Schulhof Lipót

Schulhof Lipót (Léopold Schulhof, Baja, 1847. március 12. – Párizs, 1921. október 10.) magyar származású francia csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Bolygók és üstökösök pályaszámítását kutatta, nevéhez fűződik a 147 Protogeneia nevű kisbolygó felfedezése. Róla nevezték el a 2384 Schulhof nevű kisbolygót

Életpályája

Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd a bécsi és a párizsi egyetemen tanult csillagászatot. 1869-ben a bécsi csillagvizsgálóba került, ahol gyakornokként kezdett el dolgozni. 1871-ben másodasszisztens, két évvel később első asszisztense lett. 1875-ben átment a párizsi csillagvizsgálóba, ahol kezdetben segédként dolgozott. 1878-ban a Bureau des Longitudes (a csillagászati számolóintézet) munkatársa, később aligazgatója lett. Itt dolgozott haláláig. Franciaországban számos díjat kapott, pl. Vaillant-díj, Francia Becsületrend. Magyarországgal az első világháborúig kapcsolatban maradt. 1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, illetve több tanulmánya jelent meg az MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből, valamint a Természettudományi Közlöny számaiban. Ezenkívül elsősorban francia és osztrák folyóiratokban publikált: Astronomische Nachrichten, Wiener Sitzungsberichte, Berliner Jahrbuch (körlevelek) és Comptes rendus.

Munkássága

Kutatásainak jelentős részében az üstökösök, bolygók és kisbolygók pályaszámításával, illetve a Nap körüli keringésével foglalkozott. Jelentősek a kisbolygók területén az úgynevezett pályaháborgások számításában és kimutatásában elért eredményei.

1872 novemberében figyelte meg Baján a meteoresőt, később Edmund Weiss osztrák csillagásszal kimutatta, hogy az ilyen jelenségek eredete az üstökösök szétszóródásában keresendő. 1875-ben fedezte fel a 147 Protogeneia kisbolygót. Ez volt az első kisbolygó, amit a bécsi egyetemi csillagvizsgálóból fedeztek fel. Franciaországi éveiben foglalkozott a Delunay-féle holdmozgás-táblázatokkal, pontosítva őket. Ezenkívül a Joseph Bossert halála miatt félbe maradt csillag-sajátmozgással foglalkozó katalógusát fejezte be. A Vaillant-díjat a „csillagászati többtestprobléma egyik speciális esetének kidolgozásáért” kapta meg.

Róla nevezték el a Nizzában, 1943-ban, Marguerite Laugier által felfedezett 2384 Schulhof nevű kisbolygót.

Főbb munkái

• Az 1870. IV. számú üstökös (1874)
• Az 1871. II. számú üstökös (1874)
• Az 1873. VII. sz. Coggia–Winnecke-féle üstökös pályaszámítása (1885)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1122. o.
• Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban
• Rövid életrajz a Pontilicus honlapján
• Összefoglaló az ELTE planetológiai tanszék honlapján