Rou Gong Quan
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) egy kínai harcművészeti stílus, a Zsou Csüan (柔拳, ) egyik formája, melyet a csan (kínai: 禪, amely a 禪那, pinjin: chánnà rövidítése) hívői közösség szerzetesek irányítása mellett fejlesztett és gyakorolt a Qing korai időszakában (1644–1912; kínaiul: 清朝, pinjin: Qīng cháo;). Alapja a saolin Zsou Kung (柔功, ) módszerek által kialakított képességek. Megnevezésében a Zsou (柔, ) lágyat, rugalmast, befogadót, továbbadót jelent, amelyhez a körkörösség tartozik. A Kung (功, ) pedig a munkát jelöli a kínai nyelvben, mely kifejezés is „belső” kitartó művelésére utal, de a kínai nyelvben a keményet is jelenti. A Csüan (拳, ) jelentése "ököl", átvitt értelemben harcmodor, stílus. A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) magyar kifejezéssel fordítható "Hajlékony Munka Stílusának", vagy – "Rugalmas Erő Öklének" is.
Magas szintű szerzetesi stílus, így a Csan buddhista szemlélet meghatározó: nem konfrontatív, elsősorban önvédelmi alkalmazásokat tartalmaz: célja a másik megsemmisítése helyett a támadások elvezetése. A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) kungfustílus autentikussága belső gyakorlatai során kialakult képességek alkalmazásában és gyakorlási módszereiben lelhető fel. Körkörös technikái a kirobbanó erő kifejtésére képesek. Nagy hangsúlyt helyez a Fá Csin (發勁, ) kimunkálására, elmozdítva ezzel a gyakorlás fókuszát a Pao Fa Li (爆發力, ) -ről a Csin (勁, ) alkalmazásának irányába. A test spirális mozgása hatékonyabb energiakeringést biztosít, amelyek a körök mentén születő rövid Tuan Ta (短打, ) technikákban válnak kiemelkedően hatékonnyá. Legfontosabb technikai jellemzője „a lágyság és keménység együttes alkalmazása”: e két jelleg kiegészíti egymást a lassabb körkörös-, és a gyors egyenes vonalú mozdulatokban. A végpontok kemények, mely az ízületek védelme mellett az összegyűjtött, mozgósított energia átadását eredményezi. Élénk és közép-mély állást kíván más saolin-i stílusokkal szemben. Gyakorlása befolyásolja energiarendszert, megnyugtatja és regenerálja szervezetet, könnyen beindulnak az öngyógyító képességek.
"Csodálatos technikák közepette csodálatos technikák születnek, csoládatos képesség csodálatos képességek megmutatására képes" Miao Fa Csung Seng Miao Fa Csi Kung Kung Sang Jian Csi Kung ( 妙法法中生妙法 奇功功上见奇功 , ) Hszing Jin szerzetes (杏隐禅师, )
Keletkezés[szerkesztés]
A legenda szerint Mui Fa San Yang () szerzetes látomása alapján keletkezett a Tang-dinasztia (618–907) korai éveiben. A szerzetes egy napon a gyakorlásról elmélkedett, elképzelve e körkörös mozdulatait. Látomása, a nyújtózó, csavarodó sárkány inspirálta gyakorlásaiban, majd a technikákat rendfőnöke Ding Yang fejlesztette. Történelmi feljegyzések alapján azonban Zsou Csüan (柔拳, ) technikái és formái Hui Ke (慧可, ) testgyakorlatai mentén alakultak ki. A körkörös-, Nej Kung (内功, ) épülő Zsou Csüan (柔拳, ) alapjait Mestere, Bódhidharma (菩提达摩, ) ma is ismert gyakorlatai a Csi Jin Csing (易筋经, ), Szi Szui Csing (洗髓经, ), valamint szerzetes társa Seng Csu (僧稠, ) két rövid formája (36/36) nyújtotta. Célja a test átmozgatása-, állapotának fenntartása és a belső energia keringetése. Az alapvető önvédelmi technikáiban a buddhista attitűd érvényesül: a támadások elvezetésével, az energiák megfordításával-, így a „puha erő” alkalmazásával a szerzetesek is azonosulni tudtak. Történelmi kutatások alapján feltételezhető, hogy a Zsou Csüan (柔拳, ) ma ismert és gyakorolt formája a Qing Dinasztia (1644–1912; kínaiul: 清朝, pinjin: Qīng cháo;) éveiben keletkezett. Ez alapján alakult ki a hívői körben gyakorolt Zsou Kung Csüan (柔功拳, ), amely egyenes vonalú keményebb és gyors mozdulatokon alapuló technikákkal egészítette ki Hui Ke művészetét. Míg a Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) a köznép harcművészete volt, addig ez alapján a kolostori stílus / változat a Csan Kung Zsou Csüan (禅功柔拳, ) lett. Az elvekben nincs különbség, technikai szempontból pedig igen jelentős átfedések láthatók.
Osztályozás[szerkesztés]
A Ming Dinasztia előtti időkben a stílusokat csak a „családfa” tartotta egybe, az írástudatlanság miatt a dokumentáltság nem volt pontos. A stílusok fejlődése újfajta osztályozást alakított ki. A legszűkebb „osztály” a Csia (家, ) azaz „Család”, amely valódi családokat kapcsol(t) egymáshoz. Ennél tágabb osztály a Páj (派, ), mely jelentése „Szekta”, azaz nagyobb közösség, melyet azonos elvek és technikák mentén, eltérő családból származó mesterek iskolái alkotnak. A legnagyobb az „irányzat” amely alapelveket és alaptechnikákat rendez össze: ezt a Men (门, ) szócskával illetik, szó szerint fordítása „Kapu”. A stílus kutatása során fellelhető a "Rou Gong Men" kifejezés is, mely megjelenése Jin Csen (胤禛, ) uralkodásának időszakában, 1678–1735 második felében lehetett használatban. E kifejezés egyértelműen jelzi a Zsou Kung (柔功, ) módszerek és gyakorlatok fontosságát. A Shongshan Shaolin Kolostor 1980-as megújításával a Henan Tartományi Buddhista Szövetség-, a Kínai Buddhista Szövetség a Kínai Kormány támogatásával a Kolostor egykori értékeit kezdte visszaállítani. 1987-től a Kolostor Főapátja Shi YongXin vezetésével a kolostori stílusokat újra rangsorolták, így az autentikus Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) megújított változata Csan Kung Zsou Csüan (禅功柔拳, ) néven kerül ismét a kolostori stílusok közé.
- származása: Saolin kolostor (Shàolínsì; 少林寺)
- keletkezésének időszaka: Tang-dinasztia (唐朝, ), 600-700-as évek fordulóján
- besorolása: (észak) déli, átmeneti stílus
- alapítója: Hui Ke (慧可, ) nyomán Ting Jang ()
- fejlődése: 700 ~ 1700, Kolostoron belül, majd ~ 1723-tól a Dél-Kínai Kolostor pusztulása után kívül is – a hívők körében
A Zsou Kung (柔功, ) alapok és Zsou Csüan (柔拳, ) technikák[szerkesztés]
A Zsou Kung (柔功, ) testi és belső-, mentális képességeket kialakító módszerek és gyakorlatok megnevezése. Gyakorlatai jelentik a kínai csan harcművészet "kung" -jait, azaz képességeit. Módszereivel alakítható ki az erőderék, a lágy-kemény mozgások dinamikája, a Fa Csin (發勁, ) alkalmazása. Olyan alapgyakorlatok tartoznak a Zsou Kung (柔功, ) fogalmába, mint a "körelmélet" kialakító Csan Jüan Kung (禅圆功, ), a "helyes lépéseket és irányokat" elmélyítő Liu He Kung (六合功, ) stb... Lazító-nyújtó-, illetve csikung (气功, ) gyakorlataival a kemény test lazává vált, koncentráció megerősödött, így különböző (harcművészeti) képességek kialakítása vált lehetővé. Zsou Kung (柔功, ) mint megnevezés értelmezése a "lazaság elérését célzó-, vagy lágysággal végzett gyakorlat", mely a harcművészeti gyakorlás jellegét is jelöli: a laza test képesek kiemelkedően keményé válni, létrehozva ezzel a két véglet összhangját (ld: Kang Zsou Fá (刚柔法, )). Ez az állapot radikálisan változtatja meg a technikai hatékonyságot is. A harcművészetek fejlődésének hosszú történelmében számos ismert stílus merített a Zsou Kung (柔功, ) szemléletéből és módszereiből.
Gyakorlatok és a Kung (功, ), azaz képességek[szerkesztés]
A Zsou Kung (柔功, ) alapvetően buddhista célok elérését szolgálja: lecsendesített tudat és testtel való érzékelés, amelyen keresztül létrehozható a legtermészetesebb, legfinomabb kapcsolat két ember vagy az ember és környezete közt. Kung (功, ) nélkül nincsen megfelelő technika (azaz Csüan (拳, )). Kung (功, ) a helyes állás, a helyes légzés, a közép megtartása, a helyes lépés stb... azaz alapok, szemlélődő művészet, amely mögött kényelmes és kellemes értékek vannak. A test határait dönti le, felszabadítva a tudatot. Ha nincs jó Kung (功, ), nem létezik megfelelő Csüan (拳, ). A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) alapvető lényege a lágyság és a rugalmasság megszerzése fenntartása, valamint a belső energia áramlásának képessége. A belső módszerek és e külső-, egyszerű alaptechnikák összekapcsolása révén-, a Kang Zsou Fá (刚柔法, ) és Fa Csin (發勁, ) képességek mentén átmenet a kemény és lágy irányzatok közt. Ezért az egyenes, szűken körkörös alkalmazását lassú-gyors egymásba forduló dinamika jellemzi.
A Zsou Kung (柔功, ) jelenlegi, hivatalos templomi gyakorlatai:
- Pa Tuan Csin (八段锦, )
- Csan Jüan Kung (禅圆功, )
- Liu He Kung (六合功, )
- Luo Han Si Pa Si (羅漢十三式, )
- Fong Paj Liu Kung (风摆柳功, )
- Csing Kang Csüan (金刚拳, )
- Ji Csi Csin (一指金, )
- Ji Csin Csing (易筋经, )
- Pá Mej Ti Ji Tuan Kung (八门第一段功, )
- Saolin Zsou Kung Szan Si Ji Si (少林气功秘集》(释德虔等编）: 少林柔功三十一式, )
A Mesterek az alábbi három gyakorlatsort tartják a Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) alapgyakorlatának:
- Csan Jüan Kung (禅圆功, )
E csikung (气功, ) gyakorlat a körkörös alapmozgást tanítja és mélyíti el. A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) "körelméletét" adja. Az első-, belső gyakorlatsor, melyen minden védés és támadás Csüan (拳, ) végighalad. Csan Jüan (禅圆, ) kifejezés az egymásból születő technikákra és az energia spirális mozgására utal. A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) körkörös védései és egyenes ütések egyidejűsége, a horizontális-vertikális kapcsolódása e gyakorlatsorban érthető meg.
- Liu He Kung (六合功, )
Második alapforma, mely csikung (气功, ) gyakorlatsor a mozgás alapú fogalmakat mélyíti el: "forgás", "lesüllyedés", "fókusz". A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) hatékonyságához e gyakorlat valódi megértése és rendszeres gyakorlása szükséges. Mai napig változatlan formában része a Csan Csi Jian -nak (产气健, ). Gyakorlása során az alap "macska-járás" azaz Miao Hszing (猫行, ) alkalmazandó. A Három Külső Harmónia Vaj Szan He (外三合, ) (csípő – váll, térd – könyök, láb(fej) – kéz) a pontos és hatékony testkoordináció feltétele: a test egységét, egységben történő mozgást nyújtja. A Három Belső Harmónia Nej Szan He (內三合, ) az akarat-szándék, szándék-Qi, Qi-teljesítmény hármasát jelenti. Hat testtartása egy-egy szerv vegetatív funkciójával van közvetlen kapcsolatban.
A Szemek a Tudattal haladnak,
A Tudat a Qi-vel halad,
A Qi a testtel együtt áramlik,
A test mozgása a kezekkel együtt történik,
A kezek a lábakkal együtt mozognak,
A lábak a Csípőt mozdítják.
- Luo Han Si Pa Si (羅漢十三式, )
Csüan (拳, ), azaz technikák[szerkesztés]
A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) technikai repertoárját Hui Ke (慧可, ) Nej Kung (内功, ) épülő Zsou Csüan (柔拳, ) művészete nyújtja. Formák és kombinációk kiemelt hatékonyságát a Zsou Kung (柔功, ) gyakorlása során kialakított képességek adják. A stílus megnevezése a Zsou Kung (柔功, ) mint a "belső" kimunkálására való törekvés-, és a Zsou Csüan (柔拳, ) mint a "külső" forma összekapcsolásából keletkezett.
Az elvezetések és kis távolságú, nagy erejű ütések a helyes mozgás mentén a Kua (胯, ) csavarásával (nyitásukkal és zárásukkal) hozhatók létre. A láb a csípőn keresztül a Kua (胯, ) segítségével adja át az energiát a törzsnek, a gerincen felfelé pedig a váll és könyök vezeti ki. Ez volt az eredeti Tong Bi (通臂, ), azaz "keresztül a karon" használatának módszere is. A kirobbanó erő csak a Kua (胯, ) tudatos használatával hozható létre. A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) elvezetései a támadás energiáját is képesek körkörösen visszafordítani, így a test határozott körön, a közép megtartásával mozdul. Valójában ez jelenti a lágy (belső) és kemény (külső) együttes alkalmazását. Alapgyakorlatainak külső alkalmazásai:
- Csan Jüan Kung (禅圆功, ) – Csan Jüan Csüan (禅圆拳, )
Elsősorban a védő és erő-elvezető technikák alkalmazása gyakorolható.
- Liu He Kung (六合功, ) – Liu He Csüan (六合拳, )
A lépések és haladás, valamint az egyenes vonalú támadások relaxált gyakorlását teszi lehetővé.
- Luo Han Si Pa Si (羅漢十三式, ) – Zsou Kung Si Pá Tui Csang (十八推掌, )
Alapkombinációk, küzdelmekben is használható technikák lassú gyakorlása.
Felépítése és gyakorlás[szerkesztés]
A Zsou Kung Csüan (柔功拳, ) különlegessége, hogy nincs meghatározott formagyakorlat. Nem egy sor mozgást jelent, hanem a készségek-, és azok alapelveinek megjelenését a mozgásban. Gyakorlása a természetes reflexek hangsúlyozásával az ösztön-, szándék és a hatékony koordináció mentén valósul meg. Csan szerzetesek által kidolgozott "alkalmazkodás művészete" mely nem csak a külső-, formai világban történik, hanem a belsőben is. Az alaptechnikák a dinamika-, lágy-kemény változása mentén egyedi megjelenésű kombinációkat alkotnak.
12 lépcsőből álló tematika Cseng Kui Hszün Liàn De Si Er Jí (正规训练的十二级, ), a helyes gyakorlás 12 szintje:
- 1-3 A gyakorlás a Zsou Kung (柔功, ) alapokkal kezdődik. A három belső gyakorlat megismerése és gyakorlása jelöli ki az irányt. A Csi Kung (气功, ) gyakorlatok és módszerek mellett a Zsou Csüan (柔拳, ) alaptechnikák és azok kombinációi adják a külső formákat. Ji Pen Shou Fá (基本手法, ), Ji Pen Pu Fá (基本步法, ), Ji Pen Tui Fá (基本腿法, ), Csüan Tao (拳套, ). Az alapok megértése Három Pilléren nyugszik: rendszeres meditáció Tzuo Csan (坐禅, ) – elmélyülés, álló gyakorlatok azaz Csan Csuang (站桩, ) és az erő kimunkálása Fa Li (发力, ).
- 4-6 szakaszban a hangsúly az egyszerű kombinációk körkörösségének-, és az egyenes vonalú technikák összhangján nyugszik. Ennek gyakorlása rövid gyakorlatok mentén történik, ahol a rugalmasság és az erő együtt van jelen. A körkörösség a Csan Jüan Kung (禅圆功, ) alapján az Oroszlángolyó gyakorlatokban Zsou Kung Si Tyiu Csi Kung (柔功狮球气功, ) mélyül el.
- 7-9 A rövid és gyors kézkombinációkra-, a Kang Zsou Fá (刚柔法, ) és Fa Csin (發勁, ) alkalmazására épül. A rövid gyakorlatok a rugalmas elvezetésekre koncentrálnak melyek az alaptechnikák kifinomult tanulásának időszaka. A Lágy és Kemény, a Yin és Yang összhangja, a változás hatásának megfigyelése, a küzdelmi alkalmazás ennek az időszaknak a lényege. E szakasz Három Pillére: forma/taktika azaz Csao Fa (招法, ), alkalmazások Jün Jong (运用, ) és gyakorlatok / rutin.
- 10-12 A magas szintű gyakorlás időszaka, ahol a fegyveres formákban a fegyvert erőként-, a testet pedig lágyságként értelmezi. Itt a csere vagy változás szempillantás alatt végbemegy. Yang -ból születő Yin és Yin -ben megcsillanó Yang állapota az Örökös Változás, a kiszámíthatatlan energia. Az erő és a lágyság hatásos kombinációjából végül megszületik a stílusra jellemző rugalmas változékonyság.