René Nicolas Charles Augustin de Maupeou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
René Nicolas Charles Augustin de Maupeou
Született1714. február 25.[1][2][3][4][5]
Montpellier
Elhunyt1792. július 29. (78 évesen)[1][2][3][6][4]
Le Thuit
Állampolgárságafrancia
SzüleiAnne-Victoire Lamoignon de Courson
René Charles de Maupeou
Foglalkozása
  • magistrate
  • politikus
Tisztsége
  • Premier-President of the Parliament of Paris (1763. október 12. – 1768. szeptember 15.)
  • Lord Chancellor of France (1768. szeptember 16. – 1790. július 1.)
  • Keeper of the Seals of France (1768. szeptember 18. – 1774. augusztus 24.)
  • Chief Minister of France (1770. december 25. – 1774. augusztus 23.)
IskoláiCollège Louis-le-Grand (Paris)
Kitüntetései
  • Szent Mihály-rend lovagja
  • Szent Lélek-rend tisztje (1770)
SírhelyeLe Thuit[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz René Nicolas Charles Augustin de Maupeou témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

René Nicolas Charles Augustin de Maupeou [ejtsd: mopú] (Montpellier, 1714. február 25. – Le Thuit, 1792. július 29.) Francia jogász, politikus, Franciaország kancellárja (Chancelier de France - a legfőbb igazságügyi királyi tisztviselő, tulajdonképpen igazságügyminiszter). Leginkább az abszolutizmus szellemében a franciaországi parlement-ek, a királyi törvényhozási felségjogokat erősen korlátozó, 13 feudális, örökletes személyi összetételű regionális felsőbíróság hatalmának megtörésére tett, 1770 és 1774 közötti reformkísérletéről híres. XV. Lajos király 1774-ben bekövetkezett halála után az új uralkodó, XVI. Lajos visszavonta a hosszabb távon ugyan a monarchia és a Francia Királyság érdekeit szolgáló, de kontraproduktív módon, gyakran erőszakos eszközökkel végrehajtott, ezért rendkívül népszerűtlen reformokat és menesztette Maupeou-t. Apja René Charles de Maupeou kancellár (1688–1775) volt.

Élete[szerkesztés]

A franciaországi parlement-ek, azaz örökletes személyi összetételű, feudális, regionális felsőbíróságok és illetékességi területük 1789-ben.

Maupeou 1763-ban a párizsi parlament elnöke lett. Állásáról lemondván, Choiseul herceghez csatlakozott. 1768-ban apja lemondása után annak utóda lett a kancellár méltóságban és nyomban rá átpártolt a Madame du Barry pártfogása alatt álló Aiguillon herceghez, mire részt vett 1770 decemberében jótevője, Choiseul megbuktatásában. Ugyancsak 1770-ben történt, hogy XV. Lajos Maupeou kedvéért az Aiguillon ellen megindított pert beszüntette, amikor pedig a parlament tagjai tiltakoztak ez ellen, Maupeou 80 parlamenti tanácsost Párizsból a vidékre helyezett át. A parlament szolgalelkű tagjaiból pedig megalakította az ún. királyi tanácsot, melyet a közönség gúnyosan «Parlament Maupeou»-nak nevezett el. Megszüntette azonfelül Arras, Blois, Châlons, Clermont, Lyon és Poitiers parlamentjét és helyükbe királyi főtörvényszéket állított föl. Megszüntette továbbá a Châtelet-törvényszéket és az adókamarát. Az új királynak, XVI. Lajosnak első gondja volt, hogy a gyűlölt Maupeou-t számkivetésre ítélje és a régi parlamenteket újra életbe léptesse.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  5. ↑ GeneaStar
  6. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ https://www.tombes-sepultures.com/crbst_1212.html
  8. ↑ V. ö. Flammermont, Le chancelier M. et les parlements (Párizs, 1884) és XV. Lajos történetét.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=René_Nicolas_Charles_Augustin_de_Maupeou&oldid=25004162”