Nyugati szitakötő
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az imágó
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Gomphus pulchellus Sélys, 1840 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyugati szitakötő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati szitakötő témájú médiaállományokat és Nyugati szitakötő témájú kategóriát. |
A nyugati szitakötő (Gomphus pulchellus) a rovarok (Insecta) osztályának szitakötők (Odonata) rendjébe, ezen belül az egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) alrendjébe és a folyami szitakötők (Gomphidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A nyugati szitakötő Nyugat- és Délnyugat-Európában honos. Összefüggő elterjedési területe keleten Elzászon keresztül Észak-Rajna-Vesztfáliáig és Alsó-Szászországig ér, azonban kelet felé terjedőben van. A számára kedvező feltételekkel rendelkező biotópokban nem ritka.
Megjelenése[szerkesztés]
A nyugati szitakötő 4,5–5 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 6–7 centiméter. Nem annyira kontrasztos színezetű, mint a közeli rokon fajok. Feje világító zöld, szemei a fejtetőn nem érintkeznek. Potroha sárga-fekete rajzolatú. Kecses, törékeny termetű szitakötő.
Életmódja[szerkesztés]
A nyugati szitakötő élőhelye a nagy, mély vizű tavak, gyér víz alatti növényzettel. A pihenő állatokat a napsütötte vízparton találhatjuk meg.
Szaporodása[szerkesztés]
A nyugati szitakötő májustól júliusig repül. A nőstény petéit a nyílt víz felszínére rakja le. A lárvák a tófenék iszapjában fejlődnek, az imágó 4-5 év múlva bújik ki. A szitakötőlárvák kis termetű víziállatokkal, apró rákokkal, atkákkal és rovarokkal táplálkoznak.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 24.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
