Kuznyecki-Alatau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kuznyecki-Alatau (Кузнецкий Алатау)
Kuznetsk Alatau 2.jpg

Hely Oroszország
Legmagasabb pont 2211 m
Hosszúság 300 km
Szélesség 150 km
Elhelyezkedése
Kuznyecki-Alatau  (Oroszország)
Kuznyecki-Alatau
Kuznyecki-Alatau
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 08′, k. h. 88° 45′Koordináták: é. sz. 54° 08′, k. h. 88° 45′

A Kuznyecki-Alatau (oroszul Кузнецкий Алатау) hegység Oroszországban, Nyugat-Szibéria déli részén; közigazgatásilag a Kemerovói területhez és Hakaszföldhöz tartozik.

Nevében az „alatau” türk eredetű szó, jelentése: ala – 'tarka, foltos'; tau – 'hegy'.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északnyugat–délkeleti irányban elnyúló, középhegység jellegű hegyvonulat az Altaj–Szaján hegységrendszer része. Nyugaton a Kuznyecki-medence, keleten a Minuszinszki-medence határolja; délen a Nyugat-Szajánhoz tartozó Abakan-hegység szegélyezi, északon nincs élesen kirajzolódó határa.

Hossza 300 km, szélessége mintegy 150 km. Közepes tengerszint feletti magassága 1000–1200 m, legmagasabb csúcsa 2178 m (Verhnyij Zub, 'felső fog'), vagy 2211 m (Sztaraja Kreposzty, 'öreg erőd'). Legmagasabb csúcsai délen találhatók, észak felé magassága fokozatosan csökken. Nyugaton meredeken emelkedik a Kuznyecki-medence fölé, keleti lejtői enyhén ereszkednek a Minuszinszki-medence szintjére.

A Kuznyecki-Alataut – akárcsak a Kuznyecki-medencét nyugatról határoló Szalair hegyvonulatotpaleozóikumi: kambriumi kristályos mészkő, homokkő, kvarcit építi fel; rájuk szilur tufa, gránit települt. Későbbi kéregmozgások (kaledóniai gyűrődés) következtében itt is ércben gazdag kőzetek jutottak a felszínre (arany, ezüst, ón, réz, vas). A kiemelkedés után jelentős lepusztulás, tönkösödés ment végbe. Magasabb részei a jégkorszakban eljegesedtek, ez a folyamat ma is tart, mintegy kilencven kisebb gleccsere van. Lejtőin sok helyen kőtenger látható.

Éghajlata hideg, csapadékos. Keleti oldalain kevesebb, nyugaton több a csapadék. Nyugati lejtőit – az alacsonyabb részeken nyárral és nyírrel keveredve – fenyőerdő borítja, keleti alacsonyabb részeit sztyepp, 7–800 m fölött erdei- és vörösfenyő; 1500 m fölött cserjés, mohás-zuzmós és köves hegyi tundra.

Legfontosabb ásványi kincsei a vas- és a mangánérc, az arany és a bauxit.

A Kuznyecki-Alatau képezi a vízválasztót az Ob két mellékfolyója, a Tom és a Csulim között. A hegységben eredő legnagyobb folyó a Csulim (1799 km) és bal oldali mellékfolyója, a Kija; valamint a Tom jobb oldali mellékfolyója, az Usza.

Középső, magashegységi része 1989 decembere óta természetvédelmi terület (Kuznyecki-Alatau természetvédelmi terület, 412 900 ha), legmagasabb csúcsa a Bolsoj Kanim (1872 m). A védett területen a csapadék évi közepes mennyisége 1200–2500 mm.[1]

A térség, így a Kuznyecki-Alatau első tudományos kutatója az Orosz Tudományos Akadémia megbízásából expedíciót vezető Johann Georg Gmelin volt.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pinczés Zoltán (Székely András). Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó, 454. o. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978) 
  • Nagy szovjet enciklopédia (orosz nyelven). Hozzáférés ideje: 2012. július 1. 
  1. A terület honlapja (orosz nyelven). Kuznyecki-Alatau természetvédelmi terület. (Hozzáférés: 2012. július 1.)
  2. Pinczés Zoltán (Székely András). Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó, 26. o. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978)