Régi városháza (Makó)
A Régi városháza Makó egyik legszebb romantikus épülete, amely Koczka Ferdinánd tervei alapján épült 1854 és 1859 között.
Előzmények[szerkesztés]
Az 1699 után épült legelső városháza a Gőzmalom utcában állt. Ezt 1817-ben rossz műszaki állapota miatt kiürítették. Új helyet a Széchényi tér 7. szám alatt találtak. 1853-ban határozták el, hogy új városházát építenek. A két terv közül Koczka Ferdinánd munkája lett a befutó. A városi tanács apróbb változtatásokat eszközölt: a kőlépcsőt téglára, a csigalépcsőt simára cseréltette. 1854 őszén elkezdték a munkálatokat, de alig egy fél év után azok abba maradtak, és pereskedés vette kezdetét. Az építkezés másfél évre leállt a tervező és a város közötti nézeteltérés miatt, az építési vállalkozó fölbontotta a szerződést. A kőművesmunka végül 1857 nyarára készült el, az épület teljes átadása azonban csak 1859-ben történt meg.
Az épület[szerkesztés]
A Régi városháza a főtéren található, a Korona Szálló és a Bérpalota mellett. Romantikus jellegű, hangsúlyos a homlokzata, három nagyméretű íves ablaka és a díszes erkélye. Az erkély kovácsoltvas díszeit és korlátját a Ganz vasöntöde készítette. Az ablakok egyenes és íves záródásúak tört vonalú szemöldökkel. Két oldalán hangsúlyos falpillérek helyezkednek el, amelyek közrefogják a főhomlokzat erőteljes középrizalitját. A sarokrizalit lépcsőzetes attikájával és ablakaival töri meg a két épületszárny egyhangúságát. A bejáratnál díszes tölgyfakapu található. Az épület homlokzatán egy órát helyeztek el, amelyet Tömörkény István is megörökített az utókor számára. Makói karc című művében így ír róla: "A városház órája éppen fél ötöt mutatott. Mert tudni kell, hogy az érdemes klepszidra mindig ezt az időt mutatja." Eleinte a földszinten négy üzlet is helyet kapott.
Felújítását 1905-ben vették tervbe, állapota miatt még egy új városháza építését is fontolgatni kezdték. Végül a városházát 1911-ben újították fel, az épület a Mérnöki- és az Államépítészeti Hivatal javaslatára manzárdtetőt kapott, ami elrontotta a főhomlokzatot. Ezt 1939-ben bontották el, ugyanebben az évben szárnyépülettel bővítették. Az épület városházaként funkcionált, amíg Makó Csanád vármegye székhelye volt, annak feldarabolásakor járási tanácsháza lett. 1979-től az úttörőháznak adott otthont, és ettől kezdve fokozatosan kaptak benne helyet a civil szervezetek, hivatalok, művészeti csoportok is. Jelenleg a benne található intézmények kiürítése folyik, mert a városi stratégiában az épület jövője magántőke által működtetett szállodaként van meghatározva. Az épületből zárt átjárás biztosítható a Makói Termál- és Gyógyfürdő felé, benne körülbelül 50 ágyas szállórész kialakítására van lehetőség.[1] Az épület egyik, 100–120 ember befogadására alkalmas[2] pincehelyiségében az 1990-es évek közepéig video- és diaporámavetítéseket, koncerteket és klubesteket rendeztek; 2006-ban Kultúrpince néven koncertek és kiállítások megrendezésére alkalmas helyiséggé alakították át.[3] 2010 nyara óta a pincében a helyi diákönkormányzat kezdeményezésére vezeték nélküli internettel, szórakoztató elektronikával és társasjátékokkal felszerelt ifjúsági klub üzemel.[4]
Az épület műemléki védelmet élvez; törzsszáma a műemlékjegyzékben 2737.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Makói Termál és Gyógyfürdő fejlesztése - megvalósíthatósági tanulmány, 2002. október - 2003. május. [2008. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 23.)
- ↑ Újra kinyit a Medicor klub Archiválva 2010. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben - Delmagyar.hu
- ↑ Újra nyit a makói Medicor Klub Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben - Delmagyar.hu
- ↑ Ifjúsági klub nyílt a régi városházán – Makó.hu. [2010. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
Források[szerkesztés]
- Tóth Ferenc dr.: Makói útikalauz. Makó: Magony-Dornbach. 2005. ISBN 963 86933 1 2
- Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc dr. Szeged: Csongrád Megyei Önkormányzat. 2000. ISBN 963 7193 28 6