Selenicereus grandiflorus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Selenicereus grandiflorus
Selenicereus grandiflorus Rich Hoyer.JPG
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Selenicereus
Faj: S. grandiflorus
Tudományos név
Selenicereus grandiflorus
(L) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:430 (1909)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Selenicereus grandiflorus témájú kategóriát.

Selenicereus grandiflorus ssp. grandiflorus hajtása
Selenicereus grandiflorus pericarpiuma
Selenicereus grandiflorus virága

A Selenicereus grandiflorus egy rendkívül alakgazdag és változékony epifita kaktusz, széles körben elterjedt és termesztett dísz- és gyógynövény, az első leírt kaktuszfajok egyike (Cactus grandiflorus L.). Spanyol neve (reina de la noche) után minden nyelvben elterjedt az éjkirálynő-kaktusz elnevezése.

Elterjedése és élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadon Kelet-Mexikó, Jamaica és Kuba száraz erdeiben fordul elő, azonban hosszú ideje termesztik és gyógynövényként használják. Vadon sziklákra kúszva él, 700 m tszf. magasságig.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kúszó hajtású, zöld vagy kékeszöld epidermiszű növény, a szárai legfeljebb 25 mm átmérőjűek, (6-) 7-8 bordája van, melyek alacsonyak. Areolái fiatalon kicsik, 10–15 mm távolságban fejlődnek, kezdetben csak szőr fejlődik rajtuk. Tövisei hegyesek, 7-11 darab fejlődik areolánként, 4–10 mm hosszúak, sárgásak. Virágai 180–300 mm hosszúak, illatosak. A pericarpium és a tölcsér is töviseket hordoz. A külső szirmok hosszúak és keskenyek, lazacszínűek, a belsők fehérek és levágott hegyűek. Termése 80 mm átmérőjű tojásdad, vörös vagy sárga bogyó, barna szőrök és sárga tövisek borítják. Extrém variabilitással rendelkező taxon, különösen Jamaicán, ugyanazon a növényen fejlődnek hengeres szárú és bütykösen hullámos bordájú hajtások.

Története és rokonsági viszonyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj hosszú ideje kultivált, elkülönülése a többi Selenicereus fajtól máig viták tárgyát képezi. Ez volt az első Selenicereus faj, melyet termesztésbe vontak. Linné 1753-ban írta le, azonban már hosszú ideje ismert volt, a Hortus Kewensis szerint már 1700 előtt is termesztették a Royal Gardens-ban Hampton Court-ban. Linné számára is ez a klón jelentette a holotípust.

A Selenicereus grandiflorus subsp. grandiflorus (L) B & R alfajba vonták össze a korábban különállónak tekintett Selenicereus coniflorus, hallensis és urbanianus fajokat is. Alfajaival és a Selenicereus pteranthus fajjal bonyolult komplexet képez.

Ralf Bauer szerint négy alfaját lehet elkülöníteni, melyeket korábban önálló fajokként különítettek el:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9