Nazarovo (Krasznojarszki határterület)
| Nazarovo (Назарово) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület | ||
| Irányítószám | 662200 | ||
| Körzethívószám | 39155 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség |
| ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+7 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nazarovo
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 00′ 23″, k. h. 90° 23′ 29″Koordináták: é. sz. 56° 00′ 23″, k. h. 90° 23′ 29″ | |||
Nazarovo
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
| |||
| Nazarovo weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nazarovo témájú médiaállományokat. | |||
.gif)
.svg)
Nazarovo (oroszul: Назарово) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Nazarovói járás székhelye.
Népessége: 52 817 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Krasznojarszktól 192 km-re vagy 220 km-re nyugatra, a Csulim (az Ob mellékfolyója) bal partján helyezkedik el, az észak–déli irányú Acsinszk–Abakan vasútvonalon. Országút köti össze a kb. 40 km-re északra fekvő Acsinszkkal és az R254-es főúttal, valamint dél felé Uzsuron át az R257-es főúttal.
A város a Nazarovói-medence északi részén, az erdős sztyepp övben fekszik. Közvetlen közelében működik a Kanszk-acsinszki-szénmedence egyik legnagyobb külszíni fejtése.
Története[szerkesztés]
A kis orosz falu a 18. század elején keletkezett. 1888-ban fedezték fel a határában elterülő szénlelőhelyet. A transzszibériai vasútvonal acsinszki állomásáról 1913-ban kezdődött a dél felé vezető szárnyvonal építése, amit megakasztott a világháború. Végül 1926-ban indult meg a közlekedés Nazarovón át az Acsinszk–Abakan vasútvonalon. A falu 1924-ben járási székhely lett.
A nazarovói barnaszén külfejtést 1947-ben kezdték építeni, a kitermelést 1951-ben kezdték meg. A város nagy teljesítményű hőerőműve 1955-től 1961-ben épült. Átadásának évében, 1961-ben a település városi rangot kapott. Ezt követően több nagy iparvállalat létesült.
Gazdasága[szerkesztés]
A Kanszk-acsinszki-szénmedencéhez tartozó nazarovói külfejtés kitermelését a Szibériai Szén-energetikai Társasághoz (Сибирская угольная энергетическая компания – СУЭК) [SZUEK] tartozó cég végzi. A bányászat nagyteljesítményű exkavátorokkal történik. Az évente kitermelt kb. négy millió tonna barnaszén 95%-át a helyi hőerőműben hasznosítják, amely a város hőellátását is biztosítja.[3]
Az 1308 MW teljesítményű erőmű a Csulim partján épült, működése a környezetet erősen szennyezi. Hűtésre természetesen a folyó vizét használják.
A város további jelentős iparvállalata a hőszigetelő anyagok gyára,[4] valamint a Kelet-szibériai Fémszerkezeti Gyár, mely az 1970-es évek elején kezdte meg a termelést. Üzemeiben nagy szibériai atom-, víz- és hőerőművek, hidak fémszerkezeti elemei készülnek.[5]
A szovjet korszakban alapított számos nagyvállalat, köztük a város egykori betonszerkeszti gyára és nagy mezőgazdasági gépgyára a 21. századra megszűnt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2017. július 4., http://web.krasstat.gks.ru/offstat/02/3/1.7.xls, 2017. július 4., https://web.archive.org/web/20170704140524/http://web.krasstat.gks.ru/offstat/02/3/1.7.xls
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 2.)
- ↑ АО «Разрез Назаровский» (Hozzáférés: 2019-03-05)
- ↑ Firma Energozascsita (Hozzáférés: 2019-03-07)
- ↑ Восточно-Сибирский завод металлоконструкций Archiválva 2018. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja)
Források[szerkesztés]
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven). [2016. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
