Somogyi Béla
| Somogyi Béla | |
 | |
| Született | Steiner Béla 1868. május 16. Halastó |
| Elhunyt | 1920. február 17. (51 évesen) Újpest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró, lapszerkesztő, tanító, író, műfordító |
| Tisztsége | a Tanácsok Országos Gyűlésének tagja (1919–1919) |
| Halál oka | emberölés |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyi Béla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Somogyi Béla, születési és 1890-ig használt nevén Steiner Béla[1] (Halastó, 1868. május 16. – Újpest, 1920. február 17.) magyar tanító, író, műfordító, újságíró, a Népszava szerkesztője, akit – a fehérterrort támadó cikkei miatt – szélsőjobboldali különítményesek gyilkoltak meg.[2]
Életpályája
A Csáktornyai Tanítóképzőben tanult. 1893-ban Felsővisóra került állami tanítónak. Első cikkei a Népszavában és a Cipészek Szaklapjában Suhogó álnéven jelentek meg, 1895–1896-ban. 1897-ben Budapestre került. A Népszava szerkesztője 1897–98-ban nyolc hónapig, de a párton belüli viták miatt távoznia kellett a laptól. Utána egy külvárosi iskolában jutott tanítói álláshoz. Közben megszerezte a tanári képesítést is, reál-, majd kereskedelmi iskolában tanított. 1903-tól a Népszava külső, majd az újság 1905-ös napilappá alakulása után annak belső munkatársa. Ugyanekkor megindította a tanítók szervezkedését, majd 1906-ban lapjukat, az Új Korszakot, amelyet maga szerkesztett, s az ugyanebben az évben megalakult Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete (MTSZE) elnökévé is megválasztották.[3] Az MTSZE alapszabályait gróf Apponyi Albert nem hagyta jóvá, ennek nyomán Somogyi egy időre beszüntette az Új Korszak kiadását, 1910-ben azonban, miután az akkori miniszter jóváhagyta azokat, újból megjelent az Új Korszak, Zigány Zoltán szerkesztésében, Somogyi kiadásában.[3] Közoktatásügyi államtitkár volt a polgári-szociáldemokrata koalíciós Károlyi Mihály-kormányban. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején elvi fenntartásai miatt nem vállalt szerepet; a Tanácsok Országos Gyűlésének tagjaként bírálta a proletárdiktatúrát. A kommün bukása után a Szociáldemokrata Röpiratokat szerkesztette, majd 1919. szeptembertől a Népszava felelős szerkesztője lett.
Meggyilkolása
A fehérterrort bemutató cikkei miatt az Ostenburg-különítmény két tisztje elhurcolta. Társával, Bacsó Bélával együtt a Megyeri csárda és a Fővárosi Vízművek között meggyilkolták, holttestüket a Dunába dobták.[2] A kormányzó és a miniszterelnök is egyéni akciónak minősítették a gyilkosságot. A tettesek felelősségre vonása elmaradt, bár a rendőrség az ügyet teljes mértékben feltárta. A gyilkosságokban a kormányzó felelőssége is megállapítható.[4]
Családja
Lánya Somogyi Jolán (1902–1991) volt, Hatvany Lajos felesége.[5]
Emlékezete
Utca viseli a nevét az ország több városában.
Jegyzetek
- ↑ A Belügyminisztérium 1890. évi 21699. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1890. év 11. oldal 6. sor.
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- ↑ a b Grek Imre: Major István születésének 80. évfordulójára. A Hét, 12. évf. 49. sz. (1967) 20. o.
- ↑ Nyugat: Ma 98 éve gyilkolták meg Somogyi Bélát
- ↑ Somogyi Jolán. Magyar főnemesség genealógiája. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 23.
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
- Somogyi Béla. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 23.
További információk
- Kenessei András: A nyomozást abbahagyni!. A Somogyi-Bacsó ügy. Budapest, 1981, Gondolat.
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
- R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
- Kioltott fáklyák. Emlékezések a Fehér terror pedagógus áldozatairól. Szerk. Bihari Mór és mások. Bp., Tankönyvkiadó, 1963.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Révész Mihály: Somogyi Béla élete és munkássága. Bp., 1925.
- Sós Endre: Három mártír. Bp., 1945.
- Szinai Miklós: Ki lesz a kormányzó? A Somogyi-Bacsó gyilkosság háttere. Bp., 1988.
- Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó.
- HU BFL - VII.18.d - 05/0059 - 1920
