Saripovo

Saripovo (Шарыпово)
A Berjozovói Hőerőmű
Saripovo címere Saripovo zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Irányítószám	662305–662315
Körzethívószám	39153
Népesség
Teljes népesség	37 136 fő (2018. jan. 1.) 33 961 fő (2021. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Saripovo Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 31′ 30″, k. h. 89° 12′ 00″55.525, 89.2
Saripovo Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Saripovo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Saripovo témájú médiaállományokat.

Saripovo (oroszul: Шарыпово) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Saripovói járás székhelye. 1984-ban a párt főtitkára, Csernyenko nevét vette fel, de hamarosan, 1988-ban visszakapta régi nevét.

Népessége: 38 561 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Elhelyezkedése

Krasznojarszktól 310 (vagy 360, vagy 414) km-re nyugatra, a Kuznyecki-Alatau előhegyei és a Nazarovói-medence találkozásánál, a Kadat folyó partján helyezkedik el, a Kemerovói terület határához közel.

A Kanszk-acsinszki-szénmedence része, annak nyugati felén a nazarovói barnaszén körzethez tartozik.

Története, gazdasága

Az orosz település a 18. század második felében keletkezett; 1760-tól Saripovszkoje, majd Saripovo falu. 1829-ben a falunak 38 udvara, 294 lakosa volt; 1911-ben lélekszáma meghaladta a kétezer főt. 1891-ben alacsonyabb szintű közigazgatási egység (voloszty) székhelye lett. 1948-ig a falu a Hakasz autonom területhez tartozott (ott 1941-től járási székhely volt), később a Krasznojarszki területhez csatolták.

A geológiai kutatás feltárta, hogy a járás és a falu az ország egyik legnagyobb barnaszén lelőhelyének központjában fekszik. A szénréteg vastagsága néhol a 60 m-t is eléri, és csupán néhány méterrel a felszín alatt húzódik, vagyis külszíni fejtéssel kitermelhető. A szovjet kormány komplex tervet dolgozott ki több szénkitermelő körzet és hőerőmű építésére, egy nagy szibériai energetikai bázis kialakítására. A terv (rövidítése: KATEK) első nagy beruházása a Saripovóhoz közeli külfejtés és a szénre alapuló hőerőmű megépítése volt. A Szovjetunióban kialakított szokás szerint távoli vidékekről fiatalok ezreit irányították az építkezésekre (a kommunista ifjúsági szervezet – Komszomol – mozgósításával). Az ipari létesítményekkel együtt ők építették a települést, amely 1981-ben városi rangot kapott. 1981–1985-ben három lakókörzet (emeletes lakóházakból, óvodából, iskolából, üzletekből álló ún. mikrorajon) készült el. Saripovo mellett két bolygó-település alakult ki: Gorjacsegorszk és Dubinyino városi jellegű település, utóbbiban van a vasútállomás.

A helyi széntermelésre alapozott Berjozovói Hőerőmű (Березовской ГРЭС-1) 1987 decemberében adott először áramot, második egységét 1991 áprilisában helyezték üzembe. Az év végére a Szovjetunió megszűnt, és a grandiózus terveknek csak egy része valósult meg, köztük az egyik – Saripovo. Az erőmű harmadik blokkjának építésével azonban az 1990-es évek végén leálltak.

21. század

A Berjozovói Hőerőmű harmadik, 800 MW-os blokkját is megépítették és 2015. októberben üzembe helyezték. Alig fél évvel később azonban, 2016. február 1-jén a berendezésben tűz keletkezett, a blokk jelentősen megsérült, termelését hosszú időre le kellett állítani. Az erőmű a német Uniper konszern oroszországi leányvállalatának tulajdona (négy további orosz erőművel együtt). A baleset okát 2017 tavaszáig nem tudták megállapítani, a blokk felújítása sokáig eltarthat.

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
• Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven). [2018. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva].
• Saripovo (Mojgorod.ru)