Sárgás szitakötő
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Nőstény sárgás szitakötő
| ||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Gomphus flavipes Charpentier, 1825 | ||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||
|
Stylurus flavipes | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgás szitakötő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgás szitakötő témájú médiaállományokat és Sárgás szitakötő témájú kategóriát. |
A sárgás szitakötő (Gomphus flavipes) Európa és Ázsia síkvidéki, iszapos folyói mentén élő, a folyami szitakötők családjába tartozó rovarfaj.
Megjelenése[szerkesztés]
A sárgás szitakötő testhossza 50–55 mm, szárnyfesztávolsága eléri a 70–80 mm-t is. Tora és potroha alapszíne a sárga, amelyen fekete mintázatok láthatóak. A többi Gomphus fajtól jól elkülöníti a tor mintázata: mindkét oldalon három-három, hosszanti, egymástól egyenlő távolságra lévő fekete csík található rajta. A felső csík elülső vége beleolvad a második sávba. A lábak szintén fekete-sárgák.
A hímek alapszíne halványabb sárga (esetleg kissé zöldes), szemük halványkék, potrohuk vége jól láthatóan kiszélesedik. A nőstények élénksárgák, szemük halványzöld és a potrohvégi vastagodás nem annyira feltűnő.
Hasonló fajok a Magyarországon is honos nyugati szitakötő (Gomphus pulchellus) és a mediterrán Gomphus simillimus, amelyektől a tor mintázata alapján lehet elkülöníteni.
Elterjedése[szerkesztés]
Közép- és Kelet-Európában, valamint Ázsia mérsékelt övi régióiban honos, egészen Kelet-Szibériáig. Nyugat-Európában a 20. században erősen visszaesett a létszáma, de újabban ismét gyarapodóban van. Közép-Franciaországban van egy izolált populációja. Európában elterjedésének déli határa Észak-Görögországban található. Ázsiai populációit G. flavipes lineatus (Kis- és Közép-Ázsia) és G. flavipes sibirica (Szibéria) néven külön alfajként is kezelik, de az elterjedési határok tisztázatlanok.
Magyarországon a nagyobb folyóknál fordul elő (Duna, Rába, Dráva), de különösen a Tisza-menti populációja jelentős.
Életmódja[szerkesztés]
A sárgás szitakötő főleg a síkvidéki nagyobb folyókat kedveli, ahol lárvája puha, iszapos aljzatot talál. A kis oxigéntartalmú, bomló szerves anyaggal teli állóvizeket azonban kerüli. Lárvája az iszapba ássa be magát, az abban található férgekkel, kisebb állatokkal táplálkozik. Főleg éjjel aktív. Három évig fejlődik, eközben 14-szer vedlik. Az imágók június végén-július elején bújnak ki, bár néha szeptemberben vagy június elején is megfigyelhető kibújásuk. Ezután két hétig, teljes kifejlődésükig eltávolodnak a vizektől, majd visszatérnek a folyóhoz párosodni. Nappal a folyó közepén, a nyílt vízen mozognak, a párosodás a part menti bozótosokban, füzesekben történik, ezért megfigyelésük nem könnyű. Karcsú, mozgékony szitakötőfaj, nagyobb távolságokra is elkóborol. Ősz közepéig (szeptember vége, október eleje) repülnek.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
- Stylurus flavipes (LINNÉ, 1758) (= Gomphus flavipes) Sárgás szitakötő Szitakötők
- Gomphus flavipes Plan National d'Actions en faveur des Odonates
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Asiatische Keiljungfer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
