• Valamint megegyeztek abban, hogy az afrikai kontinens egyes régióiban melyik nagyhatalomnak van joga arra, hogy további földterületeket szerezzen.

A közhiedelemmel ellentétben a Berlini Konferencia során még nem osztották fel Afrikát, csak megegyeztek abban, hogy hol melyik országnak van joga területeket szerezni, és gyarmatokat vagy protektorátusokat létrehozni. A föld ekkor még jogilag a helyi uralkodók, törzsek birtokában volt, ezt valamilyen módszerrel előbb meg kellett szerezni.

A nagyhatalmak korlátlan terjeszkedését az itt elfogadott „hatékonyság elve” szorította korlátok közé, mivel kimondta: a nagyhatalmak csak azon a földterületen hozhatnak létre gyarmatot, amelyet ténylegesen birtokolnak, vagyis valamilyen módon megszerezték a földterületet, felvonták a nagyhatalom zászlóját és működő közigazgatást hoztak létre (vö. uti possidetis). Amennyiben ezt nem tudták felmutatni, egy másik hatalomnak joga volt átvenni az adott területet.

További információk

• Az 1884–1885-ös berlini Kongó-konferencia