Sidney Bechet
| Sidney Bechet | |
,_New_York,_N.Y.,_ca._June_1947_(William_P._Gottlieb_00571).jpg) |
|
| New York, 1947 | |
| Származás | amerikai |
| Pályafutás | |
| Műfajok | blues |
| Híres dal | Petite Fleur |
| Együttes | Sidney Bechet All Stars |
| Hangszer | szaxofon, klarinét |
Sidney Joseph Bechet (New Orleans, 1897. május 14. – Franciaország, Garches, 1959. május 14.) amerikai dzsesszzenész, szaxofonos, klarinétos, zeneszerző.
Apja Omar Bechet, anyja Josephine Mitchell.
Hat testvére volt. Házastársa: Norma Hale (elvált), Marie-Louise Crawford (elvált), Elizabeth Ziegler (halálig). Egyetlen gyermeke született Jacqueline Peraldival való kapcsolatából: Daniel Bechet[1]
Életműve, tevékenysége [szerkesztés]
Sidney Bechet a dzsessz első nagy (a blues) korszakának egyik meghatározó egyénisége volt. Évtizedeken át ő volt az egyetlen állandó szopránszaxofonos. Ezenkívül rendszeresen játszott klarinéton is.
Egyik leghíresebb szerzeménye a Petite Fleur volt (klarinét)[2]. Magyarországon a Chris Barber-féle feldolgozás német remake-je vált slágerré; gyorsabb tempóban és gitárszólós betéttel.
Az 1909-et követő esztendőkben olyan legendás zenészek együtteseiben klarinétozott, mint Buddy Petit, John Robichaux és Bunk Johnson. 1919-ben a Will Marion Cook zenekar tagjaként Európában turnézott. Londoni tartózkodása alatt kezdett foglalkozni a szopránszaxofonnal. Ő lett a nehéz hangszer első igazi mestere. Ernest Ansermet is felfigyelt játékára.
Később az Egyesült Államokban James P. Johnsonnal és Duke Ellingtonnal muzsikált együtt, majd újra Európába ment. Párizsban a zongorista Mike McKendrickkel lövöldözéses incidensbe keveredett, és (már nem először) börtönbe került[3].
Utána Amerikában Noble Sisslével dolgozott. Lemezfelvételeket készített többek között Louis Armstrong, Tommy Ladnier és Eddie Condon partnereként.
Hangosfilmen 1930-ban szerepelt először[4] (zenés vígjáték, zenekarával együtt). 1939-ben már ő maga is látható [5]
1938-ban szabóként dolgozott New Yorkban. A következő évben az akkor induló új Blue Note label részére elkészítette a Summertime híressé vált felvételét.
Az 1940-es években Bechet újra Európába ment, majd végleg Párizsba költözött, ahol végre teljes és végleges megbecsülést szerzett.
Kiválóan játszott sokféle hangszeren. 1941-ben az RCA stúdiójában elsőként készített többszörös (overdubbed) felvételt (The Sheik of Araby)[6]. A felvételen egymás után hat hangszeren (klarinét, szoprán- és tenorszaxofon, zongora, nagybőgő és dob) is eljátszotta a melódiát és a kíséretet. A magnetofon feltalálása előtt ez úgy történt, hogy az egyik felvételt hanglemezről játszotta le, mialatt hozzátoldotta a következőt. Az eljárás persze azzal jár, hogy az első felvételek hangminősége folyamatosan romlik.
Az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagy sikerrel, de már betegen lépett fel. A 62. születésnapján halt meg rákban. Lakóhelyén, Antibes-ban emlékművet állítottak neki, és teret neveztek el róla.
Diszkográfia [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Passzió
- The Sheik of Araby angol
- ↑ Biographie de Sidney Bechet. ifccom.ch, 2011. (Hozzáférés: 2011. június 9.) Életrajzi adatai
- ↑ Petite fleur (audio/mpeg objektum), 2008. (Hozzáférés: 2011. június 9.) Petite fleur
- ↑ Portail www.ifccom.ch, discographie de Sidney Bechet. ifccom.ch, 2010 [last update]. (Hozzáférés: 2011. június 9.) Lövöldözés Párizsban (1928)
- ↑ Einbrecher (1930). imdb.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. június 9.) Hangosfilm, 1930
- ↑ Moon Over Harlem (1939). imdb.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. június 9.) Holdfény Harlem felett (Bechet klarinétjátékával)
- ↑ Sidney Bechet. redhotjazz.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. június 9.) The Sheik of Araby
