Restormel-vár
| Restormel-vár | |
 | |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Mai település | Lostwithiel, Cornwall, Anglia |
| Épült | 1100 körül |
| Elhagyták | 1740 előtt |
| Építőanyaga | kő |
| Tulajdonos | English Heritage |
| Elhelyezkedése | |
 Restormel-vár
Pozíció Anglia térképén
| |
 é. sz. 50° 25′ 20″, ny. h. 4° 40′ 18″Koordináták: é. sz. 50° 25′ 20″, ny. h. 4° 40′ 18″ | |
| Restormel-vár weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Restormel-vár témájú médiaállományokat. | |
A Restormel-vár (korni nyelven Kastel Rostorrmel)[1] középkori normann erőd az angliai Cornwallban, Lostwithiel községtől nem messze. A Fowey folyó partján fekszik és a launcestoni, tintageli és Trematon-vár mellett az egyik legjelentősebb normann erőd a megyében. Restormel tökéletes kör alaprajzáról ismert. Egykor Cornwall earljének fényűző rezidenciája volt, az angol forradalmat követő években azonban elpusztult. A turisták által is látogatható romokat ma az English Heritage gondozza.
Építészete[szerkesztés]
A Restormel-vár egy eredetileg kétszintes, belső várudvarral készült, tökéletesen kör alaprajzú, palából épült shell keep. A helyiségeket a várfal belső oldalára felfűzve alakították ki, mely a 13. századi divat egyik szélsőséges példája volt.[2] Az erődben helyet kapott egy konyha, egy nagyterem, vendégszobák, a várúr magánlakosztálya és egy kápolna is.[3] Vizet egy természetes forrás biztosított.[4] A belső vár egy négyzetes alaprajzú, mára többnyire romos kaputornyon keresztül érhető el. Ez a torony lehetett a vár első, részben kőből épült eleme.[3] Az ezzel szemben álló toronyban kapott helyet a várkápolna.[3] Korábban létezett egy, a külső várudvart szegélyező várfal is, ez azonban nyom nélkül elpusztult.[5] A történelmi feljegyzések szerint egy kútbörtön is létezett, mára azonban ez is megsemmisült.[6]
Amikor a korábban itt álló, fából és földből készült erődöt kőből megerősítették, a munkások a hagyományostól eltérő technikát alkalmaztak: a falak alapjait először kb. 1,8 m mélyre levitték és az eredetileg magasabb várdomb tetejét részben elkotorták. Ezzel szemben a tipikus átalakítás az volt, hogy a várdomb tetején körbe falazták fel az új szerkezeteket.[7]
Története[szerkesztés]
A vár valószínűleg a normann inváziót követően, 1100 körül épült, építését Baldwin Fitz Turstin helyi főszolgabíró rendelte el. Az eredeti vár egy földhalomvár lehetett,[8] és egy szarvas park közepén kapott helyet. Emellett a Fowey folyó elsődleges átkelőjét felügyelte, mely fontos stratégiai pontnak számított. Később a folyó felsőbb szakaszán építettek egy hidat, így ennek jelentősége csökkent.[9] A helyszín nem a legtökéletesebb egy vár felépítéséhez, ideálisnak bizonyult azonban a nagyobb vadászatok megrendezéséhez, ezért feltételezhető, hogy kiválasztásakor nem csak a stratégiai szempontokat vették figyelembe.[10]
1192 és 1225 között Robert de Cardinham volt a vár ura. Ő rendelte el a belső védőfalak felépítését és a kaputorony kőből történő átépítését, így a vár mai kinézete is neki köszönhető.[3] Ekkoriban alapították a közeli Lostwithie falut is.[11] A vár évekig a Cardinhamok tulajdona volt, akik szívesebben időztek itt, mint korábbi Old Cardinhami várukban. Amikor Andrew de Cardinham lánya, Isolda de Cardinham, hozzáment Thomas de Tracey-hez, Restormel 1264-ig de Tracey tulajdona lett.[12]
A III. Henrik idején kitörő belső harcok során 1264-ben Simon de Montfort, Leicester 6. earlje harc nélkül elfoglalta a várat.[13] Erre válaszul Cornwall korábbi főszolgabírója, Sir Ralph Arundell 1265-ben a vár ellen indult.[10] Isolda de Cardinham végül 1270-ben III. Henrik öccsének és Cornwall earljének, Richárdnak adta a várat.[14] Miután Richárd 1271-ben meghalt, fia, Edmund Restormelt tette meg birtokai gazdasági központjává. Felépíttette a belső termeket, aminek köszönhetően a vár egy kisebbfajta kastéllyá vált, melyben fényűző lakhely és vezetékes víz is volt.[15] Restormel adott otthont az ónbányászok törvényszékének és innen felügyelték a falu jövedelmező ónbányáit is.[16]
Edmund 1299-es halálát követően Restormel az angol királyra szállt, 1337-ben a Cornwalli Hercegség 17 ősi kastélyának (antiqua maneria) egyike lett. Annak ellenére, hogy ritkán használták,[3] Eduárd walesi herceg 1354-ben és 1365-ben is a várba látogatott.[10] Ezek alkalmából a várba hívta hűbéreseit, akik megerősítették neki tett esküjüket.[17] Gascogne elvesztését követően a várból az ingóságokat más főúri rezidenciákra szállították.[18] Várúr hiányában előtérbe került a várgondnokság szerepe és a birtok hatékony gazdálkodásáról vált híressé.[19]
Restormel csupán egyszer vált katonai tevékenység helyszínévé: az angol forradalom idején I. Károly csapatai sikeresen elfoglalták a köztársaságpártiaktól. A király csapatait Sir Richard Grenville, egy helyi nemes vezette, aki már a polgárháború kitörése előtt a fowey-i parlament tagja volt. Grenville 1644. augusztus 21-én rohanta le a várat.[20]
Azt nem tudni, hogy a forradalom győztesei szándékosan rombolták-e le, de 1740-re a várból már csak romok álltak.[21] Idővel népszerű turisztikai célponttá vált, 1846-ban a Fowey folyón felhajózva még a királyi család is meglátogatta.[22]
A vár napjainkban[szerkesztés]
1925-ben Cornwall hercege, a később VIII. Eduárd néven trónra lépő Eduárd az államra bízta a várat.[23] A Restormel-vár ma népszerű turisztikai célpont és védett műemlék, melyet az English Heritage gondoz.[24]
1999-ben a megújított cornwalli ónbányászok törvényszékének néhány tagja több cornwalli műemlékről, többek között a Restormel-várról is eltávolította az angol örökségvédelem tábláit. Tettüket azzal magyarázták, hogy a helyszínek a cornwalli örökség részei, nem az angolé, így ennek megfelelő táblákat kellene kihelyezni. Az ügy következményeként a szervezet három tagjának bírságot és kártérítést kellett fizetnie.[25]
2007-ben a British Archaeology című újság hírt adott egy római kori erőd maradványainak felfedezéséről Restormeltől nem messze.[26]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Place-names in the Standard Written Form (SWF) Archiválva 2013. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben : List of place-names agreed by the MAGA Signage Panel Archiválva 2013. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Cornish Language Partnership.
- ↑ Pounds, 188. old.; Pettifer, 21. old.; Hull és Whitehorne, 64. old.
- ↑ a b c d e Pettifer, 22. old.
- ↑ Creighton, 54. old.
- ↑ Pettifer, 21. old.; Steane, 42. old.
- ↑ Oman, 109-111. old.
- ↑ Pettifer, 21. old.; Hull és Whitehorne, 65. old.
- ↑ Hull és Whitehorne, 64. old.; Steane, 42. old.
- ↑ Creighton, 43. old.
- ↑ a b c Hull és Whitehorne, 64. old.
- ↑ Paliser, 597. old.
- ↑ Deacon, 64. old.
- ↑ Pettifer, p. 21.
- ↑ Hull és Whitehorne, 64. old.; Emery, 447. old.
- ↑ Pettifer, 22. old.; Emery, 447. old.;Long, 105. old.; Creighton, 54. old.
- ↑ Creighton, 187. old.
- ↑ Davies és Smith, 78. old.
- ↑ Long, 105. old.
- ↑ Emery, 448. old.
- ↑ Memegalos, 196. old.
- ↑ Oman, 109–111. old.
- ↑ Naylor és Naylor, 474. old.
- ↑ Hull és Whitehorne, 64. old.
- ↑ Restormel Castle. Pastscape. English Heritage. (Hozzáférés: 2015. február 14.)
- ↑ BBC news – Historic signs case trio bound over. BBC, 2002. január 18. [2015. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 14.)
- ↑ A SECOND ROMAN FORT IS CONFIRMED IN CORNWALL. cornisharchaeology.org.uk, 2007. május 17. [2012. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 14.)
Források[szerkesztés]
- Creighton, O. H. (2002) Castles and Landscapes: Power, Community and Fortification in Medieval England. London: Equinox.
- Davies, R. R. és Brendan Smith. (2009) Lords and Lordship in the British Isles in the Late Middle Ages. Oxford: Oxford University Press.
- Deacon, Bernard. (2010) Cornwall & the Cornish. Penzance: Hodge.
- Emery, Anthony. (2006) Greater Medieval Houses of England and Wales, 1300–1500: Southern England. Cambridge: Cambridge University Press.
- Hull, Lise és Stephen Whitehorne. (2008) Great Castles of Britain & Ireland. London: New Holland Publishers.
- Long, Peter. (2003) The Hidden Places of Cornwall. Aldermaston, Travel Publishing.
- Memegalos, Florene S. (2007) George Goring (1608–1657): Caroline Courtier and Royalist General. Aldershot: Ashgate.
- Naylor, Robert és John Naylor. From John O' Groats to Land's End. Middlesex: The Echo Library.
- Oman, Charles. (1926) Castles.. London: Great Western Railway.
- Palliser, D. M. (2000) The Cambridge Urban History of Britain: 600 – 1540, Volume 1. Cambridge: Cambridge University Press.
- Pettifer, Adrian. (1995) English Castles: A Guide by Counties. Woodbridge: Boydell Press.
- Pounds, Norman John Greville. (1990) The Medieval Castle in England and Wales: a social and political history. Cambridge: Cambridge University Press.
- Steane, John. (1985) The Archaeology of Medieval England and Wales, Volume 1985, Part 2. Beckenham: Croom Helm.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Restormel Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
