Ribeira Brava (Madeira)
Ribeira Brava | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Portugália | ||
Régió | Madeira | ||
Kerület | Ribeira Brava (kerület) | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 13 375 fő (2011)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 65.1 km² | ||
Időzóna | WET, UTC+0 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 32° 40′ 20″, ny. h. 17° 03′ 50″Koordináták: é. sz. 32° 40′ 20″, ny. h. 17° 03′ 50″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ribeira Brava témájú médiaállományokat. |
Ribeira Brava egy mintegy 12 ezer lakosú város Madeira déli partján, az azonos nevű járás székhelye.
Földrajzi helyzete[szerkesztés]
A déli part közepe táján, Funchaltól mintegy 15 km-re fekszik. A városban torkollik a tengerbe névadója, a Vad-patak (Ribeira Brava); ezt felső folyásán, Serra de Água falu környékén Ribeira de Serra de Águának hívják. Ribeira Brava (pontosabban, a vele gyakorlatilag egybeépült Campanário) és Câmara de Lobos között emelkedik a Cabo Girão sziklafala.
Közlekedés[szerkesztés]
A fővárossal a partvidéken körbefutó ER 101 gyorsforgalmi út köti össze. Innen indul a sziget déli és északi partját a Boca Encumeada hágón át összekötő, ER 228 jelű út, ami az 1960-as évekig az északi és a déli part egyetlen közúti kapcsolata volt. Miután Portugália belépett az Európai Unióba, ezt a korszerű ER 104 úttal váltották ki, amely Serra de Água falu és Rosário között alagútban kel át a vízválasztó hegylánc alatt.
Kis kikötője leginkább csak halászhajók (és jachtok) fogadására alkalmas.
Látnivalók[szerkesztés]
A történelmi városmag a Rua do Visconde sétálóutca környéke.
Városháza[szerkesztés]
Az 1776-ban épült, hagyományos rózsaszínűre festett városházát (Câmara Municipial) egy egykori quintából alakították át. Az előtte kialakított, csinos parkban kis táblácskákon tüntették fel az egyes fafajok nevét.
Plébániatemplom[szerkesztés]
A szent Benedekről elnevezett templom (Igreja de São Bento) egfeltűnőbb része a kék-fehér csempekockás toronysisak; dísze a portugál felfedezők szimbóluma, az armilláris gömb. Ez a sziget legrégibb egyházi épületeinek egyike: alapkövét 1440-ben tették le. A templom eredeti berendezéséből csak két tárgy maradt meg:
- a Mánuel stílusú, faragott szószék és
- a keresztelőkápolnában álló keresztelőmedence, amit I. Mánuel portugál király ajándékozott a templomnak.
A gazdagon aranyozott oltárok barokk stílusúak. A későbbi évszázadok felújításainak eredményei kevésbé látványosak.
Néprajzi múzeum[szerkesztés]
A múzeumot a város északi részén, egy régi nemesi udvarházban rendezték be. Az eredeti épületet a 15. században emelték, majd sokáig a klarisszák tulajdona volt. Állandó kiállításuk főként a halászat munkafolyamatait, kisebbrészt több növény termesztését mutatja be; ezen kívül láthatók itt régi kézműves alkotások, lakberendezési tárgyak és szállítástörténeti emlékek is. Egy kis galériában kortárs művészek alkotásai láthatók.
Boltjában a múzeum műhelyében készült, népművészeti jellegű szőtteseket árusítják.
Nyitva: kedd–szombat; 10:00–12:30 és 14:00–18:30).
João Carlos Abreu múzeum[szerkesztés]
A Núcleo Museológico João Carlos Abreu a világ legkülönfélébb részeiről gyűjtött, lovakat ábrázoló műalkotások (képek, szobrok) magángyűjteménye (nyitva: kedd–szombat; 10:00–12:30 és 14:00–18:00).
Szent Péter ünnepe[szerkesztés]
Minden júniusban hajófelvonulással köszöntik szent Pétert (São Pedro), a tengerészek védőszentjét.
Erőd[szerkesztés]
A templomhoz hasonlóan szent Benedekről elnevezett kis rondella a vásárcsarnok előtt áll.
Források[szerkesztés]
- Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
- Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7
- Madeira. Mapa de Estradas - Trilhos. freytag & berndt, Wien.
- ↑ http://mapas.ine.pt/download/index2011.phtml, National Institute of Statistics, 2018. szeptember 19.