Ugrás a tartalomhoz

Rohmann Henrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 12., 11:17-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
Rohmann Henrik
Életrajzi adatok
Született1910. augusztus 4.
Bátaapáti
Elhunyt1978. október 13. (68 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
GyermekeiRohmann Imre
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1926–1934)
Pályafutás
Hangszerhárfa
Tevékenységzenész, tanító
SablonWikidataSegítség

Rohmann Henrik (Bátaapáti, 1910. augusztus 4.Budapest, 1978. október 13.) hárfaművész, tanár.

Élete, munkássága

Tolna megyében, a főképp németek lakta Bátaapátiban született. Ez hatással lehetett a hangszerválasztására, mert a német nemzetiség körében népszerű volt a hárfa, és mert a Balatontól délre fekvő megyékben sok vándorhárfás élt.

1926–34 között Mosshammer Ottó tanítványaként a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 1938-ban az Operaház ösztöndíjasa lett, 1945-ben rendes operai tagságot nyert. 1971-ig, nyugdíjazásáig volt az intézmény hárfása.

1948-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hárfatanára volt. Tanítványa volt többek között Gaál Erzsébet, Kocsis Andrea, Lelkes Anna, Maros Éva, Vigh Andrea és Würtzler Arisztid.

Részt vett a nemzetközi zenei életben is. Würtzler többször is meghívta az USA-ba, 1964-ben és 1969-ben a Hartforti Egyetemen mesterkurzusokat vezetett. Itt megismerkedett Pierre Jamet francia professzorral, az első hárfa-világszövetség megalapítójával. Zsűritagként részt vett nemzetközi hárfaversenyeken. Barátja volt Jakob Müller orosz hegedűművész, akivel 1958-ban együtt koncertezett. Szintén 1958-ban Tibay Zoltán nagybőgős hárfakísérőjeként a párizsi televízió készített vele felvételt.

Nevéhez fűződik Dohnányi Ernő Hárfaversenyének 1965. évi magyarországi bemutatója, melyen Varga Pál vezényelt. Ezt a zuglói Szent István király Szimfonikus Zenekarral is előadta 1975. november 10-én, a Zeneakadémián. A Magyar Vonósnégyes tagjaként – Szebenyi Jánossal, Dőry Zoltánnal, Iványi Józseffel, Isépy Eszterrel együtt – 1962-ben ő mutatta be Lajtha László fuvolára, hegedűre, brácsára, gordonkára és hárfára írt II. kvintett című művét is.

Harold Schiffman amerikai zeneszerző, Dohnányi egykori tanítványa Suite for Two Harps című kompozícióját neki ajánlotta. A mű a Magyar Hárfaduó (Bélyei Adél és Gogolyák Mária) felkérésére készült 2005-ben. A nyolc perces mű tételei: 1. Moto Perpetuo, 2. Dialogue, 3. Scherzino, 4. Canonic Intermezzo, 5. Toccata. 2006-ban Schiffman átiratot készített belőle Suite for Two Pianos címmel, Rohmann Imre és Kurucz Tünde számára.

Egy tanulmánya ismert: A hárfa. In: Parlando (zenepedagógiai folyóirat), ISSN 0133-2767 , 1973. (15. évf.) 2. sz. 16–18. old.

Források

Külső hivatkozások

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap